Savak és bázisok

A savak és bázisok olyan kémiai vegyületek, amelyek bizonyos speciális tulajdonságokkal rendelkeznek vizes oldatokban. A legtöbb kémiai körülmények között a savak olyan vegyületek, amelyek pozitív töltésű hidrogénionokat, H+, termelnek a vízben, míg a bázisok olyan vegyületek, amelyek negatív töltésű hidroxidionokat, OH-, termelnek a vízben. A bázisokat néha lúgoknak is nevezik. A savak és bázisok reakcióba lépnek egymással a semlegesítésnek nevezett reakció során. A semlegesítési reakcióban a hidrogénion és a hidroxidion egy vízmolekulát alkot:

Kémiailag a savak és a bázisok egymás ellentéteinek tekinthetők. A savak és bázisok fogalma olyan fontos a kémiában, hogy a “sav” és a “bázis” fogalmának számos hasznos definíciója létezik, amelyek különböző kémiai környezetekre vonatkoznak, bár a fenti definíció a legelterjedtebb.

A savak és bázisok rendelkeznek néhány általános tulajdonsággal. Sok savnak savanyú íze van. A narancsban és a citromban található citromsav egy olyan példa, ahol a savanyú íz azzal a ténnyel függ össze, hogy a vegyi anyag sav. A molekulák, amelyek bázisok, általában keserű ízűek, mint például a koffein. A bázisok csúszós oldatokat készítenek. Sok sav reakcióba lép a fémekkel, és feloldja a fémet, ugyanakkor hidrogéngázt, H2-t termel. A savak és bázisok talán legnyilvánvalóbb viselkedése az, hogy képesek bizonyos más vegyi anyagok színét megváltoztatni. Történelmileg a zuzmók (V. lecanora és V. rocella) lakmusznak nevezett kivonatát használták, mivel bázisok jelenlétében kékre, savak jelenlétében pedig vörösre színeződik. A lakmuszpapírt még mindig gyakran használják annak jelzésére, hogy egy vegyület sav vagy bázis. A vöröshagymából, vöröskáposztából és sok más gyümölcsből és zöldségből készült kivonatok savak és bázisok jelenlétében megváltoztatják a színüket. Az ilyen anyagokat indikátoroknak nevezik.