PMC

ETCO2 alkalmazások

3.1. Kardio-légúti újraélesztés (CPR)

Az ETCO2-koncentráció megbízható mutatója a hatékony szívkompressziónak a CPR során, amely összefügg a szív teljesítményével (7, 8). A spontán keringés visszatérésének (ROSC) első jele a CPR során az ETCO2 emelkedése, ezért az ETCO2 monitorozása nagyon hasznos információt nyújt a kezelés irányításához a CPR során (8-10). Az ETCO2 megbízható mutató, amelynek nagy prognosztikai értéke van a CPR kimenetelének meghatározásában (11, 12) . Tanulmányok kimutatták, hogy azoknál a betegeknél, akiknél az ETCO2 10 mmHg vagy annál alacsonyabb volt, a szívmegállás halálhoz társult (13, 14). Az újraélesztés 20 perce után a halál akkor következik be, ha az ETCO2 tartósan 10 mmHg alatt van, 100%-os szenzitivitással és specificitással (15). Az ETco2 érzékenyebb, mint az agyi oxigénszaturáció (rSO2) a ROSC előrejelzésében (16).

3.2. A ROSC előrejelzésében az ETco2 érzékenyebb, mint az agyi oxigénszaturáció (rSO2) (16). Légútfelmérés

A légútkezelésben a sürgősségi osztályon az endotracheális intubáció megerősítése létfontosságú, ugyanakkor a sürgősségi osztályokon nincs végleges diagnosztikai eszköz a helyes intubáció ellenőrzésére (17). Nemrégiben a kapnográfiát használták arany standardként az endotracheális tubus helyes helyének megerősítésére (18, 19). A kolorimetriás ETCO2 biztonságos, megbízható, egyszerű és hordozható eszköz az endotracheális tubus helyes elhelyezésének meghatározására stabil hemodinamikájú betegeknél, és nagyon hasznos, ha a kapnográf nem áll rendelkezésre (20) . Ha azonban a betegek zsákos vagy maszkos lélegeztetésben részesülnek, vagy szénsavas italokat vagy savlekötőket fogyasztanak, hamis pozitív eredményt adhat, azonban általában 6 légzés után jelzi a valódi eredményt (21). A nátrium-bikarbonát alkalmazása 5-10 percig magasabb ETCO2-szintet eredményez (22). Szívmegállás során, amely a szövet-tüdő CO2-transzport csökkenéséhez vezet, a kapnográfia a helyes intubációt tévesnek mutathatja (hamis negatív eredmény)(23).

3.3. A kapnográfiás vizsgálat során az oxigénszintet a szövetek és a tüdő közötti CO2-transzport csökkenhet. Eljárási szedáció és analgézia

A kapnográfia hatékony módszer a korai légzésdepresszió és légúti zavarok diagnosztizálására, különösen szedáció alatt, ami a súlyos szövődmények csökkenéséhez vezet (23, 24). A kapnográfia nagyobb biztonságot nyújtott a betegek szedáció alatti monitorozásában. Az oxigén előírása nincs hatással a kapnográfiával értékelt légzésfunkciós paraméterekre (25). A légúti funkció károsodását bármely más eszköznél hamarabb mutatja, 5-240 másodperccel hamarabb, mint a pulzoximetria (26, 27). A kapnográfia érzékenyebb, mint a klinikai értékelés a légzésfunkciós zavarok diagnosztizálásában, például számos olyan esetben, amikor a szedálás során apnoét tapasztaltak, az ágy melletti orvosok nem ismerték fel az apnoét, de a kapnográfia azonosítani tudta (28).

3.4. A légzésfunkciós zavarok diagnosztizálása a kapnográfiával történik. Tüdőbetegségek

3.4.1. Obstruktív tüdőbetegség

Az obstruktív légúti betegségekben a hipoventilláció légszomjat és hiperkarbiát okozhat (29). A sürgősségi osztályon akut asztmás betegeknél összefüggés van az ETCO2 és az artériás parciális szén-dioxid (PaCO2) között (30, 31). A kapnográfia az akut légzési nehézségi állapotú betegek, például asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), bronchiolitisz és szívelégtelenség dinamikus monitorozása (32). A bronchospasmus meghosszabbodott exspirációs fázissal (E1, E2, E3) jár a kapnogramban (1. ábra) obstruktív betegségben, például COPD-ben szenvedő betegeknél (32, 33). Az ETCO2 és az exspirációs fázis meredekségének változása korrelált az (E1, E2, E3) 1 másodpercben mért erőltetett kilégzési térfogattal (FEV1) és a kilégzési csúcsáramlási sebességgel (PEFR) (32, 34). Az ETCO2 nélkülözhetetlen eszköz a sürgősségi osztályon az obstruktív légzőszervi betegség súlyosságának megítélésében. Az ETCO2 magasabb a COPD súlyosbodásával a kórházba felvett betegeknél, mint azoknál, akiket a sürgősségi osztályról bocsátanak el (35).

3.4.2. Tüdőembólia

Tüdőembólia esetén az ETCO2 jelentősen alacsonyabb a normálisnál a tüdőperfúzió csökkenése és a megnövekedett alveoláris holt tér miatt, amely csökkenti a tüdőből kilélegzett CO2 mennyiségét, így a vénás szén-dioxid nyomás (PvCO2) megnő, és mindezek a változások az artériás CO2-ETCO2 gradiens növekedéséhez vezetnek (36). Ez segít a tüdőembólia, különösen a csendes tüdőembólia helyes diagnózisában (37). A volumetrikus kapnográfiát nagy tüdőembóliában a trombolízis monitorozására használják (38). Az ETCO2 átlagértéke és a PCO2 / PO2 nyomás 30 másodpercig tartó csökkenése korrelál a tüdőembólia klinikai valószínűségével vagy kizárásával (39).

3.5. Szívelégtelenség

A szívelégtelenségnek mint a nehézlégzés okának más légzési okoktól való gyors megkülönböztetése nagyon fontos a megfelelő terápia megválasztásához (40). Néha nagyon nehéz megkülönböztetni a COPD/asztma súlyosbodását és az akut szívelégtelenséget, különösen, ha a kettő együtt áll fenn, és a kezelési döntések ebben a helyzetben nagyon összetettek (41). Az ETCO2 a szívbetegségben szenvedő betegeknél jelentősen különbözik az obstruktív okok miatt légzési nehézségben szenvedő betegektől. Az ETC02 szint > 37 mmHg nem volt megfigyelhető egyetlen szívelégtelenségben szenvedő betegnél sem, bár az ETC02 szint > 37 mmHg csekély érzékenységgel rendelkezik a COPD/asztma diagnózisában (42, 43). A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a kardiopulmonális terheléses vizsgálat során mért ETCO2-szintnek nagy prognosztikai értéke van a kardiális események tekintetében (44, 45). Az N-terminális pro- agyi nátriuretikus peptid a kvantitatív kapnográfia oldalán nagyon hasznos a sürgősségi osztályokon akut (légzőszervi vagy kardiális eredetű) légzési nehézlégzésben szenvedő betegek korai diagnózisában és kezelésében. A kvantitatív kapnográfia széleskörű alkalmazása előnyös lehet a sürgősségi orvosok mindennapi munkájában (46).

3.6. A kvantitatív kapnográfia a sürgősségi orvosok számára. Sokk

A hipotenzív sokk számos betegség klinikai jellemzője, és a sürgősségi osztályokon magas halálozási arányhoz kapcsolódik. A sürgősségi orvosok folyamatosan igyekeznek új módszereket találni a korai stádiumú sokk diagnosztizálására, hogy minél hamarabb megkezdhessék a kezelést (47). A kapnográfiát egyszerű és nem invazív módszernek tekintik a korai stádiumban a sokk intenzitásának kimutatására és becslésére (48, 49). Az ETCO2 köztudottan csökken a térfogatfüggő hipotenzív állapotokban (50). Az ETCO2 korrelál a vérnyomással, a szérumlaktáttal és a bázisfelesleggel. A csökkent szívteljesítménnyel járó korai stádiumú sokkban az ETCO2 mennyisége jelentősen csökken. Ez a szívteljesítmény csökkenése során a tüdőartériában a csökkent véráramlásnak köszönhető, ami megzavarja a ventilációs perfúziós arányt. A sönt növekedésével az ETCO2 szintje csökken, míg a PaCO2 nem változik (51, 52). A vérnyomás csökkenésével az ETCO2 csökken és a PaCO2-ETCO2 gradiens nő (53, 54). A dehidráció mértéke és a nátrium-bikarbonát mennyisége, valamint az ETCO2 között összefüggés van, és az ETCO2 egyszerű és nem invazív indikátorként használható a dehidráció meghatározására (55).

3.7. A dehidráció mértéke és a nátrium-bikarbonát mennyisége között összefüggés van. Anyagcserezavar

A szén-dioxid (CO2) az anyagcsere egyik végterméke, amely a vérkeringésen keresztül a tüdőbe kerül és a légzőrendszeren keresztül továbbítódik, így a kilélegzett CO2 a szervezet anyagcsere-állapotát tükrözi (56, 57). Az ETCO2 gyors, olcsó és nem invazív mutató a HCO3- bikarbonát és a PaCO2 mennyiségének becslésére sürgősségi és kritikus helyzetekben (58). Az ETCO2 és a HCO3 közötti közvetlen kapcsolat miatt az ETCO2 a metabolikus acidózis és a halálozás előrejelzője, ezért a kapnográf mint a metabolikus acidózis szűrőeszköze nagyon hasznos a sürgősségi osztályon (59) . Az ETCO2 a metabolikus acidózis meghatározásának noninvazív módszereként ajánlható, és a spontán légzéses betegek korai metabolikus acidózisának kimutatására használható, azonban a diagnózis és a kezelés irányításának arany standardjaként az ABG-t kell használni (60).

3.7.1. Diabéteszes ketoacidózis (DKA)

A diabetes mellitusban szenvedő betegeket fokozottan veszélyeztetik a súlyos és rokkantságot okozó szövődmények, amelyek közül az egyik legfontosabb a DKA (61). Az ETCO2 és a HCO3 közötti közvetlen lineáris kapcsolat hasznos az acidózis előrejelzésében. Kimutatták, hogy nincs DKA diagnózis, ha az ETCO2 ˃ 36, és van DKA diagnózis, ha az ETCO2 ≤ 29. Az ETCO2 30 és 35 közötti értéket tekintik határértéknek, így klinikailag hasznos az acidózis diagnózisában (62, 63). Ezenkívül az alacsony PaCO2-szint korrelál az agyi ödéma fokozott kockázatával DKA-s gyermekeknél (64). Így az ETCO2 és a PaCO2 közötti kapcsolatnak megfelelően a kapnográfia felhasználható az agyi ödéma magas kockázatával rendelkező egyének azonosítására (62). Ha a beteg glükózszintje 550 mg/dl felett van, az ETCO2 hasznos eszköz a DKA kizárására (65) (

3.7.2.). Gasztroenteritisz

A hasmenéses és hányásos gyermekeknél az ETCO2 független korrelációt mutat a szérum HCO3-koncentrációval. Ez egy nem invazív index az acidózis súlyosságának mérésére a gasztroenteritiszes betegeknél (66). Az ETCO2 számos sürgősségi helyzetben használható a HCO3 becslésére(58).

3.8. Trauma

A légzés alatti szén-dioxid nem használható a súlyos sérülés kizárására a traumatológiai ellátás kritériumainak megfelelő betegeknél. Az ETCO2 ≤30 mmHg a traumás súlyos sérülés fokozott kockázatával járhat együtt (67).

A kórházi ellátás előtti ETCO2 és a traumás halálozási arányok között fordított kapcsolat áll fenn, így az ETCO2 felhasználható a triázs javítására, és segíti a sürgősségi orvosi szolgálat személyzetét is a betegek megfelelő traumaközpontba történő átszállításának megtervezésében (68).

Az alacsony ETCO2 a traumás betegeknél szoros összefüggést mutat a sokkkal, és a beteg állapotának súlyosságára utal a felvételt követő első 6 órában (69).