Piócák

Táplálkozás és étrend

A legtöbb pióca vérszívó, azaz vérszívó parazitaként táplálkozik az előnyben részesített gazdaszervezeteken. Ha a kedvelt táplálék nem áll rendelkezésre, a legtöbb pióca más gazdaszervezetekkel táplálkozik. Egyesek az emberek és más emlősök vérével táplálkoznak, míg mások halakon, békákon, teknősökön vagy madarakon élősködnek. Egyes piócák még más vérevő piócákból is esznek, amelyek a támadás után elpusztulhatnak.

A vérevő piócák egy étkezés alkalmával saját súlyuk többszörösét is képesek vérben elfogyasztani. A táplálkozás után a pióca egy sötét helyre húzódik vissza, hogy megeméssze az ételt. Az emésztés lassú, és ez teszi lehetővé, hogy a pióca nagyon hosszú (akár több hónapos) koplalási időszakok alatt is életben maradjon.

A piócákat a táplálkozásuk különböző módja szerint csoportosítják:

• Az egyik csoport (az állkapcsos piócák vagy Gnatbobdellida) állkapcsa fogakkal van felszerelve, amelyekkel megmarják a gazdatestet. A vér alvadását a hirudin nevű nem enzimatikus váladék termelésével akadályozzák meg. A bozótjárók által gyakran látott szárazföldi piócák ebbe a csoportba tartoznak.
• Egy második csoport (az állkapocs nélküli piócák vagy Rhyncobdellida) egy tűszerű nyúlványt, az úgynevezett ormányt vezetnek be a gazdatestbe, és egy enzimet, a hemetint választanak ki, amely feloldja a vérrögöket, ha azok már kialakultak. A férgek és kis édesvízi csigák testnedvein élő piócák rendelkeznek ilyen szerkezettel.
• Egy harmadik csoportnak, (a féregpiócáknak vagy Pharyngobdellida) nincsenek állkapcsai vagy fogai, és egészben nyelik le a zsákmányt. Táplálékuk apró gerinctelenekből áll.

Keresés

Az éhes pióca nagyon érzékeny a fényre és a mechanikai ingerekre. Hajlamos a gyakori helyváltoztatásra, és fejmozgással, valamint testének hullámzásával kutat. Emellett éber testtartást vesz fel, teljes hosszában kinyújtózik és mozdulatlan marad. Úgy gondolják, hogy ez maximalizálja a bőrben lévő érzékszervek működését.

A közeledő gazdaszervezet által okozott zavarásra válaszul a pióca “hüvelykféreg-kúszásba” kezd, amelyet addig folytat, amíg az elülső szívófej hozzá nem ér a gazdaszervezethez és meg nem tapad. A vízi piócák nagyobb valószínűséggel mutatják ezt az “üldözési” viselkedést, míg a közönséges szárazföldi piócák gyakran véletlenül kapcsolódnak a gazdatesthez.

Egyéb viselkedésmódok és alkalmazkodás

Légzés

A légzés a testfalon keresztül történik, és az egyes piócáknál megfigyelhető lassú hullámzó mozgás állítólag a gázcserét segíti. A vízi piócák hajlamosak a felszín felé mozogni, ha alacsony oxigéntartalmú vízben találják magukat. Mivel a légköri nyomás csökkenése az oldott oxigén koncentrációjának kismértékű csökkenését eredményezi, a felemelkedő piócák egy edény vízben a XIX. századi időjósok számára a rossz időjárás előrejelzésének egyszerű módját jelentették.

Az érzékszervek

A fejen és a test felszínén található érzékszervek lehetővé teszik a pióca számára a fényerősség, a hőmérséklet és a rezgés változásainak érzékelését. A fejen található kémiai receptorok biztosítják a szaglás érzékelését, és egy vagy több szempár is lehet. A szemek száma és elrendezése némi segítséget nyújthat az azonosításban, azonban a pióca megfelelő azonosításához boncolásra van szükség.

Színváltozások

A Rhyncobdellidák drámai színváltozásokra képesek, de ez nyilvánvalóan nem az álcázásra irányuló kísérlet, és e viselkedés jelentősége ismeretlen.

Lokomóció

A hínárok vagy hullámzó úszómozgással (angolnaszerűen), vagy az elülső és hátsó szívószárnyak segítségével “hüvelykféreg” szerű kúszómozgással mozognak. A hátsó szívófej az aljzathoz van rögzítve, a pióca kinyújtózik és az elülső szívófejjel az aljzathoz tapad, majd a hátsó szívófej leválik és felhúzódik az elülső szívófejhez.

Szaporodási viselkedés

A piócák hermafroditaként hím és nőstény nemi szervekkel is rendelkeznek. A földigilisztákhoz hasonlóan nekik is van csiklójuk, egy megvastagodott bőrből álló régió, amely csak a szaporodási időszakban látható. A párzás során a testek egymásba fonódnak, és mindegyikük spermiumot helyez el a másik klitelláris területére. A Rhyncobdellidáknak nincs péniszük, de éles spermiumcsomagokat termelnek, amelyeket a test falán keresztül nyomnak ki.

A spermiumok ezután a petefészkekbe jutnak, ahol a megtermékenyítés megtörténik. A klitellum egy kemény, zselatinos gubót választ ki, amely tápanyagokat tartalmaz, és ebben rakódnak le a peték.

A pióca megrántja magát a gubóból, és a feje fölött áthaladva lezárja azt.

A gubót vagy elássa, vagy egy kőhöz, fatörzshez vagy levélhez rögzíti, és habos kéreggé szárad. Néhány hét vagy hónap múlva a fiatalok miniatűr felnőttként bújnak elő. Tanulmányok szerint a gubók képesek túlélni egy kacsa emésztőrendszerét.

A piócák egy vagy két szaporodás után elpusztulnak.

Gazdasági hatások

A piócák gyógyászati felhasználása

A piócákat több mint 2000 éven át szükségtelenül alkalmazták számos betegségre, a vérképzés kiegészítéseként. Használatuk Európában 1830 és 1850 között érte el csúcspontját, de a későbbi hiányok használatuk csökkenéséhez vezettek. Ma már valódi klinikai alkalmazásuk abban áll, hogy nagy hasznukat veszik a plasztikai sebészek, amikor a bőr- és izomlebenyek vénás pangása okoz problémát.

A piócákat ugyanúgy kezelik, mint a vérkészítményeket, és csak ugyanazon a betegen használják fel újra.

A piócák orvosi felhasználása kiterjed a fekete szem kezelésére is, a hirudint pedig a középfülgyulladás kezelésére használják. A hirudint kísérleti jelleggel szisztémás véralvadásgátlóként is fejlesztik, és hasznosnak bizonyulhat az invitro vérvétel során.

Piócák Sydney külvárosaiban

A sydneyi külvárosok terjeszkedése miatt a házak olyan területekre, például nedves völgyekbe nyúlnak, amelyeket a piócák általában kedvelnek. Ezért ezek a piócák nedves időben kevesebb távolságot kell megtenniük, mielőtt a hátsó udvarokban kötnek ki, és az ott élő háziállatokból vagy emberekből ételt szerezhetnek. Hasonlóképpen a háziállatok és az emberek maguk is akaratlanul sok piócát hoznak haza magukkal a bozótos sétákról, nyaralásokról és egyéb utazásokról. Ha ezek a piócák kifejlettek, óhatatlanul találnak egy megfelelő nedves helyet a kertben, ahol lerakhatják petéiket, és hirtelen egy piócakolóniát találunk a kertünkben.

Predátorok

A piócák fő ragadozói a halak, madarak és más gerinctelenek.

Menedzsment

Piókariasztók

A piócákkal kapcsolatos leggyakoribb megkeresés az irtószerekre vonatkozik. Nem tudni, hogy a kereskedelemben kapható-e konkrét készítmény, de rengeteg kipróbált, de nem bizonyított piócavédelmi ötlet létezik. Ezek közé tartozik a szabad részekre kent és száradni hagyott fürdőszappan, az eukaliptuszolaj, a trópusi erősségű rovarriasztó, a citromlé és a zoknikból és harisnyákból álló áthatolhatatlan gátak.

Veszély az emberre

A piócacsípést követő sebben lévő hirudin jelenléte miatt a vérzés több órán keresztül is folytatódhat. Bár kellemetlen, a vérveszteség nem jelentős.

A bélbaktériumok sebfertőzést okozhatnak. A piócák posztoperatív alkalmazása során ezt szorosan figyelemmel kísérik és a megfelelő antibiotikum alkalmazásával kezelik.

A csípés után késleltetett irritáció és viszketés is jelentkezhet. Úgy tűnik, nincs alátámasztva az az elmélet, hogy a pióca erőszakos eltávolítása után hátrahagyott szájszervek okozzák ezt a reakciót.

A piócák terjeszthetnek betegséget?

Nincs bizonyíték arra, hogy igen. Megfigyelték a tripanoszómák jelenlétét az állkapocs nélküli piócák bélrendszerében, de úgy tűnik, hogy az állkapocs nélküli piócák nem lehetnek gazdatestek.

A tripanoszómák okozzák az afrikai álomkórt az emberben. A piócák olyan tripanoszómákat közvetítenek, amelyek halakat, krokodilokat, sőt, még a vízilovat is megfertőzik, de egyikük sem veszélyes az emberre.

A piócacsípésre allergiáról számoltak be. A reakció súlyosságától függően orvosi véleményt kell kérni.

További olvasmányok

Az ausztrál emlősök tripanoszómái: A review Craig K. Thompson , Stephanie S. Godfrey, R.C. Andrew Thompson