Strong’s Greek: 4102. πίστις (pistis) — hit, hűség
Eredeti szó: πίστις, εως, ἡ
Szólásrészlet: (pis’-tis)
Meghatározás: hit, hűség
Használat: hit, hit, bizalom, bizalom; hűség, hűség.
4102 pístis (a 3982/peithô, “meggyőzni, meggyőződni” szóból) – helyesen, meggyőzés (meggyőződni, bizalomra jutni); hit.
A hit (4102/pistis) mindig Isten ajándéka, és soha nem olyasmi, amit az emberek elő tudnak állítani. Röviden, a 4102/pistis (“hit”) a hívő számára “Isten isteni meggyőzése” – és ezért különbözik az emberi hittől (bizalomtól), mégis magában foglalja azt. Az Úr folyamatosan hitet szül az engedelmes hívőben, hogy megismerhessék azt, amit Ő szeretne, vagyis az Ő akaratának meggyőzését (1Jn 5,4).
1. A 4102/pistis (“hit”) gyökere a 3982/peithô (“meggyőzni, meggyőződni”), amely a hit (“isteni meggyőzés”) központi jelentését szolgáltatja. Ez Isten garanciája, amely garantálja a kinyilatkoztatás beteljesedését, amelyet a befogadó hívőben szül (vö. 1Jn 5,4 Zsid 11,1).
A hitet (4102/pistis) mindig Istentől kapjuk, és soha nem mi magunk generáljuk.
Ró 12:3: “Mert a nekem adott kegyelem által azt mondom mindenkinek közületek, hogy ne gondoljon magáról többet, mint amennyit gondolnia kellene, hanem úgy gondolkodjék, hogy józan ítélőképessége legyen, ahogyan Isten mindenkinek kiosztotta a hit (4102/pistis) mértékét” (NASU).
tk 2:8,9: ” Mert kegyelemből üdvözültetek hit által (4102/pistis); és ez nem magatoktól van, hanem Isten ajándéka; 9nem cselekedetek eredményeként, hogy senki se dicsekedjék” (NASU).
Gal 5:22,23: “22A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség,
türelem, kedvesség, jóság, hit (4102/pistis), 23szelídség,
önuralom; az ilyenek ellen nincs törvény”.
2Thessz 1,11: “Erre a célra (dicsőítés) – sőt minden alkalommal imádkozunk értetek (peri), hogy Istenünk méltónak (hin) tartson benneteket az elhívásra -, mégpedig azért, hogy beteljesítse (az Ő) minden jóakaratát, amely (az Ő) jóságából és a hit munkájából származik, (az Ő) képességében”.
Reflexió: A hit csak (kizárólag) a megváltottaknak adatik meg. Ez nem olyan erény, amelyet emberi erőfeszítéssel ki lehet dolgozni.
2. A hit (4102/pistis) képessé teszi a hívőt arra, hogy megismerje Isten kedvelt akaratát (vö. J. Kálvin; lásd 2307/thelçma). Ennek megfelelően a hit (4102/pistis) és “az Isten által kedvelt akarat (2307/thelçma)” közvetlenül összekapcsolódik a Szentírásban.
2 Róm 12:2,3: ” És ne igazodjatok ehhez a világhoz, hanem formálódjatok át elmétek megújulása által, hogy bebizonyítsátok, mi az Isten akarata (2307/thelçma), ami jó, kedves és tökéletes. 3Mert a nekem adott kegyelem által azt mondom mindenkinek közületek, hogy ne gondoljon magáról többet, mint amennyit gondolnia kellene, hanem úgy gondolkodjon, hogy józan ítélőképessége legyen, ahogyan Isten mindenkinek kiosztotta a hit (4102/pistis) mértékét” (NASU).
5 2Kor 8:5,7: ” És ez nem úgy történt, ahogy vártuk, hanem ők először
az Úrnak és nekünk adták magukat az
Isten akaratából (2307/thelçma)” (NASU).
7″ De ahogyan ti is bővelkedtek mindenben, hitben (4102/pistis)
és szókimondásban és ismeretben és minden komolyságban és abban a szeretetben
melyet belétek lelkesítettünk, úgy lássátok, hogy bővelkedtek ebben a kegyelmi műben is”
(NASU).
Héber 10:36,38: “36Mert szükségetek van a kitartásra, hogy amikor teljesítettétek Isten akaratát (2307/thelçma), megkapjátok, amit megígértek” (NASU).
” DE AZ ÉN ÉLNEK HITEL(4102/pistis) által; ÉS HA VISSZATÉRNI TÖRTÉNIK, LELKEMNEK NINCS ÖRÖME ŐBENN” (NASU).
1Jn 5,4: “Mert ami Istentől született, az legyőzi a világot;
és ez az, ami legyőzte a világot: a mi hitünk
(4102/pistis)”.
3. Összefoglalva, a hit (4102/pistis) olyan meggyőződés, amelyet Istentől kapunk, mivel Ő ad impulzust (“isteni szikrát”; vö. a hit héber hiphil alakját, *mn, egy későbbi tárgyalás során). A hit mindig Isten műve, és magában foglalja az Ő szavának meghallását – amivel a hívő megragadja az Ő preferált akaratát (vö. J. Kálvin).
1 Hab 2,1: ” Őrhelyemre állok, és a bástyán állok;
És őrködöm, hogy lássam, mit szól (héber b ) belém” (NASU).
Hab 2:4: “Íme, ami a kevélyt illeti,
Nincsen rendben benne a lelke;
De az igaz az ő hitében fog élni” (= 4102/pistis, “az Úrtól való hit”).
Még többet arról, hogy mi a hit . . . és mi nem
- A Szentírásban a hit és a hit nem pontosan ugyanaz. A hit mindig Istentől származik és az Ő kinyilatkoztatását foglalja magában, ezért a hit túlmutat a hiten!
- A hit Isten műve; a hit soha nem az emberek műve. Mi magunk nem tudunk hitet előállítani, és nem is tudjuk “kedvünkre dobolni”. A hit inkább akkor jön, amikor Krisztus kimondja az Ő rhçma-szavát belülről (lásd Róm 10:17, gk szöveg).
- Az egész Szentírásban csak a hit kifejezést használják a következő módon: Róm 14:23: “Ami nem hitből (4102/pistis) való, az bűn”. Zsid 11:6: “Hit (4102/pistis) nélkül pedig lehetetlen
megnyerni Őt, mert aki Istenhez megy, annak hinnie kell, hogy Ő van, és hogy Ő megjutalmazza azokat, akik keresik Őt” (NASU).
Megfontolás: Semmi ehhez a kettős tanúságtételhez hasonló nem jelenik meg máshol a Bibliában. Ezek az átütő kijelentések kijózanítják a szívet és lelkesítik a lelket!
Az Úr felajánlja, hogy az élet minden egyes jelenetében megszüli a hitet – úgy, hogy mindegyik egyformán számít az örökkévalóságban… akármilyen jelentéktelennek is tűnik (Lk 16,10 a Lk 17,6 és a 2Pt 1,2 alapján).
Főbb idézetek
“A hit mindig feltételezi a kinyilatkoztatást” (W. H. Griffith Thomas, Genesis, 55). “A hit mindig válasz az isteni kinyilatkoztatásra” (W. H. Griffith Thomas, Zsidókhoz írt levél, 143). “A hit … mind a kezdetben, mind az út minden lépésénél a Lélek adta … a hit Isten adta” (W. Hendriksen, Galata, 197). “A hit megelőzi a cselekedeteket, és nem pusztán a
meglévő okból levezetett valami” (D. Edmond Hiebert, Thesszalonika, 2Thessz 1,11). “A hit mindig Isten ajándéka” (L. Morris, János, 520. o.). “A hit alapja Isten kinyilatkoztatása önmagáról . A kereszténység úgy jött
a hit eseményének tekinthető” (O. Michel, Dictionary of New Testament Theology).
“A hit az Isten által az emberben kiváltott isteni válasz” (Berkof Rendszeres teológiájából, Barth és Brunner nézeteit képviselve).
“A hitben mindig benne van a bizonyosság, a bizonyosság és a bizalom eleme … és a bizonyító érték, amely alátámasztja azt, amit remélünk … a hitben nincs feszültség vagy feszültség; inkább a bizonyosság és a bizalom eleme van benne … ha feszültség vagy feszültség van … próbáljuk meggyőzni magunkat, hogy ne kételkedjünk, akkor egészen biztosak lehetünk benne, hogy ez nem hit. . . a hit nem a matematikai valószínűség törvénye, . . . a hit nem természetes . . . a hit lelki, Isten ajándéka . . . a hitnek nem lehet tetszés szerint parancsolni, a hit mindig valami, amit Isten ad – Isten által kelt; . . . ezért, ha a hit embere akarsz lenni, az mindig egy bizonyos típusú emberré válás eredménye lesz” (M. Lloyd Jones, Róma, Róm 4:18-25).
“A hit az isten által adott meggyőződés a láthatatlan dolgokról” (Homer Kent Jr., Zsidókhoz írt levél, 217, idézi Theological Dictionary of the NT vol 2, 476).
“A hit az a szerv, amely képessé teszi az embereket a láthatatlan rend meglátására” (F.
F. Bruce, Zsidókhoz írt levél, 279).
“A hit annak ismerete, hogy mi az Ő akarata velünk szemben; ezért a hitet Isten velünk szembeni akaratának ismeretének tartjuk” (Kálvin János, idézi R. McAfee Brown: Is Faith Obsolete?).
“A helyes hit olyan dolog, amelyet a Szentlélek munkál bennünk” (Wm. Tyndale).
“A hitet az elme állapotává tettük, holott az a szív isteni kegyelme … csak úgy kaphatjuk meg a hitet, ahogyan ő adja … nem lehet hitet gyártani, nem lehet megdolgozni … lehet hinni egy ígéretben, ugyanakkor nincs meg a hit ahhoz, hogy azt magunkévá tegyük … . a valódi, szentírási hit nem az a képességünk, hogy “megtörténtnek számítjuk”, hanem az a mély tudat, amelyet isten adományozott az ember szívének, hogy megtörtént, . . . ez az a hit, amelyet csak Isten adhat . . . ne küzdjünk az akarat erejével . . . micsoda hiba Istenbe vetett hitünket és hitnek nevezni . . . . Krisztus, az élő Ige a mi elégségünk . . . . (Charles Price, Az igazi hit, Logos/kiadványok).
Megjegyzés: A hit (hit) és a Szentírásban való hit közötti különbségtételről lásd Jn 2,19; Jn 10,38; ApCsel 8,13; 26,27.28; Róm 14,2; 2Thessz 2,11; 1Jn 4,1; továbbá Jn 2,23; 7,31; 12,42 és 4102/pisteuô (“hinni”).
Az evangéliumokhoz hasonlóan itt is létfontosságú, hogy az ember higgyen (higgyen) (vö. Zsid 11,6). De a Krisztussal való személyes találkozás (a vele és az ő Igéjével való valódi kapcsolat) mindig szükséges ahhoz, hogy a hit (“az ember felelőssége”) átalakuljon hitté (ami mindig és kizárólag Isten szava). Lásd még Mt 8:10,13, 9:22,28,29, 15:28; ApCsel 20:21; Róm 9:32; Gal 3:9,22.
Összefoglaló
A hit és a hit nem teljesen egyenértékű fogalmak. Amikor Jézus azt mondta az embereknek: “A ti hitetek gyógyított meg titeket”, a hit még mindig az Ő ajándéka volt (Ef 2:8,9). Minden ajándék azonban, ha egyszer megkapta, a címzett “tulajdonává” válik. A hit azonban mindig Istentől származik, és tisztán az Ő műve (2Thessz 1:11).
Megjegyzés: A görög határozott névelő cikket egységesen a “ti hitetek”, “az ő hitük” kifejezésekben használjuk (amelyek több mint 30-szor fordulnak elő a görög ÚSZ-ben). Ez a genitivuszi szerkezet a cikkel együtt “a hit (bennetek) működő elvére” utal – nem pedig “a ti hitetekre” abban az értelemben, hogy a hitet valaha is a befogadó generálja.
A hit (4102/pistis) magában foglalja a hitet, de túlmutat az emberi hiten, mert magában foglalja Isten személyes kinyilatkoztatását (működését). A hit mindig Isten műve. A mi hitünk akkor nyer örök értelmet, amikor Isten átformáló kegyelme által “hit-hívővé” válik.
Megfontolás: A démonok hisznek (és reszketnek) … de nincs (megtapasztalják) hitük!
Js 2,19: “Hiszitek, hogy Isten egy. Jól teszitek; a démonok is hisznek, és reszketnek” (NASU).
Szó eredete
a peithóból
definíció
hit, hűség
NASB fordítás
hit (238), hűség (3), zálog (1), bizonyíték (1).
STRONGS NT 4102: πίστις
πίστις, πίστεως, ἡ (πείθω (amit lát)), a (Hésziodosz, Theognis, Pindar), Aiszkhülosz, Hérodotosz le; a Sept. a אֱמוּנָה, többször a אֱמֶת és אֲמָנָה; hit; ill:
1. meggyőződés valaminek az igazságáról, hit (Platón, Polübiosz, József, Plutarkhosz; θαυμάσια καί μείζω πίστεως, Diodórosz 1, 86); az N. T.-ben az ember Istenhez és az isteni dolgokhoz való viszonyára vonatkozó meggyőződés vagy hit, általában a hitből fakadó és azzal együtt járó bizalom és szent buzgalom ideájával együtt: Zsid 11,1 (ahol a πίστις ἐλπιζομένων ὑπόστασις, πραγμάτων ἔλεγχος οὐ βλεπομένων); szemben az εἶδος, 2Kor 5,7; összekapcsolva a ἀγάπη és ἐλπίς, 1Kor 13,13.
a. Amikor Istenre vonatkozik, a πίστις “az a meggyőződés, hogy Isten létezik és minden dolgok teremtője és uralkodója, az örök üdvösség szolgáltatója és ajándékozója Krisztus által”: Zsid 11,6; Zsid 12,2; Zsid 13,7; πίστις ἐπί Θεόν, Zsid 6,1; ἡ πίστις ὑμῶν ἡ πρός τόν Θεόν, amellyel Istenhez fordultatok, 1Thessz 1:8; τήν πίστιν ὑμῶν καί ἐλπίδα εἰς Θεόν, Istenhez fordultatok, 1Pt 1,21; a tárgy (a hit) genitivusával (τῶν θεῶν, Euripidész, Med. 414; τοῦ Θεοῦ, Josephus, contra Apion 2, 16, 5; vö. Grimm, Exgt. Hdbch. on Sap. vi, 17f, 132. o.; (vö. Meyer a Róm 3,22-ről; továbbá Meyer, Ellicott, Lightfoot a Col. mint alább; Winer’s Grammar, 186 (175))): ἡ πίστις τῆς ἐνεργείας τοῦ Θεοῦ τοῦ ἐγείραντος αὐτόν (Krisztus) ἐκ τῶν νεκρῶν, Kol 2,12; διά πίστεως, a hit segítségével, Zsid 11:33, 39; κατά πίστιν, a πιστεύοντες-vel egyenértékű, Zsidók 11:13; πίστει, az eszköz vagy a mód dativusza a hit által vagy a hit által, a hit által indíttatva, működtetve, a hit által, Zsidók 11:3f, 7-9, 17, 20-24, 27-29, 31; az ok dativusa, a hit miatt, Zsidók 11:5, 11, 30.
b. Krisztusra vonatkoztatva “erős és üdvözítő meggyőződést vagy hitet jelöl, hogy Jézus a Messiás, aki által örök üdvösséget nyerünk Isten országában” (erről lásd bővebben: πιστεύω, 1 b. γ.); α. általánosan: a tárgy genitivusával (lásd fentebb, a.), Ἰησοῦ Χριστοῦ, Róm 3,22; Gal 2,16; Gal 3,22; Ef 3,12; Ἰησοῦ, Jel 14,12; Χρσιτου, Fil 3:9; τοῦ υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, Galata 2:20; τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, Jakab 2:1; μου (i.m. azaz Krisztusban), Jel 2,13 (természetesen el kell utasítanunk azt az értelmezést, az Istenbe vetett hit, amelynek Jézus Krisztus a szerzője, amelyet Van Hengel, Ep. ad Romans 1, p. 314ff, és H. P. Berlage, Disquisitio de formulae Paulinae ψιτις Ἰησοῦ Χριστοῦ signifieatione. Lugd. Bat. 1856); τοῦ εὐαγγελίου, Filippi 1,27; ἀληθείας, 2 Thesszalonika 2,13, prepozícióval: εἰς (felé (vö. εἰς, B. II. 2 a.)) τόν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν, ApCsel 20,21; εἰς Χριστόν, ApCsel 24,24; ApCsel 26,18; ἡ εἰς Χριστόν πίστις ὑμῶν, Kol 2:5; (πίστιν ἔχειν εἰς ἐμέ, Márk 9:42 Tr marginális olvasat); πρός τόν κύριον, Filemon 1:5 (L Tr WH εἰς) ((lásd πρός, L 1 c.; vö. Lightfoot a passzusnál); kivéve, ha itt inkább a πίστιν hűséget adjuk vissza (lásd alább 2); vö. Meyer a passzusnál és Winer’s Grammar, § 50, 2); ἐν πίστει τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, Krisztus Jézusban nyugszik, 1Tim 3:13; 2Tim 3,15; τήν πίστιν ὑμῶν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, Kol 1,4; ἡ κατά τινα (lásd κατά, II. 1 e.) πίστις ἐν τῷ κυρίῳ, Ef 1,15; ἐν τῷ αἵματι αὐτοῦ, Róm 3,25 (vö. mégis Meyer). πίστις (vö. Winer’s Grammar, 120 (114)) és ἡ πίστις egyszerűen: Lk 18,8; ApCsel 13,8; ApCsel 14,22.27; ApCsel 15,9; ApCsel 17,31; Róm ( (amelyről lásd νόμος, 3)), Róm 3,31; Róm 4,14; Róm 5,2 (L Tr WH zárójelben τῇ πίστει); ; 1 Kor. ( (itt egy karizmáról)); ; 2Kor 4,13; (); ; Gal 3,14, 23, 25; Gal 5,5; Gal 6,10; Ef 2,8; Ef 3,17; Ef 4:5; Efézus 6:16; 2 Thesszalonika 1:4; 1 Timóteus 1:2, 4 (az utóbbi passzívumról lásd οἰκονομία), ; (amelyről lásd ἀλήθεια, I. 2 c.); ; ; 2Tim 1,5; 2Tim 2,18; 2Tim 3,8.10; 2Tim 4,7; Titus 1,1.4.13; Titus 2,2; Titus 3,15; Jak 2,5; 1Pt 1,5; 2Pt 1,1.5. az alany genitivusával: Lukács 22:32; Róma 1:8, 12; 1 Korinthus 2:5; 1 Korinthus 15:14, 17; 2 Korinthus 1:24; Filippi 1:25; Filippi 2:17; 1 Thesszalonika 3:2, 5-7, 10; 2 Thesszalonika 1:3; 2 Thesszalonika 3:2; Filemon 1:6; Jakab 1:3; 1 Péter 1:1:7, 9 (itt WH kihagyja a genitivust); 1János 5:4; Jelenések 13:10; πλήρης πιστέω καί πνεύματος, ApCsel 6:5; πνεύματος καί πίστεως, ApCsel 11:24; πίστεως καί δυνάμεως, ApCsel 6:8. Rec.; τῇ πίστει ἑστηκεναι, Róma 11:20; 2Korinthus 1:24; állni a hitben, 1Kor 16:13; lenni, 2Kor 13:5; megmaradni, 1Tim 2:15; kitartani a hitben, ApCsel 14:22; kitartani, Kol 1:23; szilárd a hitben, 1 Péter 5:9; szilárd a hitben, ApCsel 16:5; biztos a hitben, Kolossé 2:7. Mivel a hit olyan erő, amely megragadja a lelket, ezért aki átadja magát neki, az υπακούειν τη πίστει, ApCsel 6:7; tehát υπακοή της πίστεως, a hitnek tett engedelmesség (Winer nyelvtana, 186 (175)), Róma 1:5; Róma 16:26; ο εκ πίστεως nevezetesen ων, a hittől függő, a πιστεύων-nek megfelelő (lásd εκ, II. 7), Róma 3:26; többes számban, Galata 3:7, 9; εκ πίστεως ειναι, a hithez kapcsolódó, azzal rokon (vö. εκ, mint fentebb), Galata 3:12. hit által igaz, Róma 1:17; Galata 3:11; hit általi igazság, Róma 9:30; a … hit általi igazság, Róma 10:6; igazság … hit általi igazság, Róma 10:6; igazság …. hitből hitre, a hitből eredve (és használva) a hitet (azokban, akik még nem rendelkeznek vele), Róma 1:17; igazság a Krisztusban való hit által, … igazság Isten által a hit által, Filippi 3:9; passzív, δικαιουσθαι πίστει, Róma 3:28; megigazít tena Krisztus hite által, Galata 2:16; hit által, Róma 3:30; δικαιουσθαι tena hit által, ibid.; Galata 3:8; passzívum, Róma 5:1; Galata 3:24; ευαγγελίζομαι τήν πίστιν, hirdetni a Krisztusban való hit örömhírét, Galata 1:23; ακοή πίστεως, tanítás a hit szükségességéről (lásd ακοή, 3a.), Galata 3:2, 5; a πίστις a η αγάπηhoz kapcsolódik: 1 Thesszalonika 3:6; 1 Thesszalonika 5:8; 1 Timóteus 1:14; 1 Timóteus 2:15; 1 Timóteus 4:12; 1 Timóteus 6:11; 2 Timóteus 2:22; melléknévi igenévvel Jel 2:19; πίστις δι αγάπης ενεργουμένη, Gal 5:6; szeretet a πίστεως után, Ef 6:23; ἀγάπη ἐκ πίστεως ἀνυποκρίτου, 1Tim 1,5; πίστις καί ἀγάπη ἡ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, 2Tim 1,13; φιλεῖν τινα πίστει, Titus 3,15 (ahol lásd DeWette); ἔργον πίστεως (vö. ἔργον, 3, p. 248{b} az alja közelében), 1Thessz 1,3; 2Thessz 1,11. β. etikai értelemben meggyőződés vagy meggyőződés (amely a Krisztusba mint az üdvösség egyedüli szerzőjébe vetett hitből fakad; vö. πιστεύω, 1 b. γ. a végén) a keresztény számára megengedett dolgokról: Róma 14:1, 23; πίστιν ἔχειν, Róma 14:22.
c. általánosan, a keresztények vallásos hite; α. szubjektíven: Efézus 4:13, ahol vö. Meyer; az isteni dolgok és a kereszténység igényeinek puszta elismerésének értelmében: Jakab 2:14, 17f, 17, 20, 22, 24, 26. β. objektíve a keresztény hit lényege, vagy amit a keresztények hisznek: τῇ ἅπαξ παραδοθείσῃ … πίστει Júd 1,3; ἡ ἁγιωτάτῃ ὑμῶν πίστις, Júd 1,20. Vannak, akik szerint a szónak ez a jelentése felismerhető az 1Timóteus 1:4, 19; 1Timóteus 2:7; 1Timóteus 3:9; 1Timóteus 4:1, 6; 1Timóteus 5:8; 1Timóteus 6:10, 21-ben is (vö. Pfleiderer, Paulinismus, 468. o. (angol fordítás, ii, 200. o.)); de Weiss (Biblical Theol. d. N. T. § 107 a. jegyzet) helyesen ellenveti, hogy “a πίστις inkább az a forma, amelyben az igazságot (mint a helyes tanítás lényegét) szubjektíven sajátítják el”; (vö. Meyer a Róma 1:5-re (és Prof. Dwight kiegészítő jegyzete); Ellicott a Galata 1:23-ra; Lightfoot a Galata levélre, 157. o.).
d. az Istenbe vagy Krisztusba vetett bizalom (vagy bizalom) uralkodó gondolatával, amely az ugyanabba vetett hitből ered: Mt 8:10; Mt 15:28; Lk 7:9, 50; Lk 17:5; Zsid 9:28; Lachmann sztereotipizált kiadása; Zsid 10:22; Jak 1:6; az alany genitivusával: Máté 9:2, 22, 29; Máté 15:28; Márk 2:5; Márk 5:34; Márk 10:52; (Lukács 5:20); ; a bizalom tárgyának genitivusával: τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, ApCsel 3:16; πίστιν ἔχειν (Máté 17:20); ; Márk 4:40; Lukács 17:6; πᾶσαν τήν πίστιν (`minden hit’, amit csak el lehet gondolni), 1Kor 13,2; ἔχειν πίστιν Θεοῦ, Istenben bízni, Márk 11,22; ἔχειν πίστιν τοῦ σωθῆναι, meggyógyulni (lásd Fritzsche Mátéról, p. 843f; (vö. Winers Grammar, § 44,4{a}; Buttmann, 268 (230))), ApCsel 14,9; ἡ πίστις δἰ αὐτοῦ, általa ébredt, ApCsel 3,16; εὐχή τῆς πίστεως, ami hitből fakad, Jak 5,15; az Isten ígéreteibe vetett bizalom, Róm 4:9, 16, 19; Zsidók 4:2; Zsidók 6:12; Zsidók 10:38f; az alany genitivusával, Róma 4:5, 12; πίστις ἐπί Θεόν, hit, amely Istenre támaszkodik, aki megadja a bűnbocsánatot a bűnbánónak (lásd ἐπί, C. I. 2 g. α.), Zsidók 6:1; δικαιοσύνη τῆς πίστεως (vö. Winer nyelvtana, 186 (175)), Róma 4:11, 13; ἡ κατά πίστιν δικαιοσύνη, Zsidók 11:7.
2. hűség, hűség, azaz annak a jelleme, akire lehet számítani: Máté 23,23; Galata 5,22; Filimón 1,5 (? lásd fentebb b. α.); Titus 2,10. annak, aki megtartja ígéreteit: ἡ πίστις τοῦ Θεοῦ, konjunktív genitivus, Róma 3,3. tárgyilagosan, fogadalmi hit (gyakran így az attikai írásokban Aiszkhülosztól lefelé): ἀθετεῖν (lásd ἀθετέω, a.) τήν πίστιν, 1Tim 5,12. Vö. különösen Koolhaas, Diss. philol. I. et II. de ratio usu et constructione vocum πίστις, πιστόςet πιστεύειν in N. T. (Traj. ad Rhen. 1733, 4to.); Dav. Schulz, Was heisst Glauben stb. (Leipz. 1830), 62ff. o.; Rückert, Com. Üb.
d. Röm. 2. kiadás, i., p. 51ff; Lutz, Biblical Dogmatik, p. 312ff; Huther, Ueber ζωή u. πιστεύειν im N. T., in: Jahrbb. f. deutsch. Theol. for 1872, pp. 1-33; (Lightfoot’s Commentary on Galatians, p. 154ff). Pálnak a πίστις felfogásáról lásd Lipsius, Paulin. Rechtfertigungslehre, p. 94ff; Weiss, Biblical Theol. d. N. T., § 82 c. d. (vö. az indexet a Glaube szó alatt); Pfleiderer, Paulinismus, p. 162ff (angol fordítás, i., p. 161ff; Schnedermann, De fidel notione ethica Paulina. (Lipsius 1880)). A hit eszméjéről a Zsidókhoz írt levélben lásd Riehm, Lehrbegr. des Hebrew-Br., p. 700ff; Weiss, mint fentebb § 125 b. c. János felfogásáról lásd Reuss, die Johann. Theol. § 10. a Beiträge zu d. theol. Wissensch. i., 56ff. o. (vö. Histoire de la Theol. Chretienne, etc., 3me edition, ii., p. 508ff (angol fordítás, ii. 455ff)); Weiss, mint fentebb § 149, és ugyanezen szerző Johann. Lehrbegriff, p. 18ff