Rágcsálóirtó szerek:

A rágcsálóirtó szerek fogyasztásából származó mérgezések az állatorvosi rendelőkben a kis- és nagyállatfajok esetében egyaránt a leggyakoribb mérgezések közé tartoznak. (Megjegyzés: A relé toxikózis – a rágcsálóirtó szerekkel elpusztított rágcsálók elfogyasztásából származó mérgezés – nem gyakran fordul elő, de lehetséges, és előfordulhat vadon élő ragadozóknál és ragadozó madaraknál is, amelyek mérgezett rágcsálókat fogyasztanak.) Ma már sokféle egér- és patkányméreg áll rendelkezésre, és sokféle színben és összetételben kaphatók. E mérgek hatóanyagának pontos azonosítása az első lépés ahhoz, hogy az állatorvosok hatékony kezelést tudjanak nyújtani, mivel az összetevők toxicitása és hatásmechanizmusa drámaian eltérő. Ezeket a mérgeket nem lehet pusztán a szín vagy a forma alapján azonosítani, és a legjobb, ha a csomagoláson megnézzük a hatóanyag nevét vagy az EPA regisztrációs számát. Íme a rágcsálóirtó szerek négy leggyakoribb hatóanyaga, hatásuk és az állatorvosok kezelési módja.

1. Hosszú hatású véralvadásgátlók

A hatóanyagként hosszú hatású véralvadásgátlót tartalmazó rágcsálóirtó szerek az egér- és patkánymérgek leggyakoribb és legismertebb típusa.

Hatásmechanizmus: Ez a fajta méreg úgy hat, hogy megakadályozza a vér alvadását, ami belső vérzéshez vezet. Általában legalább 48 órát vesz igénybe, mire ez a fajta méreg kifejti hatását. Ha azonban a háziállat krónikusan ki volt téve a terméknek, a klinikai tünetek megjelenése korábban is bekövetkezhet.

A mérgezés gyakori jelei és tünetei: Letargia, mozgásintolerancia, köhögés és nehézlégzés (a tüdővérzés miatt), gyengeség és sápadt íny a leggyakoribbak, és belső vérzés következményei. Ritkább tünetek közé tartozik a hányás és hasmenés (vérrel vagy anélkül), orrvérzés, véraláfutás, véres vizelet, étvágytalanság és ínyvérzés.

Antidotum és kezelés: Szerencsére ennek a méregnek van egy könnyen hozzáférhető, vényköteles ellenszere, a K1-vitamin. Legalább három-négy hétig tartó kezelésre van szükség. A vény nélkül kapható gyógyszerek vagy a magas K-vitamin-tartalmú élelmiszerek nem lesznek elegendő helyettesítői.

Veszély: A hosszú hatású véralvadásgátlók toxicitása nagymértékben eltér a hatóanyagok között, a brodifakum az egyik legerősebb. A beteg jelzése is tényező lehet a toxikus dózis meghatározásakor, mivel a máj- vagy gyomor-bélrendszeri alapbetegségben szenvedő állatok, valamint a nagyon fiatal vagy nagyon idős állatok nagyobb veszélynek vannak kitéve. Bizonyos fajok, például a macskák ellenállóbbak a hosszú hatású antikoagulánsok hatásával szemben, és ritkán szenvednek mérgezést. A kutyák viszont igen érzékenyek lehetnek, és gyakran állatorvosi beavatkozást igényelnek.

2. Kolekalciferol (D3-vitamin)

Ez az egyik legveszélyesebb egér- és patkányméreg a piacon, és úgy tűnik, egyre népszerűbb.

Hatásmód: Ez a méreg a kalcium- és foszforszint folyamatos emelésével hat, ami másodlagos veseelégtelenséghez vezethet.

A mérgezés gyakori jelei és tünetei: Az állatok fokozott szomjúságot és vizeletürítést tapasztalhatnak, gyengévé és letargikussá válhatnak, és csökkent étvágyuk lehet a lenyelést követő első 24 órában. Az akut veseelégtelenség jellemzően a lenyelés után két-négy nappal jelentkezik.

Antidotum és kezelés: Ez lehet az egyik legnehezebben kezelhető rágcsálóirtó szer, mivel a pozitív kimenetelhez kiterjedt terápiára és laboratóriumi megfigyelésre van szükség, ami költséges lehet. Nincs specifikus ellenszer, de a mérgezés számos vényköteles terápiára reagál, mint például az intravénás folyadék, a furoszemid, a kalcitonin és a biszfoszfonátok. Agresszív kezelésre és a vérkép (kalcium-, foszfor- és veseértékek) gyakori ellenőrzésére van szükség a lenyelést követő 2-4 hétig.

Veszély: Ebből a méregből már kis mennyiség lenyelése is potenciálisan halálos lehet bármely állat számára, így szinte minden lenyelés mérgezőnek bizonyulhat.

3. Brometalin

Ez a veszélyes méreg, amelynek nevét gyakran összekeverik a véralvadásgátlóval.

Hatásmód: A brometalin az agy és a máj mitokondriumaiban az oxidatív foszforiláció kikapcsolásával fejti ki hatását, és toxikus mennyiség bevitele esetén agyödémát (agyduzzanatot) eredményezhet.

A mérgezés gyakori jelei és tünetei: Az agyödéma ataxiát (koordinációs zavar), remegést, görcsöket, bénulást és végül halált eredményezhet. A klinikai tünetek megjelenése dózisfüggő, és két és 24 óra között lehet.

Antidotum és kezelés: Három-hat napig tartó kórházi ápolásra lehet szükség, mivel ennek a méregnek hosszan tartó hatásai vannak. A kezelés fejemelésből, mannitból és egyéb, az agyduzzanat csökkentésére irányuló intézkedésekből áll.

Veszély: A macskák érzékenyebbek a brometalin hatására, mint a kutyák; a mérgező dózis azonban mindkét állat esetében nagyon kicsi.

4. Cink-, kalcium- és alumínium-foszfidok

Ezek gyakrabban fordulnak elő vakond- vagy hörcsögcsalikban, de egyes egér- és patkánycsalikban is előfordulhatnak.

Hatásmód: Ez a méreg a gyomorba kerülve mérgező foszfingázt szabadít fel. A gyomorban lévő táplálék szintén növeli a keletkező gáz mennyiségét, és ezáltal a méreg mérgező hatását. Ezért a lenyelés utáni etetés nem ajánlott.

A mérgezés gyakori jelei és tünetei: A méreg által termelt gáz gyomortágulást és puffadást, hányást, hasi fájdalmat, sokkot és összeesést, valamint májkárosodást okozhat.

Antidotum és kezelés: Ennek a méregnek sincs ellenszere, ezért az állatorvosoknak agresszív fertőtlenítést, például gyomormosást kell végezniük. A fertőtlenítés során nagy gondot kell fordítani arra, hogy a kórházi személyzetet ne érje a gáz, mivel erős légzésirritáló hatású. Tekintettel arra, hogy ez a gáz potenciális kockázatot jelent az emberekre nézve, a hánytatást a legjobb, ha állatorvosi szakemberek (és nem az állattulajdonosok) idézik elő jól szellőző helyen vagy a szabadban.

Veszély: A mérgező dózis nagyon kicsi, és szinte minden, ezt a mérget lenyelő beteget állatorvosnak kell megvizsgálnia, hogy megállapítsa, szükséges-e a kezelés.