Review ArticleOviparitás vagy viviparitás? Ez a kérdés…

A szaporodási módok kétségtelenül az egyik legkritikusabb élettörténeti tulajdonságot jelentik, mivel alapvetően befolyásolják a fitnesz és a túlélés mértékét. A szülő-utód konfliktus a szülői befektetés mértékéről lehet a fő szelekciós tényező a szaporodás evolúciójában. Bár a szexuális szaporodás módjai figyelemre méltóan változatosak az állatokban, a három osztályt átfogó hagyományos tipológia nem tűnik megfelelőnek a szülői befektetés mértékének tisztázására. Így a lecitotrófia nem ad információt a zigótáknak a szülő testében való megtartásáról, a matrotrófia pedig csak azt jelzi, hogy a tápanyagokat az anya biztosítja, de nem tesz különbséget az anyai gondoskodás különböző típusai között. Itt a szaporodási módok tudományos tipológiáját mutatom be, amely öt osztályt foglal magában: ovuliparitás, oviparitás, ovo-viviparitás, hisztotróf viviparitás és hemotróf viviparitás. A zigóta fejlődési szakaszán és a szülővel való kapcsolatán alapuló osztályozásom részletezi a mesterkedések mértékét, amelyekkel az állatok alternatív szülői befektetést biztosítanak utódaik számára. Ezért ez a tipológia nagy heurisztikus értékkel bír mind a szaporodás-, mind az evolúcióbiológia területén. Ezek a különböző szaporodási módok valóban egy sorrendet képviselnek, ahol az ovuliparitás a legprimitívebb, a hemotrófiás viviparitás pedig a legfejlettebb mód. Végül a gerincesek különböző szaporodási módjainak összehasonlító elemzése azt sugallja, hogy az éghajlati körülmények (hideg) jelenthetik az egyik legerősebb szelekciós nyomást a peték megtartásának meghosszabbítására és a viviparitás kialakulására.