Porcsérülések

Áttekintés

A térdízület három csontból áll: a combcsontból (femur), a sípcsontból (tibia) és a térdkalácsból (patella). A csontok végeit kemény, fehér, teflonszerű szövet, az úgynevezett “ízületi porc” borítja, amely segíti a csontok zökkenőmentes siklását az ízületi mozgás során. Amikor az ízületi porc az életkor előrehaladtával elhasználódik, ezt nevezzük osteoarthritisnek. Az ízületi porc sérülhet csavarodás vagy csuklósérülés, illetve a térdet ért közvetlen ütés során is. Ezeket a sérüléseket kondrális sérüléseknek nevezzük.

A sérülések gyakori mechanizmusai közé tartoznak az esések, a sportsérülések vagy a gépjárműbalesetek. Az ízületi porc sérülései térdszalag-sérülésekkel, például ACL-szakadással vagy meniszkusz-sérüléssel összefüggésben is előfordulhatnak. A porc kis darabjai időnként letörhetnek és “laza testekként” a térd körül lebeghetnek. Esetenként azonban nincs egyértelmű előzménye egyetlen sérülésnek sem. Az állapot kialakulhat idővel bekövetkezett kisebb sérülések sorozatából is.

Tünetek

Az ízületi porcsérülések tünetei gyakran fájdalommal járnak, amely aktivitással általában rosszabbodik. A térdben lévő porcsérülés helyétől függően a mély térdhajlítás súlyosbíthatja a fájdalmat. Ha a combcsont patella vége érintett, a fájdalom rosszabb lehet lépcsőzéskor vagy guggoláskor. A térd állandó vagy időszakos duzzanata előfordulhat bizonyos tevékenységekhez kapcsolódóan. Végül olyan tünetek is előfordulhatnak, mint a záródás, a beakadás vagy a fájdalmas pattogás. A laza testű betegeknél előfordulhat a térd szabálytalan záródása vagy olyan érzés, mintha valami laza dolog mozogna a térd körül.

Diagnózis

A csontsérülések diagnózisa a beteg kórtörténetéből, a tünetekből és a fizikális vizsgálatból származó leletekből állítható fel. A röntgenfelvételek segíthetnek a diagnózis felállításában, de gyakran normálisak. Az MRI általában kimutatja az ízületi porcsérülést ; azonban a csontsérülés méretének és kiterjedésének végleges diagnózisa csak a műtét idején, az ízületi felszín közvetlen láthatóvá tételével állapítható meg.

Kezelés

Az ízületi porcsérülés kezelési lehetőségei a beteg tüneteitől, az elváltozás méretétől és helyétől, a beteg korától és aktivitási szintjétől, a laza test jelenlététől, valamint a térd többi részén fennálló általános ízületi gyulladás jelenlététől vagy hiányától függnek. Az ízületi porc vérellátásának hiánya miatt a csontsérülések nem gyógyulnak a bőrön lévő vágásokhoz vagy csonttörésekhez hasonlóan. A kezelés célja a csontsérülés tüneteinek megfékezése, a megmaradt ízületi felszín simítása az újbóli elszarusodás megelőzése érdekében, vagy a porcfelszín helyreállítása graftok alkalmazásával vagy “porcszerű” hegszövetnek a sérült porcfelületbe való benövésével.

Az idősebb, kisebb aktivitást igénylő, minimális tüneteket mutató betegek esetében általában nem műtéti kezelés javasolt. A nem műtéti kezelés magában foglalja a pihenést és a tevékenység módosítását, a térd terhelésének csökkentése érdekében a testsúlycsökkentést, gyulladáscsökkentő gyógyszereket, kortizoninjekciókat és esetleg viszkoszupplementációs (mesterséges ízületi folyadék) injekciókat.

A fiatalabb, aktív betegeknél, vagy azoknál, akiknél a nem műtéti kezelés nem hoz tartós enyhülést, műtétet lehet javasolni. A műtéti eljárás típusa számos tényezőtől függ, beleértve a beteg életkorát, az elváltozás méretét és elhelyezkedését, valamint a korábbi műtéti kezeléseket. Az egyik gyakran végzett eljárás, az úgynevezett “chondroplastica” során a sebész artroszkópiásan kisimítja az ízületi porcot, hogy eltávolítsa az ízületet irritáló és gyulladást okozó laza lebenyeket. Egy másik, bonyolultabb eljárás, az úgynevezett mikrofraktúra során több apró lyukat készítenek a csontban a csontkárosodás tövében, hogy elősegítsék a porcszerű hegszövet benövését, amely kitölti a károsodott területet.

Bizonyos esetekben porcdugók beültetése is indokolt lehet a csontkárosodás területére. Ezeket a graftokat a páciens saját térdének nem teherviselő részéből lehet venni (ún. autograft), vagy nagyobb sérülések esetén donorporc-dugókat lehet használni (ún. allograft). A nagyobb elváltozásoknál előnyös lehet egy szakaszos eljárás, az úgynevezett “autológ kondrocita-implantáció”, amelynek során a páciens porcából artroszkóposan mintát vesznek, majd elküldik egy laboratóriumba, ahol a porcsejteket 3-6 hétig sejtkultúrában tenyésztik. Ezeket a sejteket ezután egy második műtéti eljárás során újra beültetik.

Kiegészítő információk

További információkért látogasson el a http://orthoinfo.aaos.org/topic.cfm?topic=A00422 weboldalra.