Reneszánsz művészet és építészet

Bevezetés

Fra Angelico: Annunciation (1440-45 körül), freskó, északi folyosó, S Marco kolostor, Firenze; fotókredit: Erich Lessing/Art Resource, NY
Fra Angelico: Annunciation(c. 1440-45), freskó, északi folyosó, S Marco kolostor, Firenze; photo credit: Erich Lessing/Art Resource, NY

A reneszánsz a 14. századtól a 16. századig tartó európai korszakra utal, amelyben a gótika után új stílus alakult ki a festészetben, szobrászatban és építészetben. Bár a vallásos világszemlélet továbbra is fontos szerepet játszott az európaiak életében, a természet, az egyén és a kollektív emberiség világi létének növekvő tudatossága jellemzi a reneszánsz időszakát. A reneszánsz a francia renaissance és az olasz rinascità szóból ered, mindkettő jelentése “újjászületés”, a reneszánsz egy olyan időszak volt, amikor a tudósok és művészek a klasszikus műveltség, irodalom és művészet általuk vélt újjászületését kezdték vizsgálni. A 14. századi író, Petrarca követői például görög és római szövegeket kezdtek tanulmányozni erkölcsi tartalmuk és irodalmi stílusuk miatt. A középkori egyetemeken gyökerező, humanizmusnak nevezett tanulmányok középpontjában a retorika, az irodalom, a történelem és az erkölcsfilozófia állt.

A reneszánsz idején a középkor számos jellemzője fennmaradt, beleértve a könyvekben, kéziratokban, értékes tárgyakban és olajfestményekben használt művészeti technikák örökségét. Jan van Eyck és Rogier van der Weyden festményei a természeti világ kifinomult részleteit rögzítik, hogy megkönnyítsék a néző vallásos és spirituális élményét. Az Alpoktól északra a reneszánsz eszmék Albrecht Dürer munkásságában csúcsosodtak ki a 16. század elején, és Németország meghatározó művészeti központtá vált. A reformációval és a katolikus egyház hiányával a 16. századi német nyelvterületen a fametszetek és metszetek formájában megjelenő metszetek segítették a protestáns eszmék elterjedését. Ennek eredményeként az olyan művészek, mint I. Pieter Bruegel Hollandiában és Hans Holbein Angliában világiasabb témákra, például tájképekre és portrékra specializálódtak.

Az időszak csúcspontját, a magas reneszánsznak nevezett korszakot végül a nyugati művészet néhány legnagyobb mesteréről ismerjük: Leonardo da Vinci, Michelangelo és Raffaello. Az olyan híres művek, mint Leonardo Mona Lisája, Michelangelo Sixtus-kápolna mennyezetfreskói és Raffaello híres Madonnái ma is lenyűgözik a nézőket naturalizmusukkal. A főreneszánsz után a manierizmus 1510-20 körül és 1600 között fejlődött ki. Works of this style often emphasized the artifice and adroit skill of the artist. Major works such as the Palazzo del Te by Giulio Romano and Parmigianino’s Madonna of the Long Neck reflect Mannerist innovations. In France, the presence of Italian Mannerist painters at Fontainebleau established the courtly taste. For many, the artistic creations of the Renaissance still represent the highest of achievements in the history of art.

Essays

• Renaissance
• Mannerism

Biographies

• Alberti, Leon Battista
• Altdorfer, Albrecht
• Bellini, Giovanni
• Botticelli, Sandro
• Bruegel, Pieter I
• Bronzino, Agnolo
• Brunelleschi, Filippo
• Christus, Petrus
• Cranach, Lucas, elder and younger
• Donatello
• Duccio
• Dürer, Albrecht
• Giotto
• Greco, El
• Leonardo da Vinci
• Lippi, Fra Filippo
• Lombardo, Tullio
• Manara, Baldassare
• Memling, Hans
• Michelangelo
• Piero della Francesca
• Piero di Cosimo
• Raphael
• Sarto, Andrea del
• Tintoretto, Jacopo
• Titian
• Eyck, Jan van
• Weyden, Rogier van der

Back to all Subject Guides