PMC

A minta típusától függő teljesítmény és a diagnosztikai tesztek korlátai

A BV diagnosztikai vizsgálatainak két fő kategóriája van: a klinikai kritériumok és a laboratóriumi vizsgálatok.

A legszélesebb körben elfogadott klinikai kritériumok az “Amsel-kritériumok” (23). E klinikai diagnózishoz a következő négy kritérium közül háromnak kell teljesülnie: először is, a hüvely pH-értéke nagyobb, mint pH 4,5; másodszor, a hüvelyfolyadékban clue-sejtek jelenléte; harmadszor, tejszerű, homogén hüvelyváladék; és végül, 10%-os kálium-hidroxidnak a hüvelyfolyadékhoz való hozzáadása után amin (halszagú) szag felszabadulása (23). A pH közvetlenül meghatározható a hüvelyfalra helyezett pH-pálcikával vagy pH-papírra tapintott tamponnal a pH 4,0 és pH 6,5 közötti tartományban. A tampont ezután 0,2 ml fiziológiás sóoldatba extraháljuk üveglemezre vagy kémcsőbe; a kivonat egy cseppjét ezután egy üveglemezre helyezzük. Egy csepp 10%-os kálium-hidroxidot helyezünk egy másik üveglemezre. Ezután a tampont megkeverjük a 10%-os kálium-hidroxidban, és azonnal értékeljük a halszag jelenlétét. Ezután mindkét cseppet fedőlemezzel lefedjük, és fénymikroszkóppal 400-szoros nagyításban megvizsgáljuk. A nyomjelző sejteket hüvelyi hámsejtekként azonosítják, amelyek olyan erős baktériumbevonattal rendelkeznek, hogy a perifériás határokat elfedik. Ha a négy kritériumból három teljesül, akkor felállítható a BV klinikai diagnózisa.

A laboratóriumi vizsgálati módszer esetében a preferált minta egy rögzítetlen hüvelykenet, amelyet a laboratóriumba küldenek Gram-festésre a standard módszerekkel. A festett tárgylemezt leolvassák, és a morfotípusok számát egy szabványosított pontozási módszer alapján értékelik. A Spiegel és munkatársai (24) által kidolgozott, majd Nugent és munkatársai (25) által módosított diagnosztikus kritériumok jól reprodukált, standardizált Gram-festési pontozási módszer (11. táblázat).

Nugent és munkatársai (25) módszertanában a tampont a hüvely oldalsó faláról vették és üveglemezre göngyölték. A keneteket ezután hőfixálták és Gram-festést végeztek, ellenfestékként szafranint használva. A kenetet ezután olajimmerszióban (1000x nagyításban) a következő morfotípusok szempontjából értékelték: nagy Gram-pozitív pálcikák (lactobacillus morfotípusok), kis Gram-változó pálcikák (G vaginalis morfotípusok), kis Gram-negatív pálcikák (Bacteroides species morfotípusok), görbült Gram-változó pálcikák (Mobiluncus species morfotípusok) és Gram-pozitív kokcik. Bár a Gram-pozitív kokcik nem részei a pontozási rendszernek, egyes laboratóriumok jelentik őket, ha jelentős számban vannak jelen. A Gram-pozitív kokcik megnövekedett száma nem része a normál hüvelyflóra mintázatának. Megjegyzendő, hogy a Nugent pontozási rendszer javulást eredményezett a centrumok közötti egyetértésben a korábban közzétett kritériumokhoz képest (24), de a standardizált pontozási módszer a legfontosabb megközelítés.

Nullától háromig terjedő pontszámot normálisnak, négytől hatig terjedő pontszámot közepesnek, héttől tízig terjedő pontszámot pedig BV-nek tekintünk. A köztes hüvelyflórát a klinikai kontextuson alapuló kezelés céljából jelentik a klinikusnak. A köztes pontszámmal rendelkező betegek 32%-ánál BV, 30%-ánál pedig normál flóra alakul ki. Számos szerző úgy véli, hogy a köztes pontszámot kórosnak kell tekinteni, tekintettel a BV-be való átmenet magas arányára. Az ismételt ellenőrzésre vagy kezelésre vonatkozó döntés a BV-be való átmenet klinikai kockázatán alapul (26). Ez a pontozási rendszer jól korrelál a klinikai betegséggel (18). A klinikai módszertan hasznos, mert bizonyos sürgős klinikai helyzetekben azonnali választ tesz lehetővé, de a Gram-festéses módszer pontosabbnak tűnik (27-29). Terhességben, membránrepedés esetén azonban jó negatív prediktív értékkel (83%), de gyenge szenzitivitással rendelkezik (30).

Az alternatív diagnosztikai módszereket is javasolták, de jelenleg egyik sem jobb, mint a standardizált Gram-festéses módszertan. A gáz-folyadék kromatográfia, a hüvelykultúrák és a folyékony preparátumú Papanicolaou-kenetek használatát javasolták alternatív diagnosztikai módszerekként a mintavétel és a laboratóriumba való közös szállítás gyakorlati előnye miatt. A cikk megírásának időpontjában ezt csak kutatási környezetben végezték el, és jelentős változásokat igényelne a kenetek leolvasásának megközelítésében. Változó jelentések szólnak az általános érzékenység hiányáról, de elfogadható specificitásról (31,32). A nukleinsav-technikák eddig nem bizonyultak hasznosnak a komplex mikrobiális egyensúlyzavar klinikai diagnosztikájában, de a jövőben hasznosnak bizonyulhatnak (33). Számos kutató vizsgálja a hüvely komplex mikrobiális flórájának genetikai alapon történő értékelését; a chaperonin 60 alapú értékelések alkalmazása előzetesen ígéretesnek tűnik, míg mások RNS-alapú megközelítést alkalmaznak. A bonyolultság és a költségek miatt e technikák egyike sem használható jelenleg a klinikai környezetben, de a jövőben igen értékes lehet (34,35). Összefoglalva, a leghasznosabb jelenlegi diagnosztikai módszer a hüvelyi Gram-festés.