Samuel Adams

John Adams egyszerű, szerény és erényes emberként jellemezte unokatestvérét. Samuel Adams emellett azonban propagandista volt, aki nem volt túlságosan gátlástalan a brit hivatalnokok és politikák elleni támadásaiban, és szenvedélyes politikus is. Számtalan újságlevélben és különböző aláírásokon átívelő esszében a legsötétebb színekkel jellemezte a brit intézkedéseket és a királyi kormányzók, bírák és vámosok viselkedését. A szervezés mestere volt, megszervezte a vele egyetértő emberek megválasztását, olyan bizottságokat szerzett, amelyek az ő kívánsága szerint cselekedtek, és biztosította az általa kívánt határozatok elfogadását.

A Townshend-vámok (1767-70) – a korábban vámmentes termékekre Charles Townshend kabinetminiszter által javasolt importadók – miatti válság idején Adams nem tudta meggyőzni a massachusettsi telepeseket a szélsőséges lépések megtételéről, részben Otis mérséklő befolyásának köszönhetően. Az 1768-ban Bostonba küldött brit csapatok azonban remek célpontot kínáltak ehhez a propagandához, és Adams gondoskodott arról, hogy a gyarmati újságok a polgárokat elnyomó, feleségeiket és lányaikat bántalmazó brutális katonákként ábrázolják őket. Ő volt az egyik vezetője annak a városi gyűlésnek, amely a csapatok Bostonból való kivonását követelte és biztosította, miután néhány brit katona a tömegbe lőtt, és megölt öt amerikait. Amikor híre ment, hogy a Townshend-vámokat – a teára kivetett vám kivételével – eltörölték, hívei egyre fogyatkoztak. Mindazonáltal az 1770-73-as években, amikor más gyarmati vezetők tétlenek voltak, Adams felelevenítette a régi ügyeket, és újakat talált; ő volt a felelős a bostoni levelezőbizottság megalapításáért (1772), amely kapcsolatot tartott fenn a hasonló testületekkel, amelyek létrehozásában más városokban is részt vett. Ezek a bizottságok később hatékony eszközei lettek a britek elleni harcnak.

Az 1773-as teatörvény parlament általi elfogadása, amely a Kelet-indiai Társaságnak monopóliumot biztosított a tea eladására a gyarmatokon, bőséges lehetőséget adott Adamsnek, hogy kamatoztassa figyelemre méltó tehetségét. Bár nem vett részt a bostoni teadélutánon, kétségtelenül az egyik kitervelője volt. Ismét vezető szerepet játszott abban, hogy Massachusetts ellenezte a brit parlament által a bostoni kikötőben történő teakidobás megtorlásaként elfogadott Intolerable (Kényszer)törvények végrehajtását, és a 13 gyarmat nevében felszólaló Első Kontinentális Kongresszus tagjaként ragaszkodott ahhoz, hogy a küldöttek határozottan foglaljanak állást Nagy-Britanniával szemben. 1774-75-ben Massachusetts tartományi kongresszusának tagjaként részt vett a hadviselés előkészítésében arra az esetre, ha Nagy-Britannia fegyverhez nyúlna. Amikor a brit csapatok kivonultak Bostonból Concordba, Adams és a Kontinentális Kongresszus elnöke, John Hancock egy, a menetvonalhoz közeli tanyán szállt meg, és állítólag a két férfi letartóztatása volt az expedíció egyik célja. A csapatok azonban nem tettek erőfeszítést a felkutatásukra, és a brit parancsok csak a Concordban összegyűjtött katonai készletek megsemmisítésére szólítottak fel. When Gen. Thomas Gage issued an offer of pardon to the rebels some weeks later, however, he excepted Adams and Hancock.