Sukitte Ii na yo.

Say ‘I Love You.’
Where do I even start with this anime. The title even gives off an exceedingly romantic, unrealistic atmosphere. If there was ever a competition for “The Most Generic Shoujo,” Say ‘I Love You’ would take the cake.
Let’s start off with a brief summarization. A reserved young girl who has no social connection whatsoever plays as the object of desire for the most popular, handsome boy in the school. They eventually establish an awkward relationship filled with uncomfortable dialogue and well, there you have it. There really isn’t much else to say about this anime. Egyszerű, nem próbál semmilyen határt áttörni, és annyira monoton, hogy valószínűleg ásítozni és elaludni fogsz tőle. Végrehajtotta azt, amit minden romantikus vígjáték anime valaha is megpróbált elérni. Garantálom, hogy ugyanazt a sablont már számtalanszor láttad, és azt is megígérhetem, hogy láttál már jobbat is.
Sztori – 4 / 10
A történet általános és monoton. Semmi újat nem hoz az asztalra, ami emlékezetessé tenné magát, vagy nyomot hagyna maga után a történelemben. Egy mondatban össze lehet foglalni a történetet, és az olvasó mindent meg tudna jósolni, ami valaha is történni fog az animében. Van teljesen váratlan fordulat a cselekményben? Van olyan cliffhanger, ami miatt a széked szélén maradsz? Vagy esetleg van valamilyen szimbolizmus, vagy felhang, amit megpróbál ábrázolni. A válaszom az összes kérdésedre “nem”. A történet alapvetően egy buta, boldog-boldogtalan, leegyszerűsített románc, amit már túl sokszor megismételtek, és egyáltalán nincs benne semmi mélység. A tempó is kellemetlen volt számomra. Az első epizódban találkoznak, a másodikban csókolóznak, a harmadikban pedig automatikusan barát és barátnő lesznek. Ez éretlen és gyerekes, és határozottan nem képviseli azt az egyetlen témát, amit az egész anime során hangsúlyoztak, ami valóban a “szerelem”. A történetvezetés csak egy újabb hozzájárulás volt ahhoz, hogy miért találom a Say ‘I Love You’-t olyan unalmasnak.
Art – 5 / 10
A művészet kielégítő. Nem csinál semmi rendkívüli dolgot, de biztosan nem is undorító. A kissé szimpatikus karakterdizájn, és az élénkítő színek, amiket a háttér díszletekbe építettek be, ez volt az, ami az animének egy félig-meddig elfogadható pontszámot adott, és sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy ez az anime teljesítményének csúcsa. A csillogástól és a csillogástól eltekintve, amit minden egyes shoujo animébe beleszórnak és cukormázzal vonnak be, a Say ‘I Love You’ nem múlja felül egyetlen más anime művészetét sem. Összefoglalva, teszi a dolgát, és azzal a széles spektrummal, amibe az animációs stúdió merészkedik, amikor életre kelti ezt az animét, nem szívesen adok bókot, de csak az anime említésre méltó munkájáért megteszem.

Hang – 4 / 10
A Say ‘I Love You’ hangsávja szinte olyan, mint egy altatódal. Álomba ringat, és elgondolkodtat, hogy a Say ‘I Love You’ vajon elalvásra késztet-e, vagy a kamaszkorban átélt kémián való kacagásra és nevetésre. A nyitótéma egy szívmelengető himnusz, de semmiképp sem különleges. Nyugodt, összeszedett, de határozottan nem vezeti be a Say ‘I Love You’ romantikus aspektusát, hanem inkább egy vágyakozóan megkomponált zenekari darabot ad. A háttérben csendesen pengetett zongora és hegedű megnyugtató és szelíd, de számomra egyszerűen nem tört át egy gátat, vagy rúgott le egy falat. A befejező téma gyakorlatilag azonos ikertestvére a nyitótéma megfelelőjének. Az OST? Még szeszélyesebb éneklés, ami miatt inkább egy gyerekdalnak képzelem el, mint egy szerelmes dalnak. Összefoglalva, a hangzás? Semmi figyelemre méltó. De még mindig elviselhető.
Karakterek – 3 / 10
A Say ‘I Love You’ karakterizációja valószínűleg a legrosszabb része ennek az animének. A női főszereplő a félénk, visszafogott Mei Tachibana. A bemutatkozása tulajdonképpen némileg vonzott engem– egy antiszociális, pesszimista diák, aki nem hisz abban, hogy kapcsolatokat kell kialakítania az osztálytársaival. Ez nagyon megfogott – többet akartam megtudni arról, hogyan látja az iskolai élet mindennapi határait, és mit gondol/véleményez a társadalmi hierarchiáról, az interakciókról, stb. Az is nagyon tetszett, amikor észrevettem, hogy milyen bátorsággal rendelkezik, amikor az iskola legnépszerűbb fiúját arcon rúgta! De aztán ez az okos, intelligens és merész fiatal nő, akiről azt hittem, hogy olyan érdekes nézetei vannak a világról, hirtelen átváltozott egy átlagos tsundere karakterré, aki soha nem reagál a férfi főszereplő, Yamato Kurosawa vonzalmára. Ezzel el is érkeztem a következő pontomhoz. Yamato Kurosawa az egyik legkevésbé kedvelt karakterem a Say “I Love You”-ban. Tökéletes, szinte robotszerűen tökéletes. Yamato Kurosawa, az egyetemi all-star, az atlétikai bajnok, egy sikeres család gazdag fia, és mindennek tetejébe még szép arca és társasági élete is van. Éppen ez teszi őt olyan monotonná, mint karaktert megfigyelni. Nem tetszett, hogy nem volt vele semmi baj. Ő egy ember, nem egy idegenszerű félisten, aki mindenben jeleskedik, amit csinál. Az sem tetszett, hogy hirtelen ingadozott az érdeklődése Mei iránt. Először teljesen rá van kattanva, a legfőbb prioritása, az egyetlen egyén, akit látni akart és akivel az idejét eltölteni, aztán hirtelen szinte elfelejti őt. A folyamat öblösödik és ismétlődik, mint egy körforgás. Sem Mei Tachibana, sem Yamato Kurosawa nem tett igazságot a főszereplő szerepének, még tisztességesen sem, ezért is olyan hosszú a pontszám, amit kaptak. Még alacsonyabb lett volna, ha Mei Tachibana bemutatkozása nem lenne olyan szolid. Ez az aspektusa a Say ‘I Love You’-nak egy újabb tényező volt, ami miatt ez az anime ennyire kiábrándító volt.
Érvezet – 3 / 10
Egyetértek, beismerem. Általában nem szoktam shoujo anime-t nézni. Igen, láttam már sok kiváló shoujo animét, és láttam már sok teljesen gagyi shoujo animét is. A Say ‘I Love You’ számomra csak egy középszerű, szappanoperás flangálás. Egy tisztességes anime, ha valaki teljesen ki akarja kapcsolni a konstruktívan kritikus agyát, és csak élvezni akar egy romantikus vígjátékot. De ez nem bocsátja meg az angol korpás muffin történetét, és a katasztrofális jellemábrázolást. A Say ‘I Love You’ mindent megtett, amit már megtettek, ha nem rosszabbat. Én biztosan NEM élveztem ezt az animét, és ezt egy női kamasz mondja, aki szerintem a Say ‘I Love You’ célközönsége. Azt állítja magáról, hogy egy romantikus komédia slice-of-life. De én úgy találtam, hogy a Mei és Yamato közös kapcsolata romantikus, de inkább kínos, prepubertás, és coming-of-age. A legtöbb, amit Mei és Yamato tettek, az egy kényelmetlen ölelés volt, vagy egy hirtelen csók itt-ott. Véleményem szerint a kamaszkori vonzalom nem az, ami a szerelem, és ha még nem vetted volna észre a címéből, ez az, amit ez az anime annyira próbál hangsúlyozni. Azt állítja magáról, hogy rendelkezik komédiával, és nevetést ígér. De a megjelenített poénok csak egy félszeg mosolyt csaltak az arcomra, mert hát, nem tudom szebben fogalmazni, minthogy nem volt vicces, és semmiképpen nem nyújtott szórakozást nekem, mint nézőnek. Teszi azt, amit kell a “slice of life” műfajával, aminek amúgy sem túl érdekes szemtanúja lenni. Van a gimnázium, egyforma egyenruhák, és jóképű/szép fiúk és lányok. Soha semmi nem történt, soha semmi nem történik, és soha semmi nem is fog történni. A Say ‘I Love You’ egyszerűen nem nekem való volt.
És ezzel együtt 4/10-es összpontszámot adok neki.
Sorry. :/

olvass tovább