PMC

Benzonatát és tetrakain struktúrák

A tünetek a túladagolás után gyorsan, gyakran 15-20 percen belül jelentkeznek.5 A toxicitás súlyos morbiditásokkal járhat és halálhoz is vezethet. A National Poison Center Database System 2000 és 2006 közötti 7 éves retrospektív felülvizsgálata 2173 betegről számolt be, akiknél csak benzonatátot vettek be, az átlagéletkor 20 év volt, és a betegek 30%-a 6 évesnél fiatalabb volt.6 A betegek 5%-ánál fordult elő súlyos kimenetelű, klinikailag jelentős hatás, többek között nyugtalanság, görcsroham, kóma, hipotenzió, tachycardia, kamrai ritmuszavar, szívmegállás és aszisztólia.

A mai napig 5, jelentős toxicitással járó benzonatátbevitelről számoltak be a szakmailag lektorált orvosi publikációkban.6-8 Ezen esetjelentések között 3 haláleset (2 gyermek és 1 felnőtt) szerepel. A negyedik beteg egy 39 éves férfi volt, aki rohamot kapott és instabil kamrai tachycardia lépett fel, amely a kardioverzióra reagált. Az ötödik beteg egy 17 éves nő volt, aki túlélte a szívmegállást, a visszatérő ritmuszavarokat, de visszamaradt vaksága volt. Egy másik, absztrakt formában közzétett eset csak egy gyermekről számol be, akinél a benzonatát lenyelése után rohamok léptek fel.9 Ezenkívül 2 beszámoló is van arról, hogy a benzonatát intravénás beadása felnőtteknél kamrafibrillációt eredményezett. Az egyik beteg meghalt, míg a másik defibrillációt követően életben maradt.10,11

Az FDA Adverse Event Reporting System (AERS) adatbázisában 2010. május 19-ig végzett keresés 31 benzonatáttal kapcsolatos túladagolási esetet azonosított.3 Az átlagéletkor 18 év volt (tartomány: 1-66 év). A leggyakoribb mellékhatások közé tartozott a szívmegállás, a kóma és a görcsrohamok. A bevitt mennyiségek 1 és 30 benzonatátkapszula között mozogtak. A 6 olyan túladagolási eset közül, amelyek a túladagolást követő események konkrét időkeretét tartalmazták, minden esetben a tünetek a lenyelést követő 1 órán belül jelentkeztek.

Az AERS-ben bejelentett 31 túladagolási eset közül 7 esetben véletlenszerű bevételről volt szó, mindegyik 10 évnél fiatalabb gyermekeknél. A 2 éves vagy annál fiatalabb gyermekeknél bekövetkezett 7 véletlenszerű lenyelésből 5 halálhoz vezetett. Két gyermekbeteg (12 hónapos és 4 éves) véletlen benzonatátbevitel miatt került kórházba, és túlélte az esetet.

Ezek és más jelentések eredményeképpen az FDA nemrégiben kiadott egy gyógyszerbiztonsági közleményt, amelyben a 10 évesnél fiatalabb gyermekeknél a benzonatát véletlen lenyelése miatti halálozás veszélyére figyelmeztet.3 Az FDA aggódik amiatt, hogy a sárga folyadékkal töltött kapszulák vonzóak lehetnek a kisgyermekek számára, és a jelentések szerint már 1-2 kapszula lenyelése is mérgezést okozhat ebben a korcsoportban. Ezenkívül a kisgyermekek nagyobb valószínűséggel szopogatják vagy rágják a kapszulákat, így a benzonatát a szájba kerül. Ez a garat és a felső légúti struktúrák helyi érzéstelenítését okozhatja, ami a fulladás és a tüdőaspiráció fokozott kockázatát eredményezi. Az FDA új információkkal egészítette ki a benzonatátkészítmények címkézésének Figyelmeztetések és óvintézkedések szakaszát, hogy a betegek, a gondozók és az egészségügyi szakemberek, beleértve a gyógyszerészeket is, tisztában legyenek ezekkel a biztonsági kérdésekkel.

A benzonatát-toxicitás kezelése támogató kezeléssel és a neurológiai és kardiovaszkuláris állapot folyamatos ellenőrzésével kezdődik. A rohamokat és a szívritmuszavarokat előre kell jelezni és a szokásos módon kell kezelni a légutak kezelésével és a Pediatric Advanced Life Support és Advanced Cardiac Life Support irányelvek alkalmazásával. A toxicitás gyors fellépése miatt a betegek valószínűleg már az egészségügyi intézménybe érkezéskor tüneteket mutatnak. Ennek eredményeként a gasztrointesztinális dekontaminációs eljárások valószínűleg nem lesznek hasznosak, és a tüdőaspiráció fokozott kockázata miatt ellenjavallottak lehetnek. Mivel a benzonatát szerkezete és toxicitása hasonló a helyi érzéstelenítő szerekhez, életveszélyes kardiovaszkuláris összeomlásban szenvedő betegek esetében megfontolandó az intravénás lipidemulzió-terápia.7 Állatkísérletek és humán esetleírások arra utalnak, hogy az intravénás lipidemulzió-terápia életmentő lehet súlyos helyi érzéstelenítő-túladagolásban szenvedő betegek esetében.12,13 Bár az optimális adagolást nem állapították meg, a 20%-os lipidemulzió javasolt intravénás adagja 1,5 ml/kg 1 perc alatt, szükség szerint ismételve, majd 30-60 percig 0,25-0,50 ml/kg/perc folyamatos infúzióval, ha a gyógyulás jelei mutatkoznak.14 A lipidemulziós kezelés alkalmazásáról benzonatát-toxicitás esetén nincsenek jelentések. Ha a beteg nem reagál gyorsan, kardiopulmonális by-pass és extrakorporális membránoxigenizáció jöhet szóba.12,13,15

Az esetleírás korlátja, hogy a beteg vérében vagy vizeletében nem igazolták a benzonatát jelenlétét, bár a klinikus számára nem áll rendelkezésre a plazma benzonatát-koncentrációjának gyors laboratóriumi meghatározása. A plazma benzonatát-koncentrációja nagynyomású folyadékkromatográfiával és tandem tömegspektrometriával mérhető, ha a mintát referencialaboratóriumba küldik.8 Betegünk klinikai megjelenése megegyezett a benzonatát-toxicitás korábbi leírásaival, a beteg testén benzonatátkapszulát találtak, és később beismerte, hogy nagy mennyiségű benzonatátot vett be. A klinikai tünetek és a bevitt mennyiség alapján nem valószínű, hogy a klórfeniramin vagy a dextrometorfán játszott volna meghatározó szerepet a toxicitásban.