Peptidhormon
A peptidhormonok vagy fehérjehormonok olyan hormonok, amelyek molekulái peptidek, illetve fehérjék. Az utóbbiak hosszabb aminosavlánc-hosszúságúak, mint az előbbiek. Ezek a hormonok az állatok endokrin rendszerére hatnak, beleértve az embert is. A legtöbb hormon besorolható az aminosav alapú hormonok (amin, peptid vagy fehérje) vagy a szteroid hormonok közé. Az előbbiek vízben oldódóak és a célsejtek felszínén másodlagos hírvivőkön keresztül hatnak; az utóbbiak, mivel lipidoldékonyak, a célsejtek (citoplazmatikus és nukleáris) plazmamembránján keresztül mozognak, hogy a sejtmagban fejtsék ki hatásukat.
Mint minden peptid és fehérje, a peptidhormonok és fehérjehormonok is aminosavakból szintetizálódnak a sejtekben az mRNS-átiratok szerint, amelyek a sejtmagban lévő DNS-sablonokból szintetizálódnak. A preprohormonok, peptidhormon-prekurzorok ezután több szakaszban, jellemzően az endoplazmatikus retikulumban kerülnek feldolgozásra, beleértve az N-terminális szignálszekvencia eltávolítását és néha glikozilálást, aminek eredményeképpen prohormonok keletkeznek. A prohormonok ezután membránhoz kötött szekréciós vezikulákba csomagolódnak, amelyek specifikus ingerekre (pl. a citoplazma Ca2+ és cAMP koncentrációjának növekedése) válaszul exocitózissal szekretálódhatnak ki a sejtből.
Ezek a prohormonok gyakran tartalmaznak felesleges aminosavmaradékokat, amelyek a hormonmolekula aktív konfigurációba történő összehajtásának irányításához szükségesek, de a hormon összehajtása után nincs funkciójuk. A sejtben lévő specifikus endopeptidázok hasítják a prohormont közvetlenül azelőtt, hogy az a véráramba kerülne, létrehozva a molekula érett hormonformáját. Az érett peptidhormonok ezután a vérben eljutnak a szervezet összes sejtjéhez, ahol kölcsönhatásba lépnek a célsejtek felszínén lévő specifikus receptorokkal.
Egyes neurotranszmitterek a peptidhormonokhoz hasonló módon választódnak ki és szabadulnak fel, és egyes “neuropeptidek” a vérbe kerülve hormonként is működhetnek neurotranszmitterként az idegrendszerben.
Amikor egy peptidhormon a sejt felszínén lévő receptorhoz kötődik, egy második hírvivő jelenik meg a citoplazmában, amely elindítja a sejtválaszhoz vezető jelátvitelt.
Egyes peptid/fehérje hormonok (angiotenzin II, bázikus fibroblaszt növekedési faktor-2, parathormonnal kapcsolatos fehérje) intracelluláris mechanizmus révén a citoplazmában vagy a sejtmagban található intracelluláris receptorokkal is kölcsönhatásba lépnek.