Orvosi terminológia

Meghatározás

Az orvosi terminológia olyan szavak rendszere, amelyeket bizonyos orvosi szempontok és betegségek leírására használnak. Standard gyökszavakra, előtagokra és utótagokra épül.

Megnevezés

Az orvosi terminológia nagyrészt a latin és a görög nyelvből fejlődött ki. A reneszánsz korszakban kezdődött az anatómia tudománya. Sok korai anatómus az olasz orvosi iskolák tanára volt. Ezek a korai anatómusok latin neveket adtak az általuk felfedezett struktúráknak. Ez a hagyomány folytatódott. Emiatt az angol nyelvben a gyökszavak többsége latin eredetű.

Az állapotok egyes elnevezései Galénosz (i.sz. 130-200) görög orvos tanításaiból maradtak fenn, aki élete későbbi szakaszában orvosi szövegeket írt. Ezek közel 1500 éven át maradtak befolyásosak. Az elsőként Galénosz által használt betegség- és állapotnevek közül sok megmaradt. Ez magyarázza, hogy az orvosi gyökszavak második leggyakoribb forrása a görög nyelv.

Más régebbi gyökszavak arab eredetűek. Ez annak köszönhető, hogy az arab tudósok a középkorban az orvostudomány fontos tanítói voltak. Néhány modern gyökszó az angol nyelvből származik. Ez az angol nyelvnek az orvostudományban és az orvosbiológiai tudományokban az elmúlt fél évszázadban betöltött elsőbbségét tükrözi.

A latin nyelv utótagokat ad a főnevekhez a különböző szintaktikai szerkezetek jelölésére. Mivel az olasz tudósok általánosan használták az utótagokat, ezek használata az orvosi környezetben is megmaradt. Egyes előtagok a latin szavak adaptációi. Az orvosi leírásokban és terminológiában a gyökszavakhoz csatolták őket, ahelyett, hogy külön álltak volna attól a szótól, amelyet módosítottak. Az előtagokat gyakran használják arra, hogy a testen lévő helyeket vagy a testben lévő síkokhoz vagy struktúrákhoz viszonyított irányokat jelezzék.

A modern orvosi terminológia néhány szavát a biológiából kölcsönözték. Ezek közül sok a kórokozók nemzetség- és fajneve. A latin nyelv használata ezekre a nevekre Carl Linnéra (1707-1778) vezethető vissza, aki megalapozta a modern rendszertan rendszertanát.

Az 1650-es évektől körülbelül 1850-ig – amíg a jelenleg használt orvosi terminológia rendszere kialakult – a latin volt a művelt emberek nyelve. Ez a másik oka annak, hogy a latin nyelvből oly sok nyelvi elemet (előtagokat, gyököket és utótagokat) építettek be.

Egy példa szemlélteti a rendszer működését. Vegyük azt a feladatot, hogy leírjuk egy ujj mozgását és a hozzá kapcsolódó szerkezeteket. Két izomcsoportról van szó. Az extenzorok egy szerkezetet mozgatnak el a testtől, míg a flexorok ugyanezt a szerkezetet viszik vissza a test felé. Az ujjakat ujjperceknek nevezzük. Probléma merül fel annak felismerésével, hogy az ujjakban három csont van. A test középpontjához közelebb lévő szerkezeteket proximálisnak, a távolabb lévő egész szerkezeteket disztálisnak nevezzük. Az ujj legkisebb csontját a tenyér felé mozgató izmot flexor digiti minimusnak nevezzük. Így a kisujjat görbítő személy pontos leírása a flexor digiti minimus által a negyedik ujj disztális ujjpercén végzett művelet. Ugyanennek az ujjnak a kibontásához a digiti minimus extensornak a distalis falanxon való működésére van szükség. Bár ez a rendszer nehézkesnek tűnhet, pontos és egyértelmű.

Nézzünk egy másik példát: a tüdő bal felső lebenyének adenokarcinómája. A gyök (carcin-) olyan szövetet jelöl, amely rákos. Az utótag (-oma) daganatot vagy rendellenes növekedést jelöl. Az előtag (adeno-) egy mirigyre vonatkozik. Tehát olyan kóros vagy rákos növekedésről van szó, amely egy mirigysejtből ered. A leírás további része a daganat helyét jelzi. A megnevezés (balra) arra a személyre utal, akinél a daganat van, vagy akit vizsgálnak, nem pedig arra, aki a vizsgálatot végzi. A superior a bal tüdő két lebenye közül a felsőt jelöli.

Az orvosi terminológiát betegségek vagy eljárások leírásakor is használják. Példaként tekintse át az akut hasnyálmirigy-gyulladást a szerv hátsó részén. A gyök (pancrea-) az érintett szervre, a hasnyálmirigyre utal. Az utótag (-itis) a gyulladást jelzi. Az akut a gyors kezdetet jelöli, szemben a krónikus gyulladással, amely hosszú ideig tart. A posterior a hasnyálmirigynek a test hátsó részén lévő részére utal. A szervnek ezt a részét a hasnyálmirigy fejének is nevezik. Ez jól szemlélteti az orvosi terminológia egy másik fontos aspektusát, hogy gyakran egynél több módja van egy hely vagy struktúra pontos leírásának.

Egy eljárásra példa a choledocholithotomia. Ez egy olyan sebészeti beavatkozás, amelynek célja egy olyan kő (-litho-) eltávolítása (-otómia), amely az epehólyagból (chole-) származik, de jelenleg a közös epevezetékben (-docho-) található. A hysterosalpingogram a méh (hystero-) és a petevezetékek (-salpingo-) röntgenfelvétele (-gram).

Az előtagok, gyökök és utótagok kombinálásának szabályai általában a latinon alapulnak. A latin nyelvben a főneveknek öt különböző esete van, és lehetnek egyes vagy többes számban. A különböző végződések a szó alakját és jelentését jelzik. Hogy a dolgok még zavarosabbak legyenek azok számára, akik nem tanultak latinul, egy szónak különböző alakjai is lehetnek. A petevezeték szó egyes számú névutós alakja a salpinx. Az egyesítő gyök a salpingo-. Az angolban is vannak példák a kombináló alakokra. Az index többes száma az indices, az apex többes száma az apices. A latinhoz hasonlóan az angolban is vannak különböző alakok. Az indexes egy elfogadható többes számú alak. A görögből származó szavakra vonatkozó szabályok meglehetősen hasonlóak, bár a végződések eltérhetnek.

Nézőpontok

Az orvosi terminológia egyik kulcsa a gyakori előtagok, gyökszavak és utótagok listájának megtanulása. Ha ezt a feladatot elvégeztük, lehetővé válik a korábban nem látott szavak felépítése és megértése. A rendszer nem szünteti meg az orvosi szótárat, de megkönnyíti a tanulást és a kommunikációt.

Az orvosi szakkifejezések sok szempontból olyan nyelvet alkotnak, amelyet meg kell jegyezni és el kell sajátítani. Az orvosi terminológiában való jártasság elsajátításának másik kulcsa az alkalmazásokkal való gyakorlás. Ez a feladat nem különbözik alapvetően attól, mint egy sportban való jártasság fejlesztése vagy egy hangszeren való játék megtanulása.

A korai anatómusok és a modern sebészek egyaránt osztoznak a pontos leírás iránti igényben. A jelenleg használatos orvosi terminológia rendszere ilyen részleteket biztosít. Az előtagok és utótagok rendszere együttesen nagy pontosságot és specifikusságot biztosít.

Szakmai vonatkozások

Az orvosi terminológia ismerete elengedhetetlen a sikerhez az orvostudományok bármelyikében. Rendkívül hasznos az egészségügyi szakemberekkel kapcsolatba kerülő egyének számára. Although knowledge of classical Latin or Greek is no longer the prerequisite for medical training as it was 50 years ago, knowledge of Latin eases the burden of learning much modern medical terminology.

KEY TERMS

Ab-— Prefix meaning away from.

Ad-— Prefix meaning to or toward.

Caudal— Toward the tail or rump.

Cranial— Toward the head.

Distal— Toward the periphery of the body.

-itis— Suffix meaning inflammation of.

Myo-— Root word meaning muscle.

Ophthalmo-— A root meaning eye.

-osis— Suffix meaning an increase when referring to a pathogenic condition.

Proximal— Toward the center of the body.

Resources

BOOKS

Anderson, Kenneth N. Mosby’s Medical, Nursing, & Allied Health Dictionary. 6th ed. St: Mosby Yearbook, 2001.

Austrin, Miriam G., and Harvey R. Austrin. Learning Orvosi terminológia. St: Mosby-Yearbook, 2000.

Birmingham, J. J. Medical Terminology: A Self-Learning Text. St. Louis: Mosby-Yearbook, 2000.

Brooks, Myrna L. Exploring Medical Language. 4. kiadás. St. Louis: Mosby, 2001.

Chabner, Davi-Ellen. Medical Terminology. Philadelphia: Saunders, 2000.

Ehrlich, Ann, and Carol L. Schroeder. Orvosi terminológia egészségügyi szakmák számára. 4th ed. Albany, NY: Delmar, 2000.

Miosio, Marie A. Medical Terminology: A Student-CenteredApproach. Albany, NY: Delmar, 2001.

Venes, Donald, Clayton L. Thomas, and Clarence Wilbur Taber. Tabers Cyclopedic Medical Dictionary. 19th ed. Philadelphia: F. A. Davis Co, 2001.

PERIODIKÁK

Angelillo, V. A. “‘Wet’ Label Can Be DangerouslyMisleading”. Postgradute Medicine 109, no. 5 (2001): 23-24.

Beeler Jr., G. W. “The Crucial Role of Standards. Healthcare Informatics 18, no. 2 (2001): 98-104.

Cimino, J. J., V. L. Patel, and A. W. Kushniruk. “Az ember-számítógép-terminológia interfész tanulmányozása”. Journal of the American Medical Informatics Association 8, no. 2 (2001): 163-173.

Elfrink, V., et al. “Standardized Nursing Vocabularies: A Foundation for Quality Care (A minőségi ápolás alapja).” Seminars in Oncology Nursing 17, no. 1 (2001): 18-23.

Gordon, B. M. “Medical Errors: Creating the Tension forChange”. American Journal of Health System Pharmacy 58, no. 10 (2001): 908-912.

Mareckova, E., F. Simon, and L. Cerveny. Annals of Anatomy 183, no. 3 (2001): 201-207.

Reid, C. és L. Chan. “Sürgősségi orvosi terminológia az Egyesült Királyságban – Ideje követni a trendet?” Emergency Medicine Journal 18, no. 2 (2001): 79-80.

Rosse, C. “Terminologia Anatomica: Considered from the Perspective of the Next-Generation Knowledge Sources”. Clinical Anatomy 14, no. 2 (2001): 120-133.

Rubin, G. “Medical Errors. A ‘hiba’ terminológiája fontos”. British Medical Journal 322, no. 7299 (2001): 1422.

Sharp, D. “A halott nyelvek újraélesztése”. Lancet 357, no. 9265 (2001): 1310-1312.

ORGANIZATIONS

American Academy of Family Physicians. 11400 Tomahawk Creek Parkway, Leawood, KS 66211-2672. (913) 906-6000. 〈http://www.aafp.org〉.

American Medical Informatics Association. 4915 St. Elmo Avenue, Suite 401, Bethesda, MD 20814. (301) 657-1291. 〈http://www.amia.org〉.

College of American Pathologists. 325 Waukegan Road, Northfield, IL 60093. (800) 323-4040. 〈http://www.cap.org〉.

OTHER

British Medical Informatics Society. 〈http://www.bmis.org〉.

English Centre. 〈http://ec.hku.hk/mt〉.

International Medical Informatics Association. 〈http://www.imia.org〉.

University of Minnesota. 〈http://www.gen.umn.edu/faculty_staff/jensen/1135/med_term_activites/ default.html〉.