Rénszarvas
A rénszarvas (Rangifer tarandus), Észak-Amerikában karibu, a szarvasfélék családjába tartozó szarvasfaj, amely Grönland, Skandinávia, Oroszország, Alaszka és Kanada sarkvidéki tundrájában és a szomszédos boreális erdőkben él. A rénszarvasokat Európában háziasították. Két fajtája vagy ökotípusa van: a tundrai rénszarvas és az erdei (vagy erdei) rénszarvas. A tundrai rénszarvasok hatalmas, akár félmilliós csordákban vándorolnak a tundra és az erdő között, és évente akár 5000 km-t (3000 mérföldet) is megtesznek. Az erdei rénszarvasok sokkal ritkábbak.
A nagytestű hímek vállmagassága meghaladhatja az 1,2 métert (3,9 láb), és súlyuk meghaladhatja a 250 kg-ot (550 font); a nőstények valamivel kisebbek. A rénszarvasok patái mélyen csizmásak, így a lábuk havon vagy puha talajon is szétterülhet; emellett jó úszók is. Színük a téli fehéres színtől a nyári barnáig változik. Az erős védőszőrzet üreges, ami növeli a szőrzet szigetelő tulajdonságait. Az akár 44 hegyű agancs a hímeknél akár 1,4 méter hosszúra is megnőhet; ez az egyetlen szarvasfaj, amelynél a nőstényeknek is van agancsa.
A rénszarvasok jó táplálkozás esetén már egyéves korukban kifejlődnek, bár a hímek csak negyedik őszükön tudnak versenyezni a nőstényekért, amikor agancsuk és testtömegük (amely egymással korrelál) már elég nagyra nőtt. A szarvasbőgés októberben következik be, és csak 11 napig tart. A tundrai hímek, amelyek az őszi vándorlás idejére nőstények ezreivel gyűlnek össze, vizuálisan értékelik a többi hím agancsméretét, és így általában elkerülik a komolyabb harcokat. Az erdei rénszarvasok ezzel szemben különálló háremeket védenek, és keményebben harcolnak. Mindkét fajtánál hét és fél hónapos vemhesség után májusban vagy júniusban egyetlen borjú születik. A borjú gyorsan növekszik az anyatejen, amely gazdagabb, mint bármely más patás állaté. Egy hónap múlva már friss növényeket is ehet, és három hónapos korában már képes túlélni, ha az anya meghal, de általában öt-hat hónapos korában elválasztják. A megszületett borjak felét farkasok, medvék és hiúzok ölhetik meg. Az élettartam a vadonban körülbelül 15 év, fogságban 20 év.
Az eurázsiai és amerikai erdei rénszarvasok 6-13 fős családi csoportokban élnek, szezonális elterjedési területük legfeljebb 500 négyzetkilométer (190 négyzetmérföld). A tundrai rénszarvasok a telet az erdőkben szétszóródva töltik, de tavasszal összegyűlnek, hogy a tundrára vándoroljanak; ősszel ismét összegyűlnek, hogy visszatérjenek az erdőbe. Nyári táplálékuk a fű, a sás, a cserjék zöld levelei, valamint a vörösfenyő, a fűz és a nyír új hajtásai; nyár végén gombát keresnek. Télen az anyagcsere lelassul, és a rénszarvasok a magas szénhidráttartalmú, rénszarvasmohának nevezett zuzmókra támaszkodnak, amelyeket a hóba vájt kráterek segítségével érnek el. A borjú követi az anyját, és osztozik ezen a táplálékon. A rénszarvasok ezen az alacsony fehérjetartalmú étrenden úgy maradnak életben, hogy az emésztőrendszerükben újrahasznosítják a karbamidot (ami általában hulladéktermék), és felhasználják annak nitrogénjét. A nőstények egész télen megtartják agancsukat, ami lehetővé teszi számukra, hogy megvédjék a táplálkozási krátereket egymástól, valamint a hímektől, amelyek az agancsukat hamarosan levetik az ivarzás után.
Contunico © ZDF Enterprises GmbH, MainzSee all videos for this article
There are about 3.5 million caribou in North America and perhaps 1 million wild reindeer in Eurasia, mostly in Russia. Nearly 3 million domestic reindeer live in northern Europe. Fontosak a hagyományos pásztorok, például a skandináviai és oroszországi szamosok (lappok) számára, akik falkaként és igavonóállatként, valamint húsért, tejért és bőrért hasznosítják őket; agancsaikból szerszámokat és totemeket faragnak. A pásztorok nyáron csónakokkal terelik a csordákat a part menti szigetekre. Az északkelet-kínai Da Hinggan régió erdeiben az evenk nép a rénszarvasokat teherhordó állatként és lóháton használja, az észak-mongóliai tsaatan (dhukha) pásztorok kis csoportjai pedig sokféleképpen hasznosítják az általuk tartott rénszarvasokat.
© Bryan és Cherry Alexander
A kilenc elismert alfaj közül kettő erdei ökotípus, az egyik Észak-Amerikában, a másik Eurázsiában él. Fossil evidence from Alaska indicates that they evolved during the late Pliocene Epoch (3.6 million to 2.6 million years ago). During the last glaciation (see ice age) more than 11,700 years ago, they were hunted by the Clovis people of New Mexico and by many early Stone Age tribes in southern Europe.
Paul Loewen—iStock/Thinkstock