Nagy dózisú orális vankomicin optimális kezelési séma a C difficile
Clostridium difficile (C. difficile) a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központok (CDC) becslései szerint mindössze 1 év alatt mintegy félmillió fertőzést okozott az Egyesült Államokban. Bár a C. difficile-lel összefüggő hasmenés optimális kezelésének az orális vancomycint tartják, az adagolási sémákról nem sok adat áll rendelkezésre.
Most azonban a Mineola-i NYU Winthrop Kórház kutatói megállapították, hogy a kezdeti vancomycin-kúra vagy a nagy dózisú eszkalációban történő adagolás lehet a leghatékonyabb kezelési séma.
A kórházi szintű vizsgálat során a kutatók a nagy dózisú vancomycin mint egyedüli C. difficile-kezelés további megértésére törekedtek. Míg a kezelési irányelvek 125 mg vancomycin kúrát írnak elő, a kutatók úgy döntöttek, hogy 250 mg vancomycin kúrával kezdenek. A kutatók kidolgoztak egy algoritmust, amely szerint, ha a beteg 3 nap után nem mutat jelentős javulást a 250 mg szájon át szedhető vankomicinnel, az adagot 500 mg szájon át szedhető vankomicinre emelik.
A tanulmány “amellett érvel, hogy ha a beteg nem fordul meg – nem gyógyul meg, csak érezhetően javul azáltal, hogy nagyjából 75%-kal csökkenti a széklet számát – 3 nap alatt, akkor ésszerű dolog, hogy nem adunk hozzá másik gyógyszert, csak a szájon át szedhető vancomycint, és emeljük az adagot” – mondta a tanulmány szerzője, Burke A. Cunha az MD Magazine című testvérlapunknak. “250 mg-ról, ha ezt használja, 500 mg-ra megy fel, és befejezi a 10 napos kúrát.”
A 24 hónapos időszak alatt 160 alkalmas beteg volt, akiknél pozitív volt a C. difficile teszt. A betegeket ezután 3 csoportra osztották: hagyományos adagolású csoport, nagy dózisú eszkalációs csoport és elsődleges nagy dózisú kezelés.
A hagyományos adagolású csoportot 65 beteg alkotta, akiket 125 mg szájon át szedett vancomycinnel kezeltek. Ők átlagosan 5 nap után, átlagosan 14 napos terápia után klinikailag meggyógyultak. A második csoportban, a nagy dózisú eszkalációs csoportban 33 beteg volt, akiket eredetileg 250 mg vancomycinnel kezeltek. A kezdeti terápia 72 órája után a kutatók nem észleltek jelentős javulást, ezért az orális vancomycin adagját 500 mg-ra emelték. A klinikai rendeződés a 10. napon következett be, ami átlagosan csak 4 nappal az eszkalációs dózis után volt. A nagy dózisú csoportban 14 beteg volt, akiket a teljes terápia során 500 mg vancomycinnel kezeltek; ezeknél a betegeknél a klinikai rendeződés átlagosan 5 nap után következett be.
Az eredményekkel kapcsolatban semmi sem lepte meg Dr. Cunha-t; mindvégig az volt a benyomása, hogy a nagy dózisú eszkaláció vagy az elsődleges nagy dózis a leghatékonyabb a C. difficile klinikai rendeződésének elérésében.
“Amikor ezt elmondod az embereknek, azt mondják, hogy ez anekdota. Szóval, mi megvizsgáltuk, és ez nem anekdota” – mondta.”
A tanulmány hatással van a stewardshipre és a kórházi epidemiológiára is, mivel az orvosok most már hamarabb elérhetik a fertőző probléma lényegét. A kórház nem akarja, hogy a C. difficile-vel fertőzött egyének a kórházban legyenek, ha teheti, és nem akarja, hogy a fertőzött betegek a szükségesnél tovább legyenek a kórházban – mondta.
“Mondhatjuk, hogy többe kerül, mert megdupláztuk az adagot, csökkentjük az időtartamot” – tette hozzá Dr. Cunha, aki a beteg és a kórház teljes költségterhének csökkenése miatt támogatja a módszert. “Csökkenti a kórházi tartózkodást. Megvan az összes többi dolog. A vancomycin költsége a dózis megduplázásával nincs hatással a kórházi kezelés és az egészségügyi rendszer összköltségére.”
A cikk egy korábbi változata az MDMagazine.com-on jelent meg.