Nem tudod, mit mondj? Hogyan tudd meg, miről beszélj

Mindig is kényelmetlenül éreztem magam, amikor olyan emberekkel beszéltem, akiket nem ismertem jól.

De az évek során megtanultam, hogy pontosan mit kell tennem, amikor azon kapom magam, hogy “nem tudom, mit mondjak.”

Először is: Ha azon gondolkodsz, hogy “normális-e, hogy nincs miről beszélni?”, a válasz: “IGEN!”. Régebben nekem is voltak hasonló aggodalmaim, és azt hittem, hogy valami baj van velem.

Kiderült, hogy egyszerűen meg kellett tanulnom néhány stratégiát, hogyan kezeljem azokat a pillanatokat, amikor az agyam kiürül. Tudod, a szociális készségek nem olyasmi, amivel születünk. Ezek csak azok: készségek. Gyakorolhatóak és fejleszthetőek.

Itt vannak az én trükkjeim arra, hogyan tudd, mit mondj, még akkor is, ha nem tudod, mit mondj.

1. Hogyan tudod, mit mondj? Jegyezz meg néhány univerzális kérdést

“Nem tudom, mit tegyek, miután köszönök. Mit mondjak, hogy beszélgetést nyissak?”

Ha csak most találkoztál valakivel, csevegni kell. Gondolj úgy a small talkra, mint egy bemelegítő gyakorlatra, amely előkészíti az utat a későbbi érdekesebb beszélgetésekhez. De hogyan kezdj el egy beszélgetést?

Ezek a kérdések mindig ott vannak a fejemben, készenlétben, amikor mondanivalóm van. (Már a tudat, hogy ott vannak biztonsági hálóként, megnyugtat.)

Ne lője ki őket egyszerre. Akkor használd őket, amikor egy téma kifullad.

A kérdések:

1. “Honnan ismered az itt lévő többi embert?”
2. “Honnan jöttél?”
3. “Mi hozott ide?”
4. “Mivel foglalkozol?”

(További nyitómondatokért és tanácsokért, hogyan legyen több mondanivalója, amikor új emberekkel beszélget) lásd a beszélgetés indításáról szóló útmutatómat.)

Ezek a kérdések nyíltak, vagyis arra ösztönzik a másik személyt, hogy az “igen”-nél vagy a “nem”-nél mélyebb választ adjon.”

Vigyázzon, hogy ne árassza el kérdésekkel a másik személyt. Ne akarja vallatni őt. Fontos, hogy ugyanannyi információt osszon meg magáról. Ez elvezet a következő tipphez.

2. Válts a megosztás és a kérdezés között

“Miért nem tudom, mit mondjak, miután valaki válaszol a kérdéseimre? Nehezen tudom úgy folytatni a beszélgetést, hogy ne legyen olyan érzésem, mintha vallatnám a másikat.”

Láttál már olyat, aki állandóan kérdezősködik? Annoying.

Or someone who NEVER asks questions? Self-absorbed.

For years, I wondered how to find a balance between talking about myself and asking questions.

We don’t want to constantly ask questions, nor do we want to constantly talk about ourselves. The IFR method is all about finding that balance. Here it is:

Kérdezni: Ask a sincere question.

Follow up: Ask a follow-up question.

Relate: Share something about yourself that relates to what the other person just said.

You can then repeat the sequence to keep the conversation going.

Here’s an example. The other day, I was talking to someone who turned out to be a filmmaker. Így zajlott a beszélgetés:

Kérdezz rá: Milyen dokumentumfilmeket készít?

Ő: Milyen dokumentumfilmeket?

Következtetés: Ó, érdekes. Mi az eddigi tanulsága?

Ő: Úgy tűnik, hogy szinte minden bodegában vannak macskák!

Vonatkozás: Haha, ezt én is észrevettem. A szomszédban, ahol lakom, van egy macska, aki mindig a pulton ül.”

Aztán újra érdeklődtem, megismételve az IFR-sorozatot:

Inquire:

Kipróbálom, hogy a beszélgetés így menjen oda-vissza. A séma így megy: ők beszélnek egy kicsit magukról, mi beszélünk magunkról, aztán megint hagyjuk őket beszélni, és így tovább.

Észreveheted, hogy ha az IFR-módszert használod, könnyebben jut eszedbe mondanivaló.

1. Ha azon kapod magad, hogy azt gondolod: “Nem tudom, mit mondjak”, miután feltettél valakinek egy kérdést, kövesd tovább, amit az előbb kérdeztél.
2. Ha nem tudod, mit mondj, miután feltettél egy nyomon követő kérdést, mondj valamit ahhoz kapcsolódóan, amit az előbb kérdeztél.
3. Ha nem tudod, mit mondj, miután kapcsolódtál valaki válaszához, érdeklődj arról, amit az előbb mondtál.

3. Koncentrálj minden figyelmeddel a beszélgetésre

“Nem tudom, mit mondjak a beszélgetésekben, mert annyira aggódom, hogy mit gondol rólam a másik. Hogyan jut eszedbe valami mondanivaló, amikor ilyen helyzetben vagy?”

Amikor a terapeuták félénk emberekkel, szociális szorongással küzdő emberekkel és másokkal dolgoznak, akik teljesen bezárkóznak a beszélgetésekbe, a Figyelemfókusz áthelyezése nevű technikát alkalmazzák. Arra utasítják a klienseiket, hogy minden figyelmüket a beszélgetésükre összpontosítsák, ahelyett, hogy azon gondolkodnának, hogyan hatnak, és mit kellene mondaniuk legközelebb.

(Ez nehéz, különösen az elején, de némi gyakorlással meglepően könnyűvé válik.)

A résztvevők, akik a beszélgetésre és nem önmagukra koncentráltak, kevésbé érezték magukat szorongónak.

Íme a gyakorlatban:

Tegyük fel, hogy megkérdezel valakit, milyen volt a hete. Ő azt válaszolja: “A múlt hétvégén Párizsban voltam a barátaimmal. Nagyszerű volt!”

Íme, mit gondoltam volna, mielőtt megismertem volna ezt a módszert:

“Ó, már volt Párizsban! Én még sosem jártam ott. Valószínűleg azt fogja gondolni, hogy unalmas vagyok. Meséljek neki arról, amikor Thaiföldön jártam? Nem, az hülyeség. Nem tudom, mit mondjak!”

És így tovább.”

De ha a Figyelemfókusz eltolódása technikát használod, folyamatosan visszatereled a gondolataidat a beszélgetésre.”

Fókuszáljunk TÉNYLEG arra, amit az előbb mondott. Milyen kérdésekkel tudnánk előállni, hogy továbblendítsük a beszélgetést?

• Milyen volt Párizs?
• Meddig volt ott?
• A jet-lag miatt?
• Hány barátjával ment?

Nem kell mindezeket a kérdéseket elsütni. A lényeg az, hogy teljes figyelmedet a másiknak szenteld, és hagyd, hogy a természetes kíváncsiságod előjöjjön a kérdeznivalókkal. Ezután kiválaszthatod, hogy mely kérdések lennének a legmegfelelőbbek a beszélgetéshez.

Olvasd el újra a fenti válaszát, és nézd meg, hátha még több kérdés jut eszedbe.

4. Kérdezz rá! Tartsd a beszélgetés középpontjában a másik személyt

A másik dolog, amit tehetsz, hogy mondanivalót találj ki, az az, hogy nem próbálsz meg beszélgetési témákat kitalálni. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, ezért hadd mutassam meg, mire gondolok.

Naná, ha már ideges vagy, nem biztos, hogy olyan könnyű csak úgy “lazítani és nem aggódni”. De van egy trükk, amit kipróbálhatsz.

Helyezd át a beszélgetést a másikra azzal, hogy őszinte kérdéseket teszel fel. Ez fenntartja a beszélgetést, és ahogy halad előre, bedobhatsz apró tényeket magadról, amiket szívesen megosztasz.

Ha például szóba kerül a munka témája, feltehetsz olyan alapvető kérdéseket, mint:

• “Stresszes a munkád?”
• “Mennyire szereted a munkádat?”
• “Pontosan mit csinálsz a munkádban?”
• “Mit szeretnél csinálni 5 év múlva?”
• “Jó a cégnél dolgozni?”
• “Miért ezt a pályát választottad?”

Ezek a Miért, Mi, Hogyan kérdések bármilyen témáról folytatott beszélgetésben felhasználhatók. Szüntesd meg a kérdéseket azzal, hogy időnként megosztasz egy kicsit magadról, ahogyan azt az IFR-módszer fejezetben leírtam.

Itt az útmutatónk arról, hogyan folytass egy beszélgetést anélkül, hogy túl sok kérdést tennél fel.

5. Ugorj vissza egy korábbi témához

“Nem tudom, hogyan reagáljak, ha egy beszélgetés kezd elapadni. Nagyon kínos és kínos érzés. Hogyan beszélj, ha nincs mit mondanod?”

Az egyik kedvenc módszerem, hogy tudjam, mit mondjak, a Conversational Threading. Nemcsak a beszélgetések folytatásában segít, hanem dinamikusabbá is teszi azokat.

Röviden, a Conversational Threading arra épít, hogy az interakcióknak nem kell lineárisnak lenniük.

Ha például kimerítetted az aktuális témát, bármikor visszaugorhatsz valamire, amiről korábban már beszéltél.

Ha a barátod megemlítette, hogy a múlt hétvégén filmet látott, majd a beszélgetés áttér mondjuk a munkára, és a munka témája kihal, akkor mondhatod:

“Egyébként azt mondtad, hogy a múlt hétvégén filmet láttál, jó volt?”

Itt egy videó, amely a conversational threadinget egy valós beszélgetéssel magyarázza:

6. View silence in conversations as something good

Often, I didn’t know what to say because:

1. There was a silence in the conversation.
2. I panicked and froze up.
3. I couldn’t come up with anything to say because I was nervous.

My friend, a coach and behavioral scientist, made me realize something powerful: Silence is not necessarily awkward.

I used to think that periods of silence in a conversation was always my fault and that I had to “fix it” somehow.

In reality, most conversations contain some silences or long pauses. Hajlamosak vagyunk ezt a csendet negatív jelként értelmezni, de ez nem jelenti azt, hogy a beszélgetés rosszul megy. Ahelyett, hogy a legrosszabbat feltételezné, használja ki a pillanatot arra, hogy levegőhöz jusson, és onnan lépjen tovább.

A csend addig nem kínos, amíg nem kezd el stresszelni miatta.

Ha a beszélgetés során a csendet lazán kezeli, a körülötte lévők követni fogják a példáját. Ha nyugodtabbnak érzed magad, könnyebben jut eszedbe a következő mondanivaló.

Mellett fontos tudni, hogy a beszélgetés szünetének számos oka lehet.

Az okok közé tartoznak:

• A másik személy is ideges.
• A beszélgetésnek jót tenne egy csendes pillanat, amelyben mindketten fellélegezhettek, mielőtt folytatnátok.
• Egyikőtöknek rossz napja van, és nincs kedve sokat beszélni, ami rendben van!

Ezt jegyezzétek meg: Ahogy két ember megismeri egymást, egyre kényelmesebben osztoznak a csend pillanataiban.

TANULMÁNYT TANULTAK: Gyakorold, hogy jól érezd magad a csendben, ahelyett, hogy megpróbálnád kiküszöbölni. Ez leveszi rólad a nyomást, és könnyebbé teszi, hogy tudd, mit mondj.

7. Hívd ki a belső kritikus hangodat

“Azért vagyok csendes, mert nem tudom, mit mondjak. Úgy érzem, mintha mindenki más sokkal képzettebb lenne szociálisan, mint én.”

Amilyen öntudatos introvertált vagyok, gyakran eltúlzom és túldramatizálom a szociális helyzeteket a fejemben.

Úgy éreztem, hogy az emberek elítélnek, mert “nem tudok jól beszélgetni”, valahányszor valami “hülyeséget” mondtam. Persze, az emberek az alapján ítélnek meg minket, amit mondunk, és az alapján is, ahogyan mondjuk. De valószínűleg fele olyan szigorúan sem ítélnek meg minket, mint ahogy mi ítéljük meg magunkat.

Ne akadj tehát fenn azon az egy rossz dolgon, amit öt perccel ezelőtt mondtál, mert még ha a másik ember észre is vette, valószínűleg nem gondolt rá semmit.

A valóságban a legtöbb baklövésünk teljesen észrevétlen marad mások számára, mert ők gyakran ugyanolyan idegesek és aggódnak, mint mi, hogy milyen benyomást keltenek.

Az önbeszéded megváltoztatásával magabiztosabb lehetsz és jobban hihetsz magadban.

Akik olyan tréningen vettek részt, amelynek célja az önbeszéd megváltoztatása volt, jobban kezdtek hinni magukban.

Gyakorold a realitást a következőkkel:

• Minden nap emlékeztesd magad arra, hogy mindenki ideges. Mindannyiunknak vannak olyan pillanatai, amikor a negatív gondolataink veszik át az uralmat, például: “Argh, nem tudok beszélni az emberekhez!” vagy “Miért érzem úgy, hogy nincs mit mondanom?”
• Emlékeztesd magad arra, hogy az embereket ugyanolyan kevéssé érdekli a te csuklásod, mint téged az övék.
• Gondolj arra, hogy csak azért, mert azt hiszed, hogy az emberek negatívan fognak megítélni, nem jelenti azt, hogy így is lesz.
• Tudatosítsd, hogy ha természetesen csendes vagy, az rendben van. Csendesnek lenni normális személyiségjegy, és nem kell erőltetned magadra, hogy kifelé fordulóbb légy. Ha azonban meg akarod tanulni, hogyan lehetsz beszédesebb, olvasd el ezt az útmutatót arról, hogyan hagyd abba a csöndességet.

8. Tudd, hogy nem baj, ha nyilvánvaló kijelentéseket teszel

Ha valaha is elgondolkodtál azon, hogy “Hogyan lehet jól beszélgetni?”, talán azt gondoltad: “Úgy, hogy a többiek azt hiszik, hogy igazán lenyűgöző és szellemes vagyok!”. De amikor szociálisan képzett emberekkel barátkoztam, megtanítottak valami alapvető dologra a mondanivalóról:

Az, amit mondasz, nem kell, hogy átgondolt, érdekes legyen, vagy hogy okosnak tűnj.

Miért?

Amikor az emberek veled lógnak, általában jól akarják érezni magukat. Lazítani és jól érezni magukat. Az emberek NEM akarnak állandóan elgondolkodtató okos megjegyzéseket. Ha megpróbálsz állandóan okosnak tűnni, azt gondolhatják, hogy próbálkozol, vagy egyszerűen csak idegesítő vagy.

Gyakran a small talk is teljesen rendben van. Ítéltél már meg valakit azért, mert valami túl egyszerűt mondott? Szerintem nem. Akkor miért ítélne el bárki is téged?

Hagyd abba, hogy mindig okos dolgokat próbálj mondani. (Mondhatsz okos dolgokat, amikor azok természetesen eszedbe jutnak, de nem kell erőltetned őket.)

A barátom, Andreas például nagyszerűen viselkedik társasági környezetben. Ő is Mensa-tag, 145-ös IQ-val. When he talks to people, he says things like:

• “I love the weather right now.”
• “Look at the tree over there, it’s so nice.”
• “That car looks cool!”

He doesn’t come off as smart for saying smart things, but for being socially savvy.

LESSON LEARNED: When you stop trying to say smart things, it’s easier to know what to say because you take the pressure off yourself. Say what you want to say, and don’t filter yourself too much.

9. Comment on something around you

If you want to know how to always have something to talk about, simply look around you!

Looking around my workplace right now, I can see a bunch of stuff that could inspire statements, which in turn could start a conversation.

For example:

• “I like those plants.”
• “This is nice music. What band is it?”
• “I like that painting.”

Here’s an exercise you can do right now: Look around you. What can you see? What kind of statements could you make to get a conversation started?

10. Ask follow-up questions

Dare to dig deeper into topics you find interesting. Ne féljen túllépni a felszíni kérdéseken. (A kérdések között mindenképpen ossz meg valamit magadról, hogy a másik ne higgye, hogy kémkedsz)

Hogyan tudod, mikor kell beleásni magad? Úgy, hogy figyelmesen figyelsz!

Íme néhány jel arra, hogy érdemes túllépned a felszíni szintű kérdéseken, és mélyebbre ásnod:

• A másik személy folyamatosan finoman visszatereli a beszélgetést a témára.
• Úgy érzed, hogy őszintén szeretnél többet megtudni a témáról.
• Tudod, hogy a témával kapcsolatos kérdések olyan beszélgetéshez vezetnének, amely érzések vagy vélemények megosztásával jár.

Tegyük fel, hogy valaki elmondta, hogy golftrénerként dolgozik.

Mélyebbre áshatsz, ha megkérdezed:

• “Milyen érzés golftrénerként dolgozni?”
• “Milyen típusú ügyfeleid vannak?”
• “Miért döntöttél úgy, hogy golfedző leszel?”

A kérdések között természetesen szünetet tartasz, hogy elmondj valamit magadról.

A mélyebbre ásás segít a közös vonások feltárásában is. Ha arról beszéltek, hogy mi a közös bennetek, az mindkettőtök számára élvezetesebbé teszi a beszélgetést.

11. Adj egyszerű, őszinte válaszokat, amikor valaki szomorú történetet vagy felzaklató híreket oszt meg veled

Nincs olyan útmutató, amely megmondaná, hogyan kell mindig tudni, mit kell mondani mindenféle nehéz beszélgetésben.

Segít azonban, ha nyugodt maradsz, empátiát mutatsz, figyelmesen hallgatsz, és érzelmi támogatást nyújtasz, ha az helyénvaló.

Ha például valaki elmondja, hogy egy közeli hozzátartozója meghalt, mondhatja:

• “Úgy tűnik, szörnyű időszakon ment keresztül.”
• “Nagyon sajnálom. Nagyon nehéz elveszíteni egy szeretett személyt.”

Ha jól ismered a másik személyt, hozzáteheted: “Itt vagyok, hogy meghallgassalak, ha beszélgetni szeretnél.”

Vigyázz, hogy a testbeszéded illeszkedjen a szavaidhoz. A szemkontaktus fenntartása, az enyhe bólintás és az egyenletes hangnemben való beszéd azt jelzi, hogy törődik a másik személlyel.

Ne tegyen bagatellizáló megjegyzéseket, mint például “Minden okkal történik”, mert érzéketlennek fog tűnni.

Nem baj, ha azt mondja: “Csak egy pillanatra van szükségem, hogy ezt feldolgozzam”, ha a hír különösen sokkoló.

12. Emlékezz a “F.O.R.D.”-re, amikor kifogysz a mondanivalóból

A F.O.R.D. jelentése:

• Család
• Foglalkozás
• Felüdülés
• Álmok

Ez a rövidítés azért hasznos, mert ezek a témák mindenkit érintenek. Még ha valakinek nincs is munkája vagy hobbija, akkor is megkérdezheted tőle, hogy mivel szeretne foglalkozni.

Kezdheted néhány egyszerű, tényeken alapuló kérdéssel, majd mélyebbre áshatsz, hogy többet tudj meg a beszélgetőpartneredről.

Például:

• “Mivel foglalkozol?” egy felszíni “Foglalkozás” kérdés.
• “Mi a kedvenc része a munkádnak?” valamivel tartalmasabb, és arra ösztönzi őket, hogy további részletekkel szolgáljanak.
• “Úgy tűnik, eddig nagyszerű karriert futottál be. Minden olyan, amilyennek remélte?” sokkal személyesebb, és a beszélgetést a reményekről és álmokról szóló beszélgetés felé terelheti.

13. Tegyél némi háttérkutatást, mielőtt elmész egy társasági eseményre

Azzal, hogy már a társasági alkalom előtt kigondolod a kérdéseket és a beszélgetés témáit, sokkal könnyebb lehet tudni, mit kell mondani.

Tegyük fel például, hogy van egy barátod, aki egy építészeti cégnél dolgozik. Meghívott téged vacsorára, két építész kollégájával együtt, akikkel még sosem találkoztál.

Nagyon valószínű, hogy ez a két ember szívesen beszélget majd designról, építészetről, épületekről és általában a művészetről. Ezt szem előtt tartva olyan kérdésekkel készülhetsz, mint:

• “Ki a legnagyobb inspirációd a dizájn terén?”
• “Szerinted melyik városban van a legjobb építészet?”
• “Jövőre Olaszországba utazom. Mely épületek megtekintésére szánjak időt?”

Megjegyezve néhány kérdést, sokkal gördülékenyebbé teheti a beszélgetést.

14. Próbáld ki a visszhangtechnikát, ha a beszélgetés kezd lanyhulni, és nem tudod, mit mondj

Még ha valaki nagyon rövid, minimális válaszokat ad, van egy gyors trükk, amivel életben tarthatod a beszélgetést.

Próbáld ki ezt: Egyszerűen ismételd meg a válaszuk utolsó részét kíváncsi hangnemben.

Példa:

Te: “Mi volt a legjobb része a nyaralásodnak?”

Ők: “Valószínűleg amikor búvárkodni mentem.”

Te: “Király. Sokat búvárkodsz, vagy ez egy új élmény volt?”

Téma: “Eléggé új élmény volt, de nem is.”

Te : “Nem is?”

Téma: “Hát igen, mármint régen egyszer már próbáltam búvárkodni, de az aligha számított, mert csak 10 percet töltöttem a vízben. Az történt, hogy…”

Az a nagyszerű ebben a módszerben, hogy még csak ki sem kell találnod egy új kérdést. Már megadtak neked minden szót, amire szükséged van. Azonban ne használd túl gyakran ezt a trükköt, különben idegesítőnek fogsz tűnni.