Philadelphia története

Az alapítás és a korai letelepedés

William Penn 1681-ben szerezte meg Pennsylvania tartományt II. Károly angol királytól, mint olyan helyet, ahol kvéker társai élvezhetik a vallásszabadságot, és ahol lehetőségük van arra, hogy saját magukat irányítsák és saját életmódot alakítsanak ki. A király az 1681. március 4-én aláírt adományt néhány héttel később, április 2-án hirdette ki, részben azért, hogy rendezze Penn apjának, Sir William Penn admirálisnak halála után fennálló tartozását, valamint hogy befejezze a közép-atlanti régió angolokkal való benépesítését. Penn elküldte unokatestvérét, William Markhamet, hogy vegye át a kormányzati ügyek irányítását, valamint a Penn által Philadelphiának, a “testvéri szeretet városának” elnevezett város alaprajzát, amely név idealista elképzeléseit szimbolizálta. Angliából Penn 1681-ben azt írta, hogy “a Delaware folyónak az én oldalamon a folyókat és a patakokat… a nagy város letelepítése érdekében, és mindenképpen ott válasszák ki, ahol a leghajózhatóbb, magas, száraz és egészséges”. Azt akarta, hogy minden házat a saját telkének közepén helyezzenek el, hogy földet biztosítsanak körülötte, “hogy ez egy zöld vidéki város legyen, amely soha nem fog leégni, és mindig egészséges lesz.”

Penn 1682-ben érkezett, de kevés esélye volt arra, hogy élvezze a városát. Kénytelen volt 1684-ben Angliába utazni, és csak 1699-ben térhetett vissza. Ekkorra Philadelphia már virágzó város volt, számos üzlettel és kereskedőházzal, valamint több száz lakással és mintegy 10 000 emberrel, akik a folyópart közelében csoportosultak. Penn kormányzó kijelentette, hogy a város “kereskedelemben és gazdagságban” már egyenrangú volt New Yorkkal. Pennnek az egész kolóniára kiterjedő, a vallási toleranciára és az emberek kormányzásban való részvételi jogára vonatkozó politikája a növekvő jólét mellett hamarosan angol, német és skót-ír telepesek ezreit kezdte vonzani, és a legtöbben Philadelphián keresztül érkeztek.

Philadelphia az 1770-es évekre legalább 30 000 fősre nőtt a központi városban, és a Brit Birodalom harmadik legfontosabb üzleti központja volt, amelyet csak Liverpool és London szorított háttérbe. Ez a pozíció nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a város a Delaware és a Schuylkill folyók összefolyásánál feküdt, ami hozzáférést biztosított a városnak a szárazföldi mezőgazdasági területekhez, valamint a korai vasipart ellátó szén- és ércforrásokhoz.

Egy látogató 1756-ban azt írta, hogy “Philadelphiában mindenki többé-kevésbé kereskedelemmel foglalkozik”, ami nem csupán Philadelphia elhelyezkedését, hanem a kvéker kereskedők ravasz üzleti tehetségét is dicséri. A háromoldalú kereskedelem kiterjedt és jövedelmező rendszere élelmiszereket és fatermékeket – például fűrészárut és hordószárakat – érintett, amelyek Philadelphiából Nyugat-Indiába vándoroltak, és ott cukorért, rumért és más nyugat-indiai termékekért cseréltek. Ezeket angol kikötőkbe szállították, ahol viszont angol manufaktúrákra cserélték őket, amelyeket aztán visszahoztak Philadelphiába. Pennsylvania belső részének virágzó mezőgazdasági vidéke ellátta a philadelphiai kereskedőket a Nyugat-Indiába szánt árukkal, és jövedelmező parti kereskedelem folyt más gyarmatokkal és közvetlenül Angliával. Az 1750-es évekre a philadelphiaiak nagy összegeket fektettek be a virágzó szén- és vasiparba. Az antracit szén 100 évvel később Pennsylvania fontos ásványkincsévé vált, és Philadelphia fővárosa vezető szerepet játszott ebben az iparágban, valamint a nyugatabbra fekvő bitumenes szén bányászatában. Philadelphia továbbra is vezető szerepet töltött be a külkereskedelemben egészen 1810 körülig, amikor a még előnyösebb fekvésű New York City átvette ezt a pozíciót. Philadelphia az 1850-es években feladta a nemzet pénzügyi fővárosi pozícióját.

A hajógyárak már a gyarmati idők óta virágoztak a Delaware mentén. Ami a városba érkezett, az többnyire nyersanyag volt a gyártáshoz, és Philadelphia az Egyesült Államok korai ipari forradalmának egyik fő központjává vált. 1785-ben Oliver Evans feltalálta az első, teljesen mechanikusan működő őrlőmalmot. A város úttörő volt a textilgyártásban, és a szárazföldi kemencékből származó nyersvasat szerszámokká és eszközökké alakította, például fűrészekké, a gyapotfeldolgozó gépek hatalmas vasöntvényeivé és az első amerikai gyártású gőzmozdonyokká. 1860-ra a philadelphiai manufaktúrák értéke több százmillió dollárra rúgott, ami az országos összérték mintegy 30 százaléka volt. A textíliák, a hajók, a vastermékek, a bőr, a finomított cukor, valamint a csizmák és cipők vezető szerepet játszottak, és fontos segítséget nyújtottak az Uniónak a polgárháborúban.