Plant of the Week: Burning Bush

The University of Arkansas System Division of Agriculture does not promote, support or recommend plants featured in “Plant of the Week.” Please consult your local Extension office for plants suitable for your region.

  • A
  • B
  • C
  • D
  • E
  • F
  • G
  • H
  • I
  • J
  • K
  • L
  • M
  • N
  • O
  • P
  • Q
  • R
  • S
  • T
  • U
  • V
  • W
  • X
  • Y
  • Z

Burning Bush Latin: Euonymus alatus

Pictures of a Burning Bush
Burning bush euonymus is one of the most dependable shrubs for producing an effective fall color display. Its winged branches provide its other common name, winged euonymus

Think fall color, and trees changing vibrant shades or red and orange come to mind. De néhány cserje is káprázatos árnyalatokkal rendelkezik. Ezek közül az égő bokros euonymus (Euonymus alatus) a legszembetűnőbb és legmegbízhatóbb. Bár sokáig sövénynövényként használták, népszerűségének napjai mostanában leáldozóban vannak, mivel az idők változása semmissé teszi számos jó tulajdonságát.

Az égő bokor euonymus a keserűfűfélék családjába tartozó nagy, lapos tetejű lombhullató cserje. Északkelet-Kína nagy részén, valamint Korea és Japán szomszédos területein őshonos. Általában egy 8-10 láb magasra növő, erősen elágazó, szélesen elterülő bokor, bár nem ritkák a 20 láb magas, 25 láb terjedelmű példányok sem.

A jellegzetes szárnyas ágakról 2-3 hüvelyk hosszú leveleket hoz. A faj sírfelirata, az “alatus” jelentése “szárnyas”, és innen ered egy másik közismert neve, a szárnyas euonymus. Ősszel a levelek ragyogó vörös árnyalatúvá válnak, és a látvány egy hétig vagy még tovább is megmarad. A növények ugyanolyan hatékonyan színeződnek a meleg éghajlaton, mint északabbra.

Az apró, zöldessárga virágok a növény tavaszi lombosodása után jelennek meg, és kevés díszítőértékkel bírnak. Ősszel apró, narancsvörös termések képződnek, amelyeket a madarak fogyasztanak.

Az égő bokor állítólag 1860 körül került az Egyesült Államokba. Valószínűleg Carl Maximovicz (1827 – 1891) botanikus erőfeszítései révén került nyugatra, akit a szentpétervári botanikus kert küldött a Diana orosz hadihajó fedélzetén Mandzsúria flórájának vizsgálatára. Maximovicz 1854 és 1856 között felfedezte Mandzsúria part menti területeit, és felment az Amur folyón.

Amikor Szibérián keresztül szárazföldi úton – kilenc hónapos út során – visszatért Szentpétervárra, számos új növény magvait és példányait hozta magával. A feljegyzések szerint az Euonymus alatus nő

Képek egy égő bokor leveléről

a kertben a gyűjteményéből, de nem adják meg a gyűjtés dátumát és helyét. A következő két évtizedben Maximovicz Japán egyik legjelentősebb botanikus-gyűjtőjévé vált. Anyagát szabadon megosztotta, és valószínűleg ő volt a forrása az első termesztett kerti növényeknek.

Az égő bokrot 1900-ra már a faiskolai kereskedelemben is termesztették ebben az országban. Az 1930-as évekre felvette az “égő bokor” köznapi nevet, amely a bibliai Exodusban leírt eseményekre utal.

Az égő bokor, és különösen a “Compactus” nevű törpe formája a század közepén sövénynövényként vált népszerűvé. Az 1990-es évekre azonban túlságosan elszaporodott és kissé boltiasodott.

Az emberek ekkor kezdték észrevenni, hogy a két őshonos fajunkkal együtt az erdőbe szökött, csakhogy ez egy élőhelyi generalista, nem pedig specialista, mint a wahoo és a szívbokor. Az égő bokor ma már több új-angliai államban és a középnyugat nagy részén is gyakori szökevénynek számít. Massachusetts megtiltotta a telepítését, míg több állam felvette az invazív növények listájára, de eddig nem tiltotta be a használatát.

Képek az égő bokor ágairól

A égő bokor jól szemlélteti a feszültséget aközött, hogy egy növény alkalmazkodó és könnyen termeszthető, ugyanakkor potenciálisan invazív. Ez a cserje sokféle talajtípusban megél; változó fényviszonyok között is megterem, és mérsékelten szárazságtűrő. Megbízhatóan minden évben hatásos őszi színpompát produkál, és kezünkben hajlékony, nyírás nélkül tűri a nyírást. És, ellentétben sok más

euonymusszal, immunis az euonymus pikkelysömörre, és nincs más komoly rovar- vagy betegségkártevője. Viszont vannak magjai, és a madarak ízletesnek találják őket.

Még mindig sok városi tájban van helye, ahol csak a szomszédos virágágyásban vagy egy közeli elhagyott telken van esélye a terjedésre. Azokon a területeken azonban, ahol a táj nyílt erdőkkel határos, olyan fajokat kell választani, amelyek kevésbé képesek a terjedésre. Az égő bokor ivartalanítására van lehetőség, és több kutatócsoport is dolgozik a problémán. Ha steril fajták kerülnek forgalomba. Az égő bokor euonymus ismét tökéletes cserje lesz.

By: Gerald Klingaman, nyugalmazott
Kertészmérnök – Dísznövények
Kertészmérnöki hírek – 2008. január 11.