Smash Mouth
Rockzenekar
For the Record…
Válogatott diszkográfia
Források
Amikor a Smash Mouth 1999-ben kiadta második albumát, az Astro Lounge-t, sokan kételkedtek abban, hogy a csapat képes lenne egy változatosabb dalgyűjteményt létrehozni. A zenekar debütáló albuma, az 1997-es Fush Yu Mang egyenletes adag felpörgetett popdalokat tartalmazott, és a “Walkin’ on the Sun” című slágerlistavezető kislemezt hozta, egy olyan dalt, amely miatt számos kritikus a Smash Mouth-ot egyslágeres csodának bélyegezte. Bár Steve Harwell énekes szerint a debüt egy “szórakoztató lemez” volt, ő és bandatársai úgy gondolták, hogy tovább tudják vinni a zenéjüket. “Az első majdnem olyan volt, mint egy speed high, és eléggé felbosszantott, mert úgy éreztem, hogy még a harmadát sem mutatta meg annak, amire képesek vagyunk” – mondta az énekes Neva Choninak a Rolling Stone-ban. “Ezzel a mostanival csak hátradőlhetek és élvezhetem….. Sokan azt mondták, hogy nem vagyunk elég tehetségesek ahhoz, hogy ilyen szarságokat csináljunk. Nos, .megcsináltuk, és azt akarom, hogy megegyék a szavaikat. Annyit szidtak minket azok, akik azt akarták, hogy elbukjunk.”
A Smash Mouth – a nevét Mike Ditka focista/edző “smash mouth football” kifejezéséről kapta – 1994-ben a kaliforniai San Joséban indult el, hogy bebizonyítsa, a világ tévedett, amikor Steve Harwell énekes és Kevin Coleman dobos, két gyerekkori barát, akik egy időben együtt játszottak egy garázsbandában, felvették G reg Camp gitárost egy helyi cover bandából. Camp viszont felkérte Paul De Lisle basszusgitárost, akivel egy korábbi zenekarban játszott együtt, hogy csatlakozzon az új csapathoz. Camp némi győzködés után De Lisle elfogadta az ajánlatot, így lett teljes a Smash Mouth felállása. A zenekar úgy döntött, hogy nem alkalmaz állandó billentyűst, hanem az első két lemezükön különböző vendégbillentyűsök játszottak. Bár Camp és De Lisle veteránok voltak a kocsmai körforgásban, Harwell és Coleman pedig nem rendelkeztek tapasztalattal, a négyes az első naptól kezdve azonnal érezte a kémiát. “Amikor először játszottunk együtt, tudtam, hogy ez megvan” – emlékezett vissza Camp, a zenekar fő dalszerzője a Chonin-nak. “Olyan volt, mintha az ártatlanok találkoztak volna a profikkal.” De Lisle hasonló előérzetet árult el a zenekarral kapcsolatban, a csapat lemezkiadója szerint. “Ezek a nagymenők, akikkel együtt játszottam, azt mondták: ‘Haver, ezek a srácok hülyék és szarok. Abba kell hagynod ezt a Smash Mouth dolgot, és velünk kell játszanod teljes munkaidőben – vagy mi, vagy ők”. Én meg azt mondtam: ‘Van valami, amit nem tudok leírni, de nagyon tetszik ezeknek a srácoknak.’ De azt mondtam magamnak: “Istenem, Greg Camp a legjobb dalszerző a Bay Area-ban, és ezt senki sem tudja.”
Míg Harwell természetes előadóművésznek és szeretett beszélgetőpartnernek számított, a csapat mégis küzdött a következő két évben a San Jose-i és környékbeli klubokban való fellépésekkel. Az első jelentős áttörés 1996 áprilisában következett be, miután egy helyi rádióállomás, a KOME elkezdte játszani a zenekar egyik dalát “Nervous in the Alley” címmel. Ez a példátlan lépés a KOME részéről a
For the Record…
A zenekar tagjai: Greg Camp (szül. 1967 körül), dalszerző, gitár; Kevin Coleman (szül. 1966 körül), dobok; Paul De Lisle (szül. 1963 körül), basszusgitár; Steve Harwell (szül. 1967 körül), ének.
A zenekar 1994-ben alakult San Diegóban, Kalifornia államban; a San Diegó-i KOME rádióállomás elkezdte játszani a “Nervous in the Alley” című kislemezt, és meghívta a Smash Mouth-t, hogy a No Doubt, Beck és 311 társaságában lépjen fel a Kamp KOME zenei fesztiválon, 1996; megjelentette debütáló albumát, a Fush Yu Mang-ot, a “Walkin’ on the Sun” című kislemez a Billboard Modern Rock chart első helyére került, 1997; 1999-ben megjelentette az Astro Lounge című folytatásos albumot.
Adresszek: Smash Mouth: 10900 Wilshire Blvd., Ste. 1230, Los Angeles, CA 90024, (310) 208-6547, fax (310) 208-7343.
Először fordult elő, hogy egy alá nem írt zenekar rendszeres rotációt kapott egy, a modern rock piac által támogatott rádióállomáson. Amellett, hogy játszották a zenekar kislemezét, az állomás meghívta a Smash Mouth-t, hogy olyan elismert előadókkal együtt lépjen fel a Kamp KO zenei fesztiválon, mint a No Doubt, a Beck és a 311. “Játszottunk a Kamp KO-n a Shoreline-on, és a BAM címlapján voltunk, mielőtt még szerződést kaptunk volna, és mindenki kiakadt” – mondta Camp a Billboards Doug Reece-nek. “A többi zenekar azt kérdezte: ‘Miért kapnak ezek a srácok ennyi figyelmet? Nem voltak olyan régóta az árokban.’ De az igazság az, hogy egyénileg mindannyian már régóta játszottunk különböző zenekarokban.” A többi zenész által kifejezett irigység ellenére a Smash Mouth számos lemezcég figyelmét felkeltette. A Smash Mouth megalakulása előtt Harwell egykor az F.O.S. (Freedom Of Speech) nevű hip-hop együttes frontembere volt, amely szintén lemezszerződést kapott a Taboo Recordsnál, miután egy rádióállomás támogatni kezdett egy F.O.S. dalt. Ez az élmény, valamint a Smash Mouth és a KOME kapcsolata felkeltette Harwell érdeklődését a zene üzleti oldala iránt. Így Harwell, ellentétben oly sok lemezlovassal, kiemelkedő szerepet játszott a lemezszerződések közötti döntésben, és fontolgatta, hogy egy nap saját kiadót alapít. “Amikor az ügyvédünk megbeszéléseket szervezett a lemezkiadókkal, megkértem, hogy engedje meg, hogy én magam menjek le és beszéljek az emberekkel” – mesélte az énekesnő Reece-nek. “Még ha nem is érdekelték őket a zene, jó volt barátokat szerezni és kapcsolatokat építeni. Valaki a rádióban egyszer azt mondta nekem, hogy ugyanazokkal az emberekkel találkozol a felfelé vezető úton, mint a lefelé vezető úton, szóval próbáltam így szemlélni a dolgokat, és elkerülni a hídégetést.”
A több ajánlat mérlegelése után Harwell és a Smash Mouth úgy döntött, hogy az Interscope Recordshoz szerződik. A Smash Mouth 1997-es debütáló lemeze, a Fush Yu Mang (nevét Al Pacino egyik drogos szitkozódásáról kapta a Sebhelyesarcú című filmben) hamarosan követte. A soul, punk és funk elemeket tartalmazó, külvárosi partihimnuszok gyűjteményének tartott, kétszeres platinalemezes lemez tartalmazta 1997 egyik legnagyobb slágerét, a “Walking on the Sun”-t és a War “Why Can’t We Be Friends” című dalának feldolgozását. A debütálás támogatására a Smash Mouth kiterjedt turnéba kezdett, amelynek keretében többek között a Sugar Ray, a Blur és a Third Eye Blind is fellépett. A csapat a Can’t Hardly Wait filmzenéjéhez is hozzájárult a Mysterians “Can’t Get Enough of You Baby” című dalának feldolgozásával. A dal később megjelent a Smash Mouth következő albumán, az Astro Lounge-on.
A Smash Mouth hálát adott növekvő népszerűségükért, ugyanakkor úgy érezték, hogy beárnyékolta őket a “Walkin’ on the Sun” című kislemez sikere, amely a Billboard Modern Rock listájának első helyére került. Ennek következtében a zenei sajtó egyslágeres csodának nyilvánította a csapatot, és nagyrészt figyelmen kívül hagyta a Fush Yu Mang többi számát. A Smash Mouth hamarosan rájött, hogy a “Walkin’ on the Sun”-on és a “Why Can’t We Be Friends”-en kívül nem lesz más kislemez a debütálásukról. Ahogy Harwell rámutatott az Alternative Pressnek. “Amint a rádiók lejátszották a ‘Walkin”-t, senki nem nyúlt semmi máshoz azon a lemezen”. Ezt szem előtt tartva a Smash Mouth elhatározta, hogy a csapat második albumának, az 1999 tavaszán megjelent Astro Lounge-nak a zenei skáláját kiszélesíti, melynek producere Eric Valentine volt, aki a Fush Yu Mang esetében is együtt dolgozott a zenekarral. A Smash Mouth nemcsak a rock határain kívánta átlépni a zenekar, hanem minden egyes számot alkalmassá akart tenni a poprádiók számára. “Ennél a lemeznél úgy voltunk vele, hogy ‘Öt kislemezt akarunk'” – mondta Harwell a Spin Tim Kenneallynek adott interjújában. “Amikor az írásról beszéltünk, azt mondtam: ‘Haver, az egészet rádiójátszhatóvá kell tennünk, minden dalt.'”
A kritikusok, köztük Kenneally is, egyetértettek abban, hogy a csapat teljesítette ezt a küldetést: “Az első kislemez, az ‘All Star’ hurráoptimizmustól árad. A ‘Walkin’-ból újrahangszerelt lounge árnyalatok bővelkednek, de csak néhány szám közelít a ska-punk területéhez, amit a Fush Yu Mang hátralévő részén is szem előtt tartanak.”” Hasonlóképpen, Clifford J. Corcoran az Alternative Press kritikájában így vélekedett: “Ízlésesen rétegezve mindenféle szintetizátorokkal, billentyűs hangszerekkel, vibrafonokkal és hangeffektekkel, az Astro Lounge sokkal összetartóbb és meggyőzőbb eklektikával rendelkezik, amely a kavargó pszichedéliától a reggae-n és dubon át a Blondie-szerű new wave-ig, sőt a Casio-tone bossa nováig terjed. Bár nem éppen úttörő, az Astro Lounge messze felülmúlja az elvárásokat.” Még május vége előtt az “All Star” bekerült a Billboard top 5-ös listájára, és a kislemez később a nyáron a The Mystery Men című filmben is szerepelt.
A Smash Mouth azonban nem volt mentes az ellenzőktől. Különösen a Bay Area zenei színtéren belül több zenész elítélte a Smash Mouth-t, mint opportunistákat és karrieristákat. “There’s this one guy who, every time I see him, he hisses at me,” Camp told Kenneally. And Harwell himself admitted without apology to picking band members who he believed could help Smash Mouth earn popular recognition. But these insults did little to discourage the group. “We built this team and nobody’s going to take it away from us,” Harwell boasted to Chonin.
Selected discography
Fush Yu Mang, Interscope, 1997.
Astro Lounge, Interscope, 1999.
Sources
Alternative Press, June 1999; August 1999.
BAM (Bay Area Music), May 21, 1999, p. 17.
Billboard, August 30, 1997, p. 9; June 19, 1999.
Entertainment Weekly, June 11, 1999.
Guitar, August 1999.
Guitar World, September 1999.
Los Angeles Times, June 6, 1999; June 14, 1999.
New York Daily News, June 13, 1999.
People, July 19, 1999, p. 37.
Pulse!, August 1999, p. 19.
Request, August 1999.
Rolling Stone, October 30, 1997, p. 80; February 19, 1998, p. 24; June 24, 1999, p. 67; August 6, 1999.
Spin, July 1999; August 1999
Teen People, September 1999.
Time Out, June 24-July 1, 1999.
USA Today, July 13, 1999.
Additional information provided by Interscope Records.
—Laura Hightower