Receptor
Receptor, molekula, általában fehérje, amely jeleket fogad egy sejt számára. A kis molekulák, például a sejten kívüli hormonok vagy a sejten belüli másodlagos hírvivők szorosan és specifikusan kötődnek receptoraikhoz. A kötődés kritikus elem a jelre adott sejtválasz kiváltásában, és azt befolyásolja, hogy a sejt csak bizonyos receptorgéneket képes kifejezni.
Encyclopædia Britannica, Inc.
A receptorokhoz kötődő molekulák, az úgynevezett ligandok, működhetnek agonistaként, amelyek a receptort jelinformáció továbbítására serkentik, vagy antagonistaként, amelyek gátolják vagy megakadályozzák a receptort az információ továbbításában. Az antagonisták versenyezhetnek az agonistákkal, és ezáltal blokkolhatják az agonista hatását. Terápiás szerekként mind az agonisták, mind az antagonisták hasznosnak bizonyultak. Például az adrenalin hormon (adrenalin) a béta-adrenerg receptorok aktiválásával növeli a vérnyomást, ami az erek összehúzódását okozza. Ezzel szemben a béta-blokkolóknak nevezett antagonisták vérnyomáscsökkentő gyógyszerekként használhatók, mivel gátolják a receptorokat, ami lehetővé teszi az erek ellazulását.
A sejtek figyelemre méltóan eltérő tevékenységekre használhatnak hasonló receptorokat. Például a H1-típusú hisztaminreceptorok a légutakban hozzájárulnak az allergiás tünetekhez, míg a H2-típusú receptorok a gyomorban elősegítik a savkiválasztást. Mindkét esetben hasznos terápiát jelentenek a receptorokat specifikusan blokkoló szerek.”
Sok különböző egyedi receptormolekula létezik, és ezek számtalan különböző mintázatban fejeződhetnek ki. A receptorok kifejeződése döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy az organizmusok hogyan lépnek kölcsönhatásba a környezetükkel. A szaglás (szaglás) azon alapul, hogy a levegőben lévő kis molekulák (szaganyagok) az orrban lévő sejtek felszínén lévő receptormolekulákhoz kötődnek. Az emberi genom nagyjából 1000 gént tartalmaz a szaglótípusú receptorok számára, amelyek a szaglóérzékelő neuronokban fejeződnek ki. Bár e gének közül sok inaktív, ez a szám figyelemre méltóan nagy, a gének teljes számának mintegy 3 százalékát teszi ki, és rávilágít a szaglás fontosságára a fitnesz szempontjából az evolúcióban. Linda Buck és Richard Axel 2004-ben élettani vagy orvosi Nobel-díjat kapott a szaglóreceptorokkal kapcsolatos kutatásaikért.
Míg sok receptor a sejtmembránon ül, egy külső felületet kitéve olyan molekulák megkötésére, amelyek nem tudnak behatolni a sejtbe, más receptorok a sejt belsejében helyezkednek el, és a sejtmembránon áthaladó hormonokhoz kötődnek. A szteroid hormonok (pl. az ösztrogén) receptorai az utóbbi csoportba tartoznak. Az emlőrák egyes típusainál a rákos sejteket az ösztrogén hatására növekedésre serkentik. Ezekben az esetekben a tamoxifen nevű rákellenes szer hatásos lehet, mivel a receptorhoz kötődik. Az emlőrák egyes típusaiban azonban a sejtek már nem fejezik ki az ösztrogénreceptorokat, és a tamoxifen ezeknél az egyéneknél hatástalan. Ezért az emlőrák sejtjeinek “receptorstátuszának” meghatározása a diagnózis kulcsfontosságú eleme. A receptorstátusz bizonyos más típusú emberi betegségek, például az Alzheimer-kór diagnózisát és kezelését is befolyásolhatja.