Sir John Falstaff

Sir John Falstaff Shakespeare egyik legnépszerűbb karaktere. Az volt Shakespeare idejében, majd ezt követően a következő négyszáz évben is, és még mindig megfelel ennek. Vitathatatlanul ő a leghíresebb komikus karakter az egész angol drámairodalomban. Shakespeare és közönsége annyira szerette Falstaffot, hogy Shakespeare négy darabban is elhelyezte őt, bár A windsori víg nőkben más időbeli és térbeli kontextusban, mint a IV. Henrik első részében, a IV. Henrik második részében és az V. Henrikben. A Víg feleségekben Falstaff más személy, de minden tekintetben ugyanaz a kövér, közönséges, undorító vénember – más szóval ugyanaz a karakter.

Falstaff becstelen és gyáva, hencegő és önimádó. Ugyanakkor intelligens és éleslátó. Remekül ért a nyelvhez és a szókimondáshoz. Mindez nagyszerű, nézhető karaktert eredményez egy színdarabban. A színdarabok szereplői azonban nem valódi emberek, még akkor sem, ha rendkívül élethűen vannak megvalósítva, mint Shakespeare legtöbb szereplője. Lényegében drámai eszközök, és mint Shakespeare-nél mindig, a szereplők olyan funkciókat töltenek be, amelyek elengedhetetlenek a darab sikeréhez.

Sir John Falstaff a IV. Henrik 1. részében

A IV. Henrik 1. részében Falstaff az ifjú Hal herceg szabadidős társa, aki gyakran megfordul abban a kocsmában, ahol Falstaff és gyakran rossz hírű barátai és társai – tolvajok, szélhámosok, csalók, prostituáltak – együtt lógnak, esznek és isznak, és tervezgetik pitiáner bűnözői terveiket. Ez egy nagyszerű darab, részben azért, mert egy dráma nagyon komoly témákkal, a királysággal, politikával, háborúval és ilyen fontos kérdésekkel kapcsolatban, ugyanakkor az egyik legviccesebb angol darab. Falstaff áll ennek a komédiának a középpontjában, és a komolyabb témákhoz is nélkülözhetetlen. Bizonyos tekintetben azt a funkciót tölti be, amit a görög drámákban a kórus, aki kommentálja a politikai eseményeket, bár önző, vakmerő módon, de éles megfigyeléssel és mögöttes jó érzékkel. Ő és társai környezete lehetőséget ad Shakespeare-nek arra, hogy az ifjú herceget belemerítse annak a birodalomnak a legalacsonyabb társadalmi szintjébe, amely felett egy napon királyként fog uralkodni. A darab egyik legfontosabb témája az a kérdés, hogy mitől lesz jó király. Később, V. Henrikként Hal lesz a legjobb király, akit Anglia valaha is ismert, és Shakespeare azt sugallja, hogy ez részben a neveltetésének köszönhető, amely bensőséges tudást és megértést adott neki birodalma minden szintjéről és körülményéről.

Falstaff a IV. Henrik IV. rész 2. részében

Falstaff következő megjelenése a IV. Henrik IV. rész 2. részében történik. Hal, mint V. Henrik király, a darab végén veszi át a koronával járó méltóságokat és felelősséget. Megkeresi őt régi társa, Falstaff, aki szívességeket kér tőle. Shakespeare darabjainak egyik leghíresebb pillanatában Hal nyilvánosan elutasítja az öreget, valamint annak hírhedt bandáját.

Falstaff az V. Henrikben

Az V. Henrikben Falstaffot nem drámai szereplőként látjuk, hanem haláláról kapunk megható beszámolót. Először látjuk, ahogy barátai beszélnek az állapotáról. Súlyosan beteg: azt mondják, összetört szívvel haldoklik, mert Henrik király elutasította őt. Az egyik barátnője azt mondja: “A király megölte a szívét.” És mindenki egyetértően bólogat. Nem sokkal ezután halljuk, hogy Falstaff meghalt. Felvetődik, hogy egy csúnya nemi betegségben halt meg. A házinéni megható beszédet mond régi barátja emlékére.

Falstaff a The Merry Wives of Windsorban

A hagyomány szerint Erzsébet királynőnek annyira tetszett Falstaff, hogy megparancsolta Shakespeare-nek, írjon még egy darabot róla. Szép hagyomány, de semmilyen bizonyítékkal nem támasztja alá. A hagyomány azonban inkább a londoni színházlátogatók Falstaff iránti koncentrált vonzalmából fakadhatott. Shakespeare valóban írt egy darabot, amelynek főszereplője Falstaff – A windsori víg feleségek, amelyben Falstaff egy opportunista és komikusan sikertelen csábító.

Falstaff számos drámai, szépirodalmi, verses és zenei műben szerepel. A két leghíresebb megjelenés Otto Nicolai 1849-es operája, a Die lustigen Weiber von Windsor és Verdi Falstaffja, mindkettő a 19. század legnépszerűbb vígoperái között maradt fenn.

Top Falstaff-idézetek

A vitézség jobbik része a diszkréció – Henrik 1V 1. rész, 5. felvonás, 4. jelenet

Hal, ha hazudok neked, köpj a képembe, nevezz lónak – Henrik 1V 1. rész, Act 2 Scene 4

A man of my kidney – The Merry Wives of Windsor, Act 3 Scene 5

I hope good luck lies in páratlan numbers – The Merry Wives of Windsor, Act 5 Scene 1

O powerful Love, mely némely tekintetben az állatot emberré, más tekintetben az embert állattá teszi – The Merry Wives of Windsor, 5. felvonás 5. jelenet

Az ördög nem akar elkárhoztatni, hogy a bennem levő olaj ne gyújtsa fel a poklot – The Merry Wives of Windsor, 5. felvonás 5. jelenet

Azt látod, hogy több húsom van, mint más embernek, és ezért több a gyarlóságom – Henry 1V 1. rész, 3. felvonás 3. jelenet

Minden? Nem tudom, mit nevezel te mindennek, de ha ötvennel nem harcoltam, egy rakás retek vagyok. Ha nem volt két-három-ötven a szegény öreg Jacken, akkor nem vagyok kétlábú lény – Henry 1V 1. rész, 2. felvonás 4. jelenet