Nemi szervi vizsgálat

Ha nemi betegségre utaló tünetekkel fordul orvoshoz, orvosa valószínűleg nemi szervi vizsgálatot fog kérni. Az ilyen vizsgálatok segítenek az orvosnak abban, hogy jobban megértse az Ön által tapasztalt tüneteket, és összegyűjtse a szükséges bizonyítékokat ahhoz, hogy az egyik betegséget egy másikkal szemben a kellemetlenségek okozójának tekintse.

A nemi szervek vizsgálata eltér a férfiak és a nők esetében. A nemi szervek vizsgálatának egyes típusait az alábbiakban részletesen ismertetjük.

Női nemi szervek vizsgálata

Nők esetében a nemi szervek vizsgálata magában foglalja a medence vizsgálatát. A kismedencei vizsgálat lehetővé teszi az orvos vagy az egészségügyi szolgáltató számára, hogy ellenőrizze a belső és külső nemi szerveket betegségre utaló jelek után kutatva. Nőknél a reproduktív szervek közé tartozik a vulva (a hüvely külső része), a hüvely, a méhnyak, a méh, a petevezetékek és a petefészkek. A lágyéktájékon található különböző nyirokcsomókat is megvizsgálják. A kismedencei vizsgálathoz gyakran papi kenet is társul, amikor a méhnyakból sejtmintát vesznek vizsgálat céljából.

A nőknek nyilvánvaló okokból a kismedencei vizsgálatot olyan napokra kell időzíteniük, amikor nincs menstruációjuk, amikor a vizsgálat nem sürgős. Ha azonban aggasztó tünetek jelentkeznek, például rendellenes folyás vagy égő érzés vizelés közben, a kismedencei vizsgálatot a lehető leghamarabb be kell ütemezni, függetlenül attól, hogy a nő a ciklusában hol tart.

A megfelelő kismedencei vizsgálat előkészítést igényel. A nőknek a tervezett vizsgálat előtt 24 órával nem szabad tusolniuk, tampont vagy hüvelyi spray-t vagy porokat használniuk, illetve semmit sem szabad a hüvelyükbe helyezniük (beleértve a péniszt vagy bármilyen más szexuális tárgyat!).

A vizsgálat megkezdésekor a nőknek el kell mondaniuk orvosuknak minden tünetüket, és be kell tudni számolniuk az utolsó menstruációjuk első napjáról, valamint annak hosszáról. A nőknek arról is be kell számolniuk, ha úgy gondolják, hogy terhesek lehetnek, ha használnak valamilyen fogamzásgátlót (és milyen fajtát), valamint arról, hogy ez-e az első kismedencei vizsgálatuk.

Mihelyt a nő deréktól lefelé levetkőzik és lepedővel/köpennyel letakarják, a kismedencei vizsgálat azzal kezdődik, hogy az egészségügyi szolgáltató megnézi a nemi szerveket a test külső oldalán. Ezután egy speculumot (egy kicsit kacsacsőrhöz hasonlító eszközt) vezetnek be a hüvelybe, majd kitágítják, hogy kitáguljon a hüvely nyílása. Az orvos a vizsgált személynek megfelelő méretű spekulumot választ. A spekulum behelyezésekor hideg érzés lehet, és a tágulás során nyomásérzés lép fel. Hasznos, ha mély lélegzetvételekkel ellazítja a kismedencei izmokat, hogy enyhítse a spekulum tágulása által okozott kellemetlen érzést. A spekulum kellemetlen érzés lehet, de nem szabad, hogy fájjon.

Amíg a spekulum kitágul, az orvos megvizsgálja a hüvely falát betegség után kutatva. Ezután az orvos elhelyezi a spekulumot, és megvizsgálja a méhnyakat rendellenességek után kutatva. Egy kis kefével sejteket gyűjt a méhnyakból (ez a “papi kenet”). Az orvos nagyméretű vattapamacsot is használhat a későbbi STD-vizsgálathoz (Chlamydia, Gonorrhea és hasonló betegségek esetén) szükséges minták gyűjtéséhez. A kismedencei vizsgálatnak ez az első része azzal zárul, hogy az orvos összecsukja, majd eltávolítja a spekulumot.

A spekulumos vizsgálatot követően az orvos “bimanuális” vizsgálatot végez, ami azt jelenti, hogy a kezével vizsgálja a belső nemi szerveket. A vizsgáló keze a bimanuális vizsgálathoz kesztyűt visel, és lehet, hogy síkosító zselé van rajta, ami miatt hidegnek érzi. Az orvos az egyik kezének egy részét a hüvelybe helyezi, míg a másik kezét a has felső részére helyezi. Megtapogatja a belső szerveket, meggyőződve arról, hogy azok megfelelő méretűek és alakúak.

A bimanuális vizsgálatot “rectovaginális” vizsgálat követheti. A rectovaginális vizsgálat során, amelynek során az orvos ujjait a hüvelybe és a végbélbe/rektumba is bevezetik, az orvos megvizsgálja a végbél és a hüvely közötti belső teret, meggyőződve arról, hogy ez a szövet egészséges és mentes a rendellenességektől.

Ha a vizsgált nő 50 év feletti, az orvos javasolhatja, hogy a székletét vizsgálják meg vérre.

A teljes kismedencei vizsgálat általában 10 perc alatt befejeződik. A vizsgálat gyorsabb és könnyebb, ha a páciens mélyeket lélegzik, el tudja lazítani medence- és farizmait, és nem végez hirtelen mozdulatokat. Bár az orvos vizuális leletei azonnal közölhetők a pácienssel, a vizsgálatot igénylő, gyűjtött folyadék- vagy szövetminták feldolgozása és értelmezése néhány napot vehet igénybe.

Férfi nemi szervek vizsgálata

A férfi nemi szervek vizsgálata során az orvos a férfi nemi szervek vizuális és manuális vizsgálatát végzi, amely magában foglalja a péniszt, a heréket, a mellékheréket, a hímvesszőt és a ondóvezetéket (az utóbbi három a férfi reproduktív rendszer különböző részeit összekötő csövek). Indokolt esetben az orvos megvizsgálja a végbél/anális területet és a prosztata mirigyet is.

A férfi betegek számára fontos, hogy a tényleges vizsgálat előtt elmondják orvosuknak, ha bármilyen aggasztó sebet vagy fekélyt, váladékozást, fájdalmat vagy egyéb tünetet tapasztalnak, hogy az orvos tudja, mire kell figyelni a vizsgálat során.

A vizsgálat előtt a beteget megkérik, hogy vegye le a ruháját a hulladéktól lefelé (egy lepedőt vagy köntöst kapnak a magánélet védelmére). Az orvos ezután megvizsgálja a nemi szerveket, megvizsgálja a bőrt bármilyen rendellenességre, a heréket a szimmetriára (hogy egyforma méretűek és alakúak-e), a péniszt pedig bármilyen furcsa váladékozásra. Ezután az orvos megtapintja (megérinti) a heréket és a heréket a testtel összekötő zsinórokat, hogy megbizonyosodjon arról, hogy azok megfelelő alakúak és méretűek.

Az orvos a fennálló problémáktól függően további vizsgálatokat is végezhet. Például az orvos egy kis tampont helyezhet a húgycsőbe (a pénisz csúcsán lévő lyukba), hogy mintát vegyen az ott található folyadékokból a nemi betegségek szempontjából. Ez a tamponbehelyezés csíp, és a következő néhány napban fájdalmat okozhat vizelés közben. Az orvos megtapinthatja az ágyéktáji izmokat is, hogy sérveket keressen (amelyek akkor fordulnak elő, ha a belek egy része átnyúlik az ágyék és a gyomor környékének izmaiban lévő lyukon).

Ha szükséges, végbélvizsgálatra is sor kerülhet. Az orvos egy vagy két kesztyűs és bekent ujjat vezet be a beteg végbélnyílásába, hogy megvizsgálja az ott található szöveteket rendellenességek szempontjából. Az orvos kézzel is megvizsgálhatja a prosztata mirigyet (amely a végbélből hozzáférhető) kóros dudorok és általános megnagyobbodás szempontjából. A megnagyobbodott prosztata jelezhet prosztatarákot, de vannak jóindulatú (nem betegségre utaló) okok is (például jóindulatú prosztata hipertrófia). Más betegségek, mint például a prosztatagyulladás, a prosztata érintésre fájdalmas tapintásúvá válik.

A vizsgálati folyamat egyes férfiak számára kínos lehet, és időnként fizikailag is kellemetlen. A vizsgálat azonban semmiképpen sem lehet különösen fájdalmas. A férfi mély lélegzetvételekkel könnyíthet a helyzeten.

Noha az orvos a vizsgálat befejezése után azonnal beszámolhat benyomásairól, az esetleges szövet- vagy folyadékminták valószínűleg laboratóriumi vizsgálatot igényelnek, és az eredmények csak napok múlva állnak rendelkezésre.