Polycythemia Vera a robbanási fázisig:
A polycythemia vera az esetek mintegy 10%-ában 10 évvel a diagnózis felállítása után akut leukémiává (blaszt fázis) alakul át. A blaszt fázisba jutó betegek rosszul reagálnak a kezelésre, és a medián túlélésük mindössze 3-6 hónap a blaszt fázis kezdetét követően.1 Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben módosította a polycythemia vera diagnosztikai kritériumait, csökkentve a hemoglobin- és hematokritküszöböt, és a csontvelő morfológiáját mellékkritériumból fő kritériummá emelve, a polycythemia vera blaszt fázisának klinikopatológiai, citogenetikai és molekuláris genetikai jellemzői továbbra sem tisztázottak.1,2
Azért, hogy segítsenek tisztázni néhány ilyen jellemzőt, a kutatók nemrégiben elvégezték 422 polycythemia vera-beteg kórlapjának retrospektív áttekintését, akik közül 58-nál (14%) alakult ki akut myeloid leukémia (AML; blasztfázis), amelyet ≥20% myeloblasztként definiáltak a perifériás vérben vagy csontvelőben vagy mindkettőben. A policitémás fázistól a blasztfázisig 11 beteg többszörös csontvelő-vizsgálata lehetővé tette az átalakulás során bekövetkező dinamikus változások tanulmányozását is.1
Néhány beteg átugorja a fázisokat
A blasztfázisba jutott 58 beteg közül 30 férfi, 28 nő volt, és a blasztfázis megjelenésekor a medián életkoruk 67 év volt (tartomány: 32 és 82 év között). A myelofibrózist 45 (78%) beteg csontvelőbiopsziás mintáinak felhasználásával értékelték. Míg e 45 beteg közül 33 (73%) közepesen súlyos vagy súlyos myelofibrózis (MF-2 vagy MF-3), 7 (16%) MF-1 és 5 (11%) MF-0 volt. Az enyhe vagy semmilyen myelofibrózissal rendelkező betegek közül valamennyiüknél nyílt diszplázia volt a blast fázis idején, de néhány betegnél a betegség különböző szakaszokban – policitémiás fázis, post-policythemia vera myelofibrózis és blast fázis – fejlődött, míg néhány beteg közvetlenül a policitémiás fázisból lépett át a blast fázisba.
Amikor a policithemiás fázisban kialakuló myelodysplasia és a blastfázisba való átalakulás kockázata közötti összefüggést értékelték, a dysplasiás betegeknél szignifikánsan magasabb volt a blastfázisba való átalakulás aránya (20%) a dysplasiás betegeknél, mint azoknál, akiknél nem volt dysplasia (5,6%; P=,0453). Továbbá, annak ellenére, hogy a diszplázia nélküli betegekhez hasonló hemoglobin-, fehérvérsejt- és vérlemezkeértékekkel rendelkeztek, a diszpláziás betegeknél magasabb volt az abnormális kariotípus gyakorisága (9/20 versus 28/126; P=,0492) és rosszabb volt a medián teljes túlélés (126 versus 169 hónap az első csontvelődiagnózistól számítva; P=,0332).
A fordított diszplázia a betegség progressziójának jele
A 11 beteg szekvenciális csontvelőbiopsziáit felhasználva a kutatók megállapították, hogy a policitémás fázisban 5 betegnél nem volt nyoma diszpláziának vagy myelofibrózisnak, míg a többieknél különböző mértékű diszplázia vagy myelofibrózis vagy mindkettő. Mind a 4 betegnél, akiknél a policitémás fázisban nyílt diszpláziát mutattak ki, az első analízis során abnormális kariotípust észleltek, és e 4 beteg közül 3 közvetlenül a blast fázisba lépett, külön policitémia vera utáni myelofibrózis fázis nélkül.
“Bár a post-polycythemia vera myelofibrózis szakaszában bekövetkező jelentős diszpláziás elváltozást már a betegség progressziójának jeleként ismerik el, azt találtuk, hogy a diszpláziás elváltozások már a policithemiás fázisban is előfordulhatnak, és hogy a policithemiás fázisban diszpláziás elváltozásokkal rendelkező betegek a post-polycythemia vera myelofibrózis “középső fázisa” nélkül is átjuthatnak a blast fázisba. Tehát a nyílt diszplázia kialakulása a betegség progressziójának jele, függetlenül a betegség stádiumától” – magyarázta a társszerző Guilin Tang, MD, PhD, a houstoni The University of Texas MD Anderson Cancer Center hematopatológus és citogenetikus adjunktusa.
Azzal együtt, hogy a diszpláziás változások gyakran abnormális kariotípussal társultak, ezek az eredmények új kritériumokra hívják fel a klinikusok figyelmét a policithemia verában szenvedő betegek szoros értékelésére.
Publikálva: 2018. április 24.