Sürgősségi galambetetés
Dr. Kevin Zollars, DVM:
A szondatáplálás alkalmazása sportunkban nem újdonság.
Még ha a rajongók hallottak is róla, vagy látták, hogy alkalmazzák, viszonylag kevesen gyakorolják a használatát. A csöves etetés definíció szerint egy cső bevezetése a szájból a galamb termésébe. Ezután a csövet arra használják, hogy egy fecskendő segítségével folyadékot juttassanak a termésbe. A termésbe juttatott folyadék lehet víz, elektrolitok, vitaminok, fehérjék, zsírok, szénhidrátok vagy a fentiek keveréke. A szondatáplálás még antibiotikum beadására is használható.
A kutatások az évek során dokumentálták a szondatáplálás hasznosságát. Az egyik kutatás címe: Evaluation of water deprivation and fluid therapy in the Pigeon, amelyet Martin és Kollias írt. A tanulmány a The Journal of Zoo and Wildlife Medicine című folyóiratban jelent meg. Ez a kutatás kimutatta, hogy 48 órás vízmegvonás esetén a szondatáplálás hasznos lehet. Kimutatták, hogy egy cukoroldat (5%-os dextróz) szondatáplálással történő beadása a termésbe nagyon hatékony módszer a folyadékhiány gyors helyreállítására. Ez még hatékonyabbnak bizonyult, mint ugyanennek az oldatnak a galamb bőre alá történő befecskendezése.
A csőtáplálás olyan, mint az erőltetett etetés. Létfontosságú tápanyagokat juttat a szervezetbe, amikor a galamb esetleg magától nem veszi fel aktívan ezeket a tápanyagokat. A tubusos etetés hasznos lehet a fiatal madarak elválasztásának elősegítésére. Ez az az időszak, amikor a csipogók magukra maradnak, hogy megtanuljanak enni és inni. Úgy tűnik, hogy minden évben mindig van legalább egy cincogó, aki nem “kapja el” olyan gyorsan, mint a többiek. Még az is előfordulhat, hogy egyre gyengébb és gyengébb lesz, ahogy egyre jobban lemarad. Ez egy jó alkalom a szondatáplálásra. Az ilyen helyzetű fiatalokat 5%-os dextróz oldattal lehet etetni (olcsón beszerezhető az állatorvostól), vagy még jobb, ha fruktózt és glükózt tartalmazó, magas kalóriatartalmú tápoldattal. A galamboknál a fruktóz dokumentáltan jól emészthető cukor, amely gyorsan átalakul hasznosítható energiává. (A fruktóz cukor megtalálható a szőlőlében, a mézben és a bioboltokban kapható por alakú készítményekben. ) A fruktóz és a glükóz számos kereskedelmi forgalomban kapható, a papagájbébik számára kifejlesztett etetőanyag-készítményben megtalálható. Az ilyen típusú oldatok kiválóan alkalmasak a korábban leírt problémás cincogókra. A cincogó papagájokat 1-3 napon keresztül naponta kétszer lehet tubusban etetni. Ekkorra általában már rájönnek, hogyan kell maguktól enni és inni.
A beteg galambok általában nem esznek és nem isznak annyit, amennyit kellene. Ez természetes jelenség minden állatnál, így az embernél is. A csőtáplálás ebben a helyzetben előnyös lehet. Olyan létfontosságú tápanyagokat juttat, amelyeket a madár egyébként magától nem venne fel. Ismétlem, léteznek kereskedelmi forgalomban kapható, madarak számára készült termékek, amelyek tartalmazzák az összes szükséges zsírt, fehérjét és szénhidrátot, amelyre egy beteg galambnak szüksége van. Ezek por formájában kaphatók, és vízzel kell összekeverni őket. Általában papagájoknál használják, de a beteg galambok számára is fantasztikusak. Én rendszeresen használom őket egyéni madárkezelésre. Egy másik jó keverék úgy készül, hogy a galambpelletet és a vizet turmixgépben összedaráljuk. Ez szintén kiegyensúlyozott táplálék a beteg, nem evő madárnak, és naponta kétszer nagyon könnyen etethető. A szájon át szedhető antibiotikumokat is közvetlenül a tápba lehet keverni, és közvetlenül a termésbe helyezni.
Tubusos etetés: A Hogyan kell & Szükséges anyagok
Az első dolog, amire szükség van, egy etetőfecskendő. Az etetőfecskendők abban különböznek egy kicsit a hagyományos fecskendőtől, hogy a végén nagyobb nyílással rendelkeznek. Ez lehetővé teszi a vastagabb és nagyobb méretű anyagok, például őrölt pelletek vagy nagyon sűrű etetőoldatok átvezetését. A “hagyományos” fecskendő akkor használható, ha csak vizet vagy víz/elektrolit oldatokat akarunk etetni. Az üvegfecskendők szépek, de könnyen eltörhetnek, ha leejtik őket. A műanyag fecskendők a legjobbak, mivel nagyon tartósak és könnyen tisztíthatók. Kétféle etetőcső áll rendelkezésre: merev, rozsdamentes acélcsövek; vagy rugalmas, gumiból készült etetőcsövek. Én a rugalmas, kerek hegyű etetőcsöveket részesítem előnyben, mivel ezek puhák és hajlékonyak, ahogy a növénybe vezetjük őket.
Ez biztonságosabb, mert együtt mozog a galambbal, ha az erőlködik, így megakadályozza a száj, a nyelőcső vagy a termés sérülését. A lekerekített hegy biztosítja a cső könnyű bevezetését a termésbe. A merev etetőcsövek, mint például a rozsdamentes acélból készültek, kárt okozhatnak, ha nem megfelelően kezelik őket. A puha gumicsövek sokkal biztonságosabbak. Az általam használt cső mérete legfeljebb 0,4 cm (4 mm) külső átmérőjű. Ha egyszer megtanultuk, ez az eljárás nagyon egyszerű, és egyedül is elvégezhető. Az első tanuláskor egy asszisztens tartsa a galambot, hogy mindkét keze szabad legyen. A galamb tartásakor ügyelni kell arra, hogy NE gyakoroljunk nyomást a vágási területre. (A termésre gyakorolt nyomás az etetőoldat felböfögését okozhatja.) Ezután a galamb nyakát függőlegesen kiegyenesítjük, miközben a csőrét kinyitjuk. Nyitott szájjal könnyen látható a légcső vagy légcső nyílása. Ez a nyílás a száj alsó részén, közvetlenül a nyelv mögött található. Minden lélegzetvételkor összehúzódik. A csövet ezután óvatosan áthelyezzük ezen a nyíláson a madár jobb oldalán lévő száj hátsó részéhez. Ha helyesen végezzük, a cső nagyon könnyen le fog menni a torkon a termésbe. Ne erőltesse, ha ellenállást érez.