Pablo Picasso

A 20. század művészetére jelentős hatást gyakorló Pablo Picasso innovatív művész volt, aki több mint 92 éve alatt kísérletezett és újított. Nemcsak festőművész, hanem szobrász, grafikus, keramikus, metszőművész és író is volt. Munkássága a gyermekkori naturalizmustól a kubizmuson és a szürrealizmuson át egészen a kubizmusig és azon túlmutatóan érlelődött, évtizedeken át formálva a modern és kortárs művészet irányát. Picasso átélt két világháborút, négy gyermeket nemzett, filmekben szerepelt és verseket írt. 1973-ban halt meg.

Korai évek: 1881-1900

Noha felnőtt éveinek nagy részét Franciaországban töltötte, Picasso születésétől fogva spanyol volt. A spanyolországi Andalúziában, Málaga városából származó Don José Ruiz y Blasco és María Picasso y López elsőszülöttje volt. Katolikusnak nevelték, de későbbi életében ateistának vallotta magát.

Pablo Picasso apja maga is művész volt, madarak és más vadállatok festéséből élt. Emellett művészeti órákat is tartott, és a helyi múzeum kurátora volt. Don José Ruiz y Blasco hétéves korában kezdte el taníttatni fiát rajzolásra és olajfestészetre, és az ifjú Pablo alkalmas tanítványnak bizonyult.

Picasso 13 évesen a barcelonai Képzőművészeti Iskolába járt, ahol az apja is tanított. 1897-ben Picasso megkezdte tanulmányait a madridi Real Academia de Bellas Artes de San Fernandóban, amely akkoriban Spanyolország legjobb művészeti akadémiája volt. Picasso csak rövid ideig járt oda, inkább a Prado művészeti kiállításain barangolt, és Rembrandt, El Greco, Francisco Goya és Diego Veláquez festményeit tanulmányozta.

Picasso életének ebben a kialakulóban lévő időszakában portrékat festett, például húga, Lola elsőáldozását. A 19. század végéhez közeledve stilizált tájképein a szimbolizmus és a modernizmus saját értelmezésének elemei kezdtek megjelenni.

Középkor: 1900-1940

1900-ban Picasso először Párizsba, az európai művészeti élet központjába utazott. Max Jacob költővel és újságíróval osztozott a szálláson, aki a szárnyai alá vette a művészt. Mindketten mélyszegénységben éltek, néha arra kényszerültek, hogy a művész festményeit égessék, hogy melegen tartsák magukat.

Picasso hamarosan Madridba költözött, ahol 1901 első felében élt. Barátjával, Francisco Asis Solerrel társult a “Fiatal művészet” című irodalmi folyóiratban, cikkeket illusztrált és a szegényekkel szimpatizáló karikatúrákat készített. Mire az első szám megjelent, a fejlődő művész már nem a szokásos “Pablo Ruiz y Picasso”, hanem “Picasso” felirattal kezdte aláírni műveit.

Kék periódus

A Kék periódus néven ismert Picasso művészeti időszaka 1901-től 1904-ig tartott. Ez idő alatt a művész elsősorban a kék árnyalataiban festett, időnként akcentusszínekkel tarkítva. Az 1903-as híres mű, Az öreg gitáros című alkotáson például a kék árnyalatok között egy gitár látható melegebb barna tónusokban. Picasso kék korszakának műveit visszafogott tónusaik miatt gyakran komornak érzékelik.

A történészek Picasso Kék periódusát nagyrészt a művész egy barátja öngyilkosságát követő nyilvánvaló depressziójának tulajdonítják. A Kék időszak néhány visszatérő témája a vakság, a szegénység és a női akt.

Rózsás időszak

A Rózsás időszak 1904-től 1906-ig tartott. A rózsaszín és a rózsaszín árnyalatai melegebb, kevésbé melankolikus levegővel ruházták fel Picasso művészetét, mint a Kék periódus festményei. Harlekinek, bohócok és cirkuszi népek a visszatérő témák közé tartoznak ezeken a műveken. A rózsaszín korszakban festette egyik legsikeresebb művét, a Fiú pipával címűt. A Rose Period festményein a primitivizmus elemei a Picasso-művészeti stílussal való kísérletezést tükrözik.

Afrikai hatás

Az 1907 és 1909 közötti afrikai művészet és primitivizmus időszakában Picasso megalkotta egyik legismertebb és legvitatottabb művét, a Les Damoiselles d’Avignont. A Palais de Trocadero egyik kiállításán látott szögletes afrikai művészet és egy Henri Matisse tulajdonában lévő afrikai maszk által inspirálva Picasso művészete ebben az időszakban ezeket a hatásokat tükrözte. Ironikus módon Matisse volt az egyik leghangosabb elítélője a “Les Demoiselles d’Avignon”-nak, amikor Picasso először mutatta meg azt a belső körének.

Az analitikus kubizmus

A művész 1907 és 1912 között festőtársával, Georges Braque-kal együtt dolgozott a kubista művészeti mozgalom kezdeteinek megteremtésén. Festményeiken a földszínek palettáját használják. A művek dekonstruált tárgyakat ábrázolnak összetett geometriai formákkal.

Hét évig tartó szerelmi partnere, Fernande Olivier a művész számos kubista művén szerepelt, köztük a Női fej, Fernande (1909) című művén. A történészek úgy vélik, hogy a nő a “Les Demoiselles d’Avignon”-ban is szerepelt. Kapcsolatuk viharos volt, és 1912-ben végleg elváltak.

Szintetikus kubizmus

Picasso életének ez a korszaka 1912-től 1919-ig tartott. Picasso művei a kubista szellemben folytatódtak, de a művész egy új művészeti formát, a kollázst vezette be egyes alkotásaiba. Az emberi alakot is beépítette számos kubista festményébe, mint például a Mandolinos lány (1910) és a Ma Jolie (1911-12). Bár számos általa ismert művész elhagyta Párizst, hogy harcoljon az első világháborúban, Picasso a háborús éveket a műtermében töltötte.

Mire Fernande Olivier-vel való kapcsolata véget ért, már egy másik nőbe volt szerelmes. Eva Gouellel, az 1911-ben készült “Nő gitárral” című festményének témájával 1915-ben bekövetkezett korai, tuberkulózisban bekövetkezett haláláig együtt voltak. Picasso ezután rövid kapcsolatba lépett Gaby Depeyre Lespinesse-vel, amely mindössze egy évig tartott. 1916-17-ben rövid ideig egy 20 éves színésznővel, Paquerette-tel és Irene Lagut-val járt.

Nem sokkal később megismerkedett első feleségével, Olga Khoklovával, egy orosz balett-táncosnővel, akit 1918-ban vett feleségül. Három évvel később közös fiuk született. Bár a művész és a balerina nem sokkal később elhidegültek egymástól, Picasso nem volt hajlandó válni Khoklovától, mivel ez azt jelentette volna, hogy vagyona felét neki kell adnia. A nő 1955-ben bekövetkezett haláláig csak névlegesen maradtak házasok.

Neoklasszicizmus és szürrealizmus

Az 1919-től 1929-ig tartó Picasso művészeti korszakában jelentős stílusváltás következett be. Az első olaszországi látogatása és az első világháború befejezése után a művész festményei, mint például az Alvó parasztok (1919) című akvarell, a művészet rendjének helyreállítását tükrözik, és neoklasszicista művei éles kontrasztot nyújtanak kubista festményeivel. Ahogy azonban az 1920-as évek közepén a francia szürrealista mozgalom egyre nagyobb teret nyert, Picasso a primitivizmus iránti vonzódását kezdte újra feleleveníteni olyan szürrealista hatású festményeken, mint a Három táncosnő (1925).

A 46 éves művész 1927-ben találkozott Marie-Therese Walterrel, egy 17 éves spanyol lánnyal. Kettejük között kapcsolat alakult ki, Marie-Therese pedig életet adott Picasso lányának, Mayának. 1936-ig maradtak egy pár, és ő ihlette a művész “Vollard-szvitjét”, amely 100 neoklasszikus metszetből áll, és 1937-ben készült el. Picasso a 30-as évek végén összejött Dora Maar festőművésszel és fotóművésszel.

A harmincas években Picasso művei, mint például a jól ismert Guernica, a spanyol polgárháború egyedülálló ábrázolása, a háborús idők erőszakosságát tükrözték. A fenyegető minotaurusz művészetének központi szimbólumává vált, felváltva a korábbi évek harlekinjét.

Későbbi évek: 1940-1973

A második világháború alatt Picasso a német megszállás alatt maradt Párizsban, ahol elviselte a Gestapo zaklatásait, miközben tovább alkotott. Időnként verseket írt, 1939 és 1959 között több mint 300 művét fejezte be. Két színdarabot is befejezett: “A farkánál fogva fogott vágy” és “A négy kislány”.

Amikor Párizs 1944-ben felszabadult, Picasso új kapcsolatot kezdett a jóval fiatalabb Francoise Gilot művésznövendékkel. Együtt 1947-ben született egy fiuk, Claude, 1949-ben pedig egy lányuk, Paloma. Kapcsolatuk azonban, mint oly sok korábbi kapcsolatuk, Picasso folyamatos hűtlensége és visszaélései miatt kudarcra volt ítélve.

Ebben a korszakban a szobrászatra koncentrált, 1949-ben részt vett a philadelphiai Művészeti Múzeum nemzetközi kiállításán. Ezt követően megalkotta a Chicagói Picasso néven ismert szobrot, amelyet az amerikai városnak ajándékozott.

A művész 1961-ben, 79 éves korában feleségül vette második és egyben utolsó feleségét, a 27 éves Jacqueline Roque-ot. Ő bizonyult pályafutása egyik legnagyobb inspirálójának. Picasso életének utolsó 17 éve alatt több mint 70 portrét készített róla.

Amint élete a végéhez közeledett, a művészben fellángolt a kreativitás. Az így született művek korábbi stílusainak keverékei voltak, és színes festményeket és rézkarcokat tartalmaztak. A művészeti szakértők később a neoexpresszionizmus kezdeteit ismerték fel Picasso utolsó műveiben.

Picasso hatása a művészetre

A 20. századi művészet alakulására gyakorolt egyik legnagyobb hatásaként Pablo Picasso gyakran keverte a különböző stílusokat, hogy teljesen új értelmezéseket alkosson a látottakról. Hajtóereje volt a kubizmus fejlődésének, és a képzőművészet szintjére emelte a kollázst.

A konvencióktól és a kiközösítéstől való félelemtől mentes bátorsággal és önbizalommal Picasso követte látásmódját, amely a mesterségében újszerű innovációkhoz vezetett. Hasonlóképpen, a szenvedély folyamatos keresése számos romantikus kapcsolata során egész életében számtalan festmény, szobor és metszet megalkotására inspirálta. Picasso nem csak egy ember és a művei. Picasso mindig is legenda, sőt szinte mítosz. A köztudatban már régóta ő a modern művészet zsenialitásának megtestesítője. Picasso egy bálvány, azon ritka teremtmények egyike, akik tégelyként működnek, amelyben a kultúra sokféle és gyakran kaotikus jelenségei összpontosulnak, akik mintha koruk művészeti életét egy személyben testesítenék meg.