Rádiófrekvenciás azonosítás (RFID)
Mi az a rádiófrekvenciás azonosítás (RFID)?
A rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) olyan technológia, amely rádióhullámokat használ a megjelölt tárgyak passzív azonosítására. Számos kereskedelmi és ipari alkalmazásban használják, a tárgyak nyomon követésétől az ellátási lánc mentén a könyvtárból kikölcsönzött tárgyak nyomon követéséig.
Főbb tudnivalók
- A rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) egyfajta passzív vezeték nélküli technológia, amely lehetővé teszi egy tárgy vagy személy nyomon követését vagy azonosítását.
- A rendszer két alapvető részből áll: címkékből és olvasókból. Az olvasó rádióhullámokat bocsát ki, és jeleket kap vissza az RFID-címkétől, míg a címke rádióhullámok segítségével közli azonosítóját és más információkat.
- A technológia már az 1970-es évek előtt is engedélyezett volt, de az utóbbi években sokkal elterjedtebbé vált az olyan területeken való felhasználása miatt, mint a globális ellátási lánc kezelése és a háziállatok mikrochipelése.
A rádiófrekvenciás azonosítás megértése
A rádiófrekvenciás azonosítást egy mikrochip, egy működő antenna és egy szkenner segítségével használják. Bár kereskedelmi célú felhasználását először az 1970-es években fejlesztették ki, az utóbbi években vált általánosan hozzáférhetővé. Az információk leolvasásához és tárolásához használt technológia fejlődésével ma már megfizethetőbbé vált a beszerzése és adaptálása.
A rádiófrekvenciás azonosítás egy kis elektronikus eszközzel, általában egy mikrochippel működik, amelyen információkat tárolnak. Ezek az eszközök általában elég kicsik, néha rizsszem méretűek, és nagy mennyiségű adatot képesek tárolni. Bár nem mindig bocsátanak ki elektromosságot, némelyik tartalmazhat tárolt áramforrást vagy elemeket. Az ilyen eszközök leolvasásához használt szkennerek is elég áramot szolgáltathatnak ahhoz, hogy le tudják olvasni a mikrochipet. A technológiának sokféle felhasználási módja van, de általában a termékek, állatok és valuták nyomon követésére használják.
A RFID-címkék lehetnek passzívak, tehát az olvasó által működtetett, vagy aktívak, tehát akkumulátorról működtetettek.
Különleges szempontok
A technológia nem mentes az ellentmondásoktól. Ezen eszközök működésének jellegéből adódóan nem elképzelhetetlen, hogy valaki, akinek nem lenne szabad hozzáférnie a mikrochipeken lévő információkhoz, képes lenne rá. Aggodalomra ad okot az is, hogy a személyes adatokhoz hozzájárulás nélkül is hozzá lehet férni, mivel ezek a frekvenciák nagyobb távolságokra is továbbíthatók, mint elterjedtebb társaik, a vonalkódok. A vonalkódokkal és a vonalkódolvasókkal ellentétben a mikrochipet nem kell látni ahhoz, hogy valaki hozzáférjen a rajta lévő információkhoz.
RFID felhasználási példa
Az RFID-technológia egyik leggyakoribb felhasználási módja a háziállatok mikrochipelése vagy a háziállat-chipek. Ezeket a mikrochipeket állatorvosok ültetik be, és tartalmazzák a háziállatokra vonatkozó információkat, beleértve a nevüket, az orvosi adatokat és a tulajdonosok elérhetőségét. Ha egy háziállat eltűnik, és egy állatmentőhöz vagy menhelyre kerül, a menhely dolgozója beolvassa az állatot a mikrocsipért. Ha a háziállat rendelkezik mikrochippel, a menhely munkatársa csak egy gyors telefonhívásra vagy internetes keresésre van attól, hogy kapcsolatba lépjen a háziállat gazdáival. A kisállatcsipek megbízhatóbbnak számítanak, mint a nyakörvek, amelyek leeshetnek vagy eltávolíthatók.
A technológia hozzáférhetőségének növekedésével a legtöbb állatorvos és menhely már rendelkezik a mikrocsipek leolvasásához szükséges technológiával. Az univerzális szkennerek és a tulajdonosok adatait tároló nemzeti adatbázisok is egyre népszerűbbek, így a mikrochippel ellátott háziállatok minden eddiginél könnyebben és sikeresebben visszakerülhetnek gazdáikhoz az elveszett háziállatok. Az eszköz egyik hátránya, hogy a nyilvántartást naprakészen kell tartani. Az információk csak annyira megbízhatóak, amennyire a mikrochipet beállító személy által beírtak.