Risk Stratification of Type 2 Long-QT Syndrome Mutation Carriers With Normal QTc Interval

Introduction

A hosszú-QT-szindrómás (LQTS) családok kezelésében a kaszkád genetikai szűrés bevezetése a mutációhordozók növekvő számának azonosításához vezetett, akik közül sokan normális QTc-vel rendelkeznek. Korábbi vizsgálatok azt jelezték, hogy a mutációhordozóknak még QTc-meghosszabbodás hiányában is nagyobb a kardiális események kockázata, mint a genotípus-negatív családtagoknak,1 ami indokolja a β-blokkoló terápia alkalmazását a tünetmentes LQTS-mutációhordozóknak a QTc időtartamától függetlenül.2 A mutáció penetrációja azonban nemcsak QTc-meghosszabbodásban, hanem aberrált T-hullámmorfológiában is megnyilvánulhat, a legjelentősebb T-hullám-rendellenességek az LQT2 genotípushoz kapcsolódnak.

Az LQT2 mutáció típusa és helye összefügg a szívesemények kockázatával, a legnagyobb kockázat a pórusmutációkra korlátozódik, amint arról egy nagy nemzetközi LQT2-kohortban beszámoltak.3 Nem ismert azonban, hogy az adott mutációtípus által okozott kockázat független-e a repolarizációs rendellenességektől, amelyek a KCNH2 mutáció hordozóiban megnyúlt QTc vagy abnormális T-hullám morfológia formájában kimutathatók. Egy korábbi vizsgálatban, amelybe mindhárom leggyakoribb LQTS-genotípussal rendelkező betegeket bevontak, a mutáció típusának (azaz a transzmembrán miszense mutációknak) a hatása csak azokra a mutációhordozókra korlátozódott, akiknél nem volt QTc-meghosszabbodás, míg a QTc-meghosszabbodással rendelkező betegeknél a genotípus előrejelző hatása mérséklődött1.

Azt feltételeztük, hogy az LQT2 mutációkat hordozó, normális QTc-intervallummal rendelkező LQT2 mutációhordozóknál az aritmiás események és a syncopalis epizódok előfordulása alapján értékelt LQTS penetráció összefügg a KCNH2 mutáció típusával és a T-hullámmorfológiai változásokkal, amelyek a standard nyugalmi EKG alapján értékelhetők. Célunk annak felmérése volt, hogy az abnormális T-hullámmorfológia és a genetikai hiba helyére vonatkozó információ hasznos lehet-e a Rochester LQTS-regiszterben szereplő normális QTc-intervallummal rendelkező felnőtt LQT2-mutáció-hordozók kockázati rétegzésében.

Anyagok

Az adatokat, az elemzési módszereket és a vizsgálati anyagokat nem bocsátjuk más kutatók rendelkezésére az eredmények reprodukálása vagy az eljárás megismétlése céljából.

Vizsgálati populáció

A vizsgálatban részt vevő betegek a rochesteri LQTS-regiszterből kerültek ki; a regiszterbe való felvételt korábban már leírtuk.4,5 A jelenlegi elemzésbe olyan betegeket választottak be, akik (1) bizonyítottan a KCNH2 (LQT2) betegséget okozó mutációjának hordozói voltak, (2) Bazett-korrigált QT-intervallumuk (QTc) <470 ms volt nők esetében és <460 ms férfiak esetében, és (3) 18 évesek vagy idősebbek voltak, hogy kizárják a T-hullámok morfológiájának a gyermekeknél és serdülőknél megfigyelhető eltéréseit. A vizsgálatból kizárták azokat a betegeket, akiknél >1 LQTS-asszociált mutáció volt jelen.

Az e kritériumok alapján kiválasztott vizsgálati populáció 154 genotípus-pozitív LQT2 betegből és normális vagy minimálisan érintett QTc-értékből, valamint genotípus-pozitív probandusokkal rendelkező családokhoz tartozó, genetikailag vizsgált és LQTS-asszociált mutációra negatívnak talált személyekből állt (n=1007).

Adatgyűjtés

A regiszterbe való felvételkor standard 12 elvezetéses nyugalmi EKG-t vettek fel. Az RR- és QT-intervallumot az első felvett EKG-n mértük, és a Bazett-képlet (QTc) szerinti szívfrekvenciával korrigált QT-intervallum kiszámításához használtuk. A klinikai adatokat prospektív módon kialakított űrlapokon gyűjtötték, amelyek a demográfiai jellemzőkről, a személyes és családi kórtörténetről, az EKG-leletekről, a terápiákról, beleértve a QT-időt meghosszabbító gyógyszereket, valamint a hosszú távú követés során bekövetkezett eseményekről tartalmaztak információkat. A β-blokkolók használatára vonatkozó információkat is begyűjtötték, hogy lehetővé tegyék a β-blokkolóknak a szívesemények előfordulására gyakorolt lehetséges hatásának időfüggő értékelését.

Végpontok

A vizsgálat előre meghatározott végpontja az első szívesemény (CE) bekövetkezése volt, amely magában foglalta a szinkópét (a definíció szerint hirtelen fellépő és helyreálló átmeneti eszméletvesztés), az újraélesztési kísérletek részeként defibrillációt igénylő megszakadt szívmegállás (ACA) vagy az LQTS-hez kapcsolódó hirtelen szívhalál (SCD; hirtelen kezdődő, nyilvánvaló ok nélküli halál, ha szemtanú volt, vagy más okkal nem magyarázható halál, ha a halál nem szemtanúval történt, beleértve az alvást is).

EKG-fenotípus jellemzése

Minden beérkező EKG-t egy, a vizsgálati alanyok klinikai jellemzőire vakon figyelő kardiológus (W.Z.) értékelt a V5 és II elvezetések T-hullámmorfológiája tekintetében, amelyet normálisnak, szélesnek, laposnak, rovátkoltnak, negatívnak vagy kétfázisúnak minősítettek.6,7 Ezen elemzés céljából azokat a T-hullám morfológiákat, amelyeket nem értékeltek normálisnak sem a II-es, sem a V5-ös elvezetésben, kórosnak minősítették, jelezve a kamrai repolarizációs rendellenesség/mutáció penetráció lehetséges jelenlétét.

Az EKG-kat a hagyományos intervallummérések tekintetében is értékelték, mint például a PR, QRS, QT a végtagi II-es elvezetésben mérve és a Bazett-képlet segítségével korrigálva, valamint a T-hullám abszolút maximumától a QT-intervallum végéig mért Tpeak-Tend intervallum.

A vizsgálatot intézményi felülvizsgálati bizottság hagyta jóvá, és a vizsgálatban résztvevők tájékozott beleegyezést adtak.

Genotípus jellemzése

Az LQTS-t okozó KCNH2 mutáció jelenlétét az akadémiai molekuláris genetikai laboratóriumokban végzett standard genetikai vizsgálatokkal igazolták, amelyekről korábban már beszámoltunk.1 Az aminosav-szekvencia genetikai módosításait a csatornafehérjében való elhelyezkedés alapján jellemezték, amelyet a pórus régióhoz tartozónak definiáltak, ha a kódoló szekvencia az S5-loop-S6 régióban (552-től 657-ig) található aminosavmaradványokat érintett. Minden más genetikai variánst nem pórusmutációnak tekintettünk e vizsgálat szempontjából.

Statisztikai elemzés

Az LQT2-normális QTc-vel rendelkező személyek és a genotípus-negatív kontrollszemélyek egyváltozós jellemzőinek különbségeit kategorikus változók esetében a χ2-teszt vagy a Fisher-féle egzakt teszt, folyamatos változók esetében pedig a Wilcoxon rangösszeg-teszt segítségével hasonlítottuk össze. A kategorikus adatokat gyakoriságként és százalékban, a folytonos változókat pedig átlag ± SD vagy medián és a megfelelő interkvartilis tartományban adtuk meg.

Az elsődleges és másodlagos végpontok kumulatív valószínűségét a Kaplan-Meier-módszerrel értékeltük, a szignifikancia vizsgálatát a log-rank statisztikával végeztük. A Cox-féle arányos kockázati modellt használták a klinikai és genetikai tényezők független hozzájárulásának értékelésére a 18 éves kortól a követés végéig tartó időfüggő kardiális események első előfordulása esetén. A Cox-regressziós modellt korrigálták az időfüggő β-blokkoló-használattal (az életkor, amikor a betegek β-blokkoló-terápiára kerültek, illetve abbahagyták azt), és nem szerint rétegezték. Mivel az előre kiválasztott QTc-bevonási kritériumok átfedésben voltak a QTc határeseti meghosszabbodásával, a modellt a QTc időtartamára is igazították, 440 ms-ot választva a normális és a határeseti QTc-értékek közötti határértéknek. A klinikai és genetikai tényezőkre vonatkozó nemspecifikus regressziós paraméterbecslések kialakításához a nem és a vizsgált változók közötti kölcsönhatásokat használták. Az arányossági feltételezést a túlélési idő és a különböző kovariánsok közötti kölcsönhatásokból létrehozott időfüggő kovariánsok segítségével teszteltük.

Minden statisztikai teszt kétoldalas volt, és a <0,05 P-értéket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük. Az elemzéseket a SAS szoftver 9.4-es verziójával (SAS Institute, Cary, NC) végeztük.

Eredmények

Vizsgálati populáció

A QTc-intervallumok eloszlása a vizsgált csoportban és a genotípus-negatív kontrollcsoportban az 1. ábrán látható. Összesen 60 egyedi patogén genetikai variánst jelentettek a normális QTc-mutáció hordozói között, akiknek túlnyomó többsége (n=119, 78%) olyan mutációkat hordozott, amelyeket az érintett, megnyúlt QTc-vel rendelkező családtagok között is jelentettek.

A vizsgálati populáció klinikai jellemzőit az 1. táblázat mutatja be, összehasonlítva a normális QTc-vel rendelkező LQT2-t hordozók és nem hordozók adatait. A regiszterbe való felvételkor betöltött életkor és a nemek megoszlása nem különbözött a csoportok között. Különbség mutatkozott a QTc időtartamában, amely a hordozóknál hosszabb volt, mint a nem hordozóknál, annak ellenére, hogy a normális határértékeken belül volt. A II. és V5. elvezetésekben mért Tpeak-Tend szintén hosszabb volt a mutációhordozóknál. A normális QTc-vel rendelkező LQT2-hordozók 39%-ánál és a nem hordozók 7%-ánál rendellenes T-hullám-morfológiát figyeltek meg. A pórusmutációkat a hordozók 15%-ánál azonosították. Szinkópét 18 éves kor előtt 23 normális QTc-vel rendelkező LQT2-hordozónál figyeltek meg, akik közül 5 pórusmutációval és 12 abnormális T-hullámmorfológiával rendelkezett.

Among the 154 LQT2 carriers, there were 44 (29%) patients with cardiac events ≥18 years of age including 8 (5%) ACA or SCD. Az 1007 nem hordozó közül 135 (13%) betegnél volt legalább 1 kardiális esemény, köztük 3 (0,3%) ACA vagy SCD. Mivel ebben a kohorszban kevés ACA/SCD fordult elő, elemzéseinket a szíveseményekre összpontosítottuk. Az LQT2-hordozók közül 25 beültethető kardioverter-defibrillátorral ellátott személy közül egyiküknek sem volt korábbi szívmegállás vagy dokumentált torsades de pointes a kórtörténetében; azonban 9-nek volt kórtörténetében syncope, és 6-nak a családjában előfordult SCD. Ebből a csoportból egyetlen egyén, aki a követés során implantálható kardioverter-defibrillátort kapott, a 209 A>G nonpore mutáció hordozója volt, rendellenes T-hullámmorfológiával rendelkezett, és a kiindulási QTc 450 ms volt.

Klinikai lefolyás a normális QTc-vel rendelkező LQT2-hordozóknál

T-hullámmorfológia

A 2A ábrán a kardiális események kumulatív valószínűsége látható az abnormális T-hullámmal rendelkező LQT2-hordozóknál a normális T-hullámmal rendelkező LQT2-hordozókhoz képest, a nem hordozókhoz viszonyítva. A 18 éves kortól számított 10 éves követés után az abnormális T-hullámmal rendelkező LQT2-hordozóknál szignifikánsan magasabb volt a kardiális események aránya, mint a normál T-hullámmal rendelkező LQT2-hordozóknál és a nem hordozóknál (27% versus 10%, illetve 6%; P<0,001). A 18 éves kortól számított 30 éves követés után az arány 37% volt, szemben a 19%-kal (P=0,134) és 12%-kal (P<0,001). A nemre és az időfüggő β-blokkoló terápiára vonatkozó többváltozós korrekciót követően a normális QTc-vel és rendellenes T-hullámmorfológiával rendelkező LQT2-hordozóknál nagyobb volt a szívesemények kockázata, mint a normális T-hullámmorfológiával rendelkező LQT2-hordozóknál és a nem hordozóknál (2. táblázat). A nem hordozókkal összehasonlítva, a normális T-hullám morfológiájú LQT2-hordozóknál tendenciaszerűen nagyobb volt a kardiális események kockázata, a kockázati arány (HR) 1,58 volt (P=0,072). Tpeak–Tend did not demonstrate an independent prognostic value in the multivariable analysis, and its inclusion in the model did not affect the results.

Pore versus nem pore LQT2-mutáció

A pórustartományban lévő LQT2-mutáció hordozása kockázati indikátornak tűnt a normál QTc-vel rendelkező mutáció-pozitív betegek alcsoportjában (2B ábra). A nemre és az időfüggő β-blokkoló terápiára vonatkozó többváltozós korrekciót követően a pórusmutációval rendelkező normál QTc LQT2-hordozóknál tendenciaszerűen nagyobb volt a kardiális események kockázata, mint a pórusmutációt nem hordozóknál (HR, 1,93; P=0,068; 2. táblázat).

Ezzel egy érzékenységi elemzést is elvégeztünk, kizárva azokat a normál QTc LQT2-mutációval rendelkező hordozókat, akiknek 18 éves koruk előtt volt szinkópás epizódjuk, ami hasonló Kaplan-Meier-görbeelemzési eredményeket hozott, és nem befolyásolta a kockázat becslését.

Sex-Related Risk of Cardiac Events in LQT2 Mutation Carriers

Because the risk of cardiac events is significantly different in adult LQT2 women than men, we analyzed the above associations in men and women separately (Table 3). Among LQT2 carriers with normal QTc, women had greater risk of cardiac events than men (HR, 4.09, 95% confidence interval, 1.89–8.81; P<0.001; Figure 3).

A rendellenes T-hullámmorfológiát 26 férfi (39%) és 29 nő (33%) esetében figyelték meg; szíveseményt azonban csak 4 (15%) férfi és 19 (66%) nő esetében jelentettek (a kölcsönhatás P értéke=0,018). Amint a 3. táblázatban látható, az abnormális T-hullámmal rendelkező női LQT2-hordozóknál nagyobb volt a kardiális események kockázata, mint a normális T-hullámmorfológiájú női LQT2-hordozóknál (HR, 3,31; P=0,001; 4A. és 4B. ábra). A férfiaknál nem volt szignifikáns összefüggés a T-hullám morfológia és a szívesemények között.

A LQT2-mutációk pórusos elhelyezkedése a szívesemények szignifikánsan nagyobb kockázatát jelezte, mint a nem pórusos LQT2-mutációval rendelkező férfiaknál (HR, 3,70; P=0,002). Nőknél azonban nem volt ilyen összefüggés (HR, 1,37; P=0,487; 4C és 4D ábra). Az LQT2 pórusmutáció hordozói alkották az egyetlen férfi alcsoportot, amely szignifikáns kockázatot mutatott a nem hordozókhoz képest (4C ábra).

Edöntés

Mutatjuk, hogy a KCNH2 gén betegséget okozó mutációinak normális QTc-intervallummal rendelkező hordozói körében további kockázati rétegzés érhető el a beteg nemére, az érintett KCNH2 régióra és a T-hullám morfológiára vonatkozó információk kombinálásával. Eredményeink kiterjesztik a női nemhez kapcsolódó, korábban közölt veszélyt a normális QTc-intervallummal rendelkező LQT2-mutáció-hordozók alcsoportjára. Továbbá a normális T-hullámmorfológiájú és nem pórusos KCNH2-mutációval rendelkező betegeknél általában alacsony a kardiális események kockázata; azonban e jellemzők kockázati rétegzési értékében jelentős különbségek vannak a férfiak és a nők között. Az LQT2 mutációkat hordozó nők a genotípus-negatív kontrollokhoz képest szignifikánsan megnövekedett kardiális események kockázatát mutatják, ami az abnormális T-hullámok jelenlétéhez és nem a mutáció típusához kapcsolódik. Ezzel szemben a pórusmutáció hordozása volt az egyetlen olyan rizikófaktor, amely a férfiak körében a CE emelkedett kockázatú alcsoportját azonosította.

A normális QTc-vel rendelkező LQTS-t okozó mutációk hordozói kihívást jelentő betegcsoportot jelentenek. Bár az ACA/SCD kockázatát alacsonynak tartják, amint azt csoportunk korábban kimutatta,1 40 éves korig még mindig ≈4%-os kumulatív kockázatot jelent, és 10-szeresére emelkedik az érintetlen családtagokhoz képest. Ez a megfigyelés vezetett a β-blokkoló terápia ajánlására minden LQTS-mutáció-hordozónál, függetlenül a QTc időtartamától.2 Bár a β-blokkolók kiváló biztonsági profiljukról ismertek, a széles körben alkalmazott kaszkád genetikai családszűrés eredményeként diagnosztizált családtagok gyakran fiatal és egészséges egyének, akik hosszú távú β-blokkoló terápiának és az ezzel járó mellékhatásoknak vannak kitéve, ami jelentősen befolyásolhatja életminőségüket. Ezért további kísérletek szükségesek a normális QTc-vel rendelkező LQTS-mutációhordozók kockázati rétegzésére.

Azt feltételeztük, hogy a mutáció penetranciája és a kapcsolódó aritmiás kockázat nemcsak a QTc-meghosszabbodás mértéke, hanem a T-hullám alakjának a normális QTc-tartományban is látható változásai alapján is értékelhető. A 2 leggyakoribb LQTS genetikai variáns közül a 2-es típus ismert az 1995-ben először leírt6 jellegzetes T-hullámtorzulása miatt, és számítógépes módszerekkel megbízhatóan meg lehetett különböztetni8 .-10 A kardiológus által megítélt kóros T-hullámmorfológia és az aritmiás események kockázata közötti erős összefüggésről szóló eredményeink a 2-es típusú LQTS-szindrómában szenvedő betegek körében arra utalnak, hogy a fenotípus-negatív LQTS korábban használt, kizárólag a QTc értékelésén alapuló terminológiáját újra kell definiálni, és – legalábbis a 2-es típusú LQTS kapcsán – mind a QTc, mind a T-hullám alakjának értékelésén kell alapulnia.

Az abnormális T-hullámmorfológiájú betegekhez képest az aritmiás események alacsonyabb kockázatának kimutatása ellenére a normális T-hullámmal rendelkező LQT2-es nőknél a genotípus-negatív családtagokhoz képest még mindig megnövekedett a szívesemények kockázata, ami a férfiaknál nem volt megfigyelhető. A normális T-hullámokkal rendelkező nők körében megfigyelt jelentős reziduális kockázat oka lehet a nemi hormonoknak az aritmogenezisre gyakorolt, a közelmúltban áttekintett, jól ismert hatása,11 amely nem feltétlenül tükröződik közvetlenül a felszíni EKG-n látható eltérésekben. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy az egyes genetikai variánsok és a felszíni EKG-n való kifejeződésük közötti kapcsolat mutáció-specifikus, és az aritmiás kockázat nem feltétlenül kötődik az ioncsatorna-hiba EKG-kifejeződéséhez.

A KCNH2 transzmembrán pórus régiójában lévő mutációk és a fokozott aritmiás kockázat közötti összefüggésről először 2002-ben12 számoltak be, majd később az LQT2 betegek egy nagy nemzetközi kohorszában3 bővítették. A korábbi megfigyelésekkel összhangban2 a pórusmutációk prevalenciája vizsgálatunkban viszonylag alacsony volt a normális QTc-vel rendelkező betegcsoportunkban. Egy korábbi elemzésben, amely a mutáció-specifikus jellemzők kimenetelre gyakorolt hatását vizsgálta az LQTS különböző változataiban szenvedő betegeknél,3 azt sugallták, hogy a mutációs jellemzőknek csak a normális QTc-intervallummal rendelkezők körében van prognosztikai hatása, míg a megnyúlt QTc-vel rendelkező betegeknél nem a mutáció típusa, hanem a QTc-megnyúlás mértéke befolyásolta a ritmuszavarok kockázatát. Figyelemre méltó azonban, hogy vizsgálatunkban még az alacsony kockázatú, nem pórusmutációk is a normális QTc-vel rendelkező LQT2mutációt hordozó férfiaknál 3-szor nagyobb szívesemények kockázatával jártak együtt, mint a genotípus-negatív családtagoknál.

Eredményeink tovább illusztrálják a nem fontosságát az LQT2-mutáció hordozóinak kockázatbecslésében. Bár korábban már többször beszámoltak a női nem és a CE emelkedett kockázatának összefüggéséről LQT2-ben,5,13 eredményeink kiterjesztik ezt az ismeretet a fenotípus-negatív mutációt hordozó családtagok egyre növekvő csoportjára is, ami a genetikai kaszkádszűrés klinikai rutinba való bevezetéséből adódik. Bár a T-hullámmorfológia vizsgálata hasznos lehet a nők legmagasabb kockázati csoportjának azonosításában, úgy tűnik, hogy még a látszólag normális EKG-val, azaz normális T-hullámokkal és normális QTc-vel rendelkező LQT2-mutáció-hordozó nők is jelentősen megnövekedett kockázatnak vannak kitéve a nem hordozókhoz képest. Továbbá az LQTS genotípushoz kapcsolódó CE-kockázat az egész életen át fennáll, amint azt csoportunk már korábban kimutatta,14 és jelenlegi eredményeink megerősítik e megfigyelés érvényességét a normális QTc-vel rendelkező nők esetében, akik a késői posztmenopauzális időszakban is veszélyeztetettek maradnak. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az LQT2 mutációkat hordozó férfiaknál nagyon alacsony az események kockázata, ha a T-hullámmorfológiától függetlenül normális QTc-vel rendelkeznek, így az események kockázata nem különböztethető meg a genotípus-negatív kontrolloktól, kivéve a pórusmutációkat hordozó férfiak kis kisebbségét, akiknél a kockázat 4-szeresére nőtt a nem hordozókhoz képest.

Végezetül, eredményeink kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy az elsődleges megelőző β-blokkoló terápia, amelyet jelenleg normális QTc-vel rendelkező mutációhordozóknál2 javasolnak, megkülönböztetés nélkül alkalmazható-e. A normális QTc-vel rendelkező LQT2-mutációhordozók körében a kardiális események kockázatára vonatkozó, nemhez kapcsolódó különbségekre vonatkozó eredményeink arra utalnak, hogy a nem pórusos LQT2-mutációt hordozó férfiaknál – ami a férfi mutációhordozók túlnyomó többségét jelenti – az aritmiás események kockázata nem különböztethető meg a genotípus-negatív családtagoknál megfigyelt 1-től, és így előfordulhat, hogy a kockázat-haszon arány nem elegendő az élethosszig tartó β-blokkoló terápia indoklásához.

A vizsgálat korlátai

Eredményeink csak felnőtt LQT2-mutáció-hordozókra alkalmazhatók, mivel szándékosan kizártuk a 18 év alatti egyéneket, mivel a T-hullámmorfológia életkorfüggő normális változatainak nagyobb variációja miatt. Ezért továbbra sem bizonyított, hogy a betegséget okozó KCNH2 variánssal született gyermekek és csecsemők esetében hasonló rizikóstratifikációs séma kidolgozható-e, és a jelenlegi ajánlásoknak megfelelően β-blokáddal kell-e őket kezelni.2

A T-hullámmorfológia megítélése automatikus számítógépes algoritmusok használata nélkül történt, ezért előfordulhatott, hogy a normális T-hullámmorfológiájú betegeknél alulbecsülték a káliumcsatorna-hiba EKG-megnyilvánulásait, amelyek esetleg az aritmiás kockázatnak tulajdoníthatók.

Végezetül, bár a modellt korrigálták az időfüggő β-blokkoló-használattal, nem tudtunk hozzáférni a jelentett CE körülményeire vonatkozó információkhoz. Ezért nem tudjuk figyelembe venni a lehetséges kiváltó okokat, a potenciális QT-meghosszabbító gyógyszereknek való kitettséget vagy a hajlamosító tényezőket, amelyek hozzájárulhattak az LQT2-mutáció hordozóinak szinkópás epizódjaihoz.

Következtetések

Az elektrokardiográfiailag nem érintett LQT2 betegek körében a női nem, a T-hullámmorfológia és az LQT2-mutáció típusa függetlenül összefügg a szívesemények kockázatával, és ezeket figyelembe kell venni az elsődleges megelőző terápiák kockázatainak és előnyeinek mérlegelésekor. A normális QTc-vel rendelkező, genotípus-pozitív női LQT2-betegeknél magasabb a kardiális események kockázata, mint a kontrollpopulációban, bár a T-hullám-rendellenesség jelenléte magasabb kockázattal jár, mint a normális T-hullám-morfológia. A mutáció típusa hasznos a normális QTc-vel rendelkező férfi LQT2-hordozóknál a kardiális események kockázat-stratifikálásában: a nem pórusos LQT2-mutációval rendelkezők nem rendelkeznek szignifikánsan eltérő kockázattal a kardiális események szempontjából, mint az érintetlen családtagok. Az eredmények arra utalnak, hogy a nem érintett LQT2 mutációhordozókon belül lehetséges a kockázati rétegzés, és a profilaktikus β-blokkoló terápia betegre szabott alkalmazása mellett érvelnek.

Lábjegyzetek