Prenatális fejlődés
Hasadás és blasztuláció
A mitózis folyamatán keresztül a viszonylag hatalmas zigóta közvetlenül sok kisebb, hagyományos méretű sejtre oszlik, amelyek alkalmasak a jövőbeli szervezet korai építő egységeinek. Ezt a folyamatot hasításnak nevezzük, és a keletkező sejtek a blasztomerek. Az a tendencia, hogy a sejtek számának fokozatos növekedése a duplázódási sorrendet követi, hamarosan megzavarodik, majd megszűnik. Minden egyes blastoméra megkapja az apai és anyai kromoszómák teljes komplementerét.
Encyclopædia Britannica, Inc.
A zigóta blasztomérokra való felosztása még a méhcsőben magasan megkezdődik. Az összetartozó blasztomereket legalábbis főként a petevezeték falának izmos összehúzódásai szállítják lefelé. Ez a szállítás viszonylag gyors, amíg a cső alsó végét el nem érik, és itt a hasadás körülbelül két napig folytatódik, mielőtt a többsejtű csomó kilökődik a méhbe. Ennek a késleltetésnek a teljes oka nem világos, de arra szolgál, hogy a hasadó blasztomereket visszatartsa, amíg a méhnyálkahártya megfelelően felkészül a leendő vendég befogadására.
Mivel az emberi petesejt kevés inert sárgatestet tartalmaz, és mivel ez meglehetősen egyenletesen oszlik el a citoplazmában, az egyes mitózisok leánysejtjei gyakorlatilag azonos méretűek és összetételűek. Ezt a fajta hasadást teljes, egyenlő hasadásnak nevezzük. A ragacsos blasztomerek megtapadnak, és a fürt egy ideig még megmarad a zselatinos kapszulában – a zona pellucidában -, amely a növekvő és ovulált petesejtet körülvette. A gyorsan osztódó blasztomerek nem növekednek, így az élő anyag teljes tömege nem növekszik a hasadási időszak alatt.
A megtermékenyítést követő negyedik napra a méhcsőből a méhbe kerül egy körülbelül 12 blasztomerből álló fürt. Ebben a stádiumban a csomót morulának nevezzük. Mire mintegy 30 blasztomer keletkezik, néhány belső sejt között tiszta folyadék tócsák halmozódnak fel, és ezek a terek hamarosan közös szubcentrális üreggé olvadnak össze. Az így kialakult üreges sejtgömb az emlősöknél előforduló különleges típusú blastula, amelyet blastocisztának nevezünk; ürege a blastocoel.
A belső, excentrikus elhelyezkedésű, immár belső sejttömegnek nevezett sejtcsomóból fejlődik ki az embrió. A kisebb sejtekből álló külső kapszula, amely körülveszi az elkülönült belső sejthalmazt, alkotja a trofoblasztot. Ez fog hozzájárulni a méhlepény és a magzati hártyák kialakulásához. A méh üregében való tartózkodása alatt a blasztociszta elveszíti zselatinos kapszuláját, folyadékot szív magába, és 0,2 mm (0,008 inch) átmérőjűre tágul; ez közel kétszerese a zigóta átmérőjének a hasadás kezdetén. Valószínűleg már több száz blasztomer alakult ki, mielőtt a blasztociszta a méhnyálkahártyához rögzül.