Szájüregi egészség

Szájüregi betegségek

A szájüregi betegségek többsége a következő: fogszuvasodás (fogszuvasodás), parodontális betegségek, szájüregi rák, a HIV szájüregi megnyilvánulásai, szájüregi trauma, ajak- és szájpadhasadék, valamint a noma (a szájban kezdődő, főként gyermekeket érintő súlyos üszkös betegség). A legtöbb szájüregi betegség nagyrészt megelőzhető, és korai stádiumban kezelhető.

A 2017-es Global Burden of Disease Study becslése szerint a szájüregi betegségek világszerte közel 3,5 milliárd embert érintenek, a leggyakoribb betegség a maradandó fogak szuvasodása. Becslések szerint globálisan 2,3 milliárd ember szenved a maradandó fogak szuvasodásában, és több mint 530 millió gyermek szenved a tejfogak szuvasodásában.2

A legtöbb alacsony és közepes jövedelmű országban a növekvő urbanizációval és az életkörülmények változásával a szájbetegségek gyakorisága tovább nő. Ez elsősorban a fluoridnak való nem megfelelő kitettségnek (a vízellátásban és a szájhigiéniai termékekben, például a fogkrémekben) és a szájegészségügyi szolgáltatásokhoz való rossz közösségi hozzáférésnek tudható be. A magas cukortartalmú élelmiszerek és italok, valamint a dohány és az alkohol marketingje olyan termékek növekvő fogyasztásához vezetett, amelyek hozzájárulnak a szájüregi egészségi állapot és más nem fertőző betegségek kialakulásához.

Fogszuvasodás (fogszuvasodás)

A fogszuvasodás akkor alakul ki, amikor a fog felszínén lepedék képződik, és az ételekben és italokban található szabad cukrokat (minden olyan cukor, amelyet a gyártó, a szakács vagy a fogyasztó ad az élelmiszerekhez, valamint a mézben, szirupokban és gyümölcslevekben természetesen jelen lévő cukrok) savakká alakítja, amelyek idővel elpusztítják a fogat. A szabad cukrok folyamatos magas bevitele, a fluoridnak való nem megfelelő kitettség és a lepedék fogmosással történő eltávolításának hiánya szuvasodáshoz, fájdalomhoz és néha fogvesztéshez és fertőzéshez vezethet.

Periodontális (íny) betegség

A fogágybetegség a fogat körülvevő és tartó szöveteket érinti. A betegséget vérző vagy duzzadt íny (ínygyulladás), fájdalom és néha rossz lehelet jellemzi. Súlyosabb formájában az íny leválhat a fogról és a tartócsontról, ami a fogak meglazulását és néha kihullását okozza. Becslések szerint a súlyos parodontális betegségek a világ népességének közel 10%-át érintik. A parodontális betegségek fő okai a rossz szájhigiénia és a dohányzás.

A szájüregi rák

A szájüregi rák az ajak, a száj egyéb részeinek és a szájüreg rákos megbetegedéseit foglalja magában. Az ajak- és szájüregi rákok) globális előfordulását 100 000 főre vetítve 4 esetre becsülik. Az előfordulási gyakoriság azonban világszerte nagy eltéréseket mutat: a 100 000 emberre jutó 20 esetet sem regisztrálták.3 A szájüregi rák gyakoribb a férfiaknál és az idősebbeknél, és erősen eltér a társadalmi-gazdasági helyzet szerint.

Az ázsiai-csendes-óceáni térség néhány országában a szájüregi rák előfordulása a három vezető rákos megbetegedés közé tartozik.3 A dohányzás, az alkohol és az areka dió (betel quid) fogyasztása a szájüregi rák vezető okai közé tartozik.4 Észak-Amerikában és Európában a humán papillomavírus-fertőzések felelősek a szájüregi rákok növekvő arányáért a fiatalok körében.5

A HIV-fertőzés orális manifesztációi

A HIV-fertőzöttek 30-80%-ánál fordul elő orális manifesztáció,6 jelentős eltérésekkel, a standard antiretrovirális terápia (ART) megfizethetőségétől függően.

Az orális manifesztációk közé tartoznak a gombás, bakteriális vagy vírusos fertőzések, amelyek közül az orális candidiasis a leggyakoribb és gyakran az első tünet. A szájüregi HIV-elváltozások fájdalmat, kellemetlen érzést, szájszárazságot és nyelési nehézségeket okoznak.

A HIV-vel kapcsolatos szájüregi elváltozások korai felismerése alkalmas a HIV-fertőzés diagnosztizálására és a betegség lefolyásának nyomon követésére. A korai felismerés az időben történő kezelés szempontjából is fontos.

Oro-dentális trauma

Oro-dentális trauma a fogak, a száj és a szájüreg sérüléséből ered. Az emberek mintegy 20%-a szenved valamikor az élete során fogsérülést.7 Az oro-dentális traumát olyan orális tényezők okozhatják, mint a fogak nem megfelelő igazítása és környezeti tényezők (például nem biztonságos játszóterek, kockázatvállaló magatartás és erőszak). A kezelés költséges és hosszadalmas, és néha akár fogvesztéshez is vezethet, ami szövődményekkel jár az arc és a pszichológiai fejlődés és az életminőség szempontjából.

Noma

A noma a száj és az arc súlyos üszkös megbetegedése. Leginkább a 2 és 6 év közötti gyermekeket érinti, akik alultápláltak, fertőző betegségben szenvednek, mélyszegénységben élnek, rossz szájhigiénia mellett és/vagy legyengült immunrendszerrel rendelkeznek.

A nóma leginkább a Szaharától délre fekvő Afrikában fordul elő, bár Latin-Amerikából és Ázsiából is jelentettek eseteket. A noma az íny lágyszöveti elváltozásaként (seb) kezdődik, a száj belsejében. A kezdeti ínyelváltozás aztán akut nekrotizáló ínygyulladássá alakul, amely gyorsan előrehalad, elpusztítja a lágyszöveteket, és tovább haladva az arc keményszöveteit és bőrét is érinti.

A WHO becslése szerint 1998-ban évente 140 000 új nómaesetet regisztráltak. Kezelés nélkül a noma az esetek 90%-ában halálos kimenetelű. A túlélők az arc súlyos eltorzulásában szenvednek, nehezen beszélnek és esznek, társadalmi megbélyegzéssel szembesülnek, és bonyolult műtétekre és rehabilitációra szorulnak. Amennyiben a noma korai stádiumban kerül felismerésre, a betegség előrehaladása gyorsan megállítható alapvető higiéniai intézkedésekkel, antibiotikumokkal és jobb táplálkozással.

Ajak- és szájpadhasadék

Az ajak- vagy szájpadhasadék világszerte 1000 újszülöttből több mint egyet érint. A genetikai hajlam az egyik fő ok. Ugyanakkor a rossz anyai táplálkozás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a terhesség alatti elhízás is szerepet játszik.8 Az alacsony jövedelmű országokban magas a halálozási arány az újszülöttkori időszakban. Ha az ajak- és szájpadhasadékot megfelelően, műtéti úton kezelik, teljes rehabilitáció lehetséges.

Nem fertőző betegségek és közös kockázati tényezők

A legtöbb szájüregi betegség és állapot közös, módosítható kockázati tényezője (például a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az egészségtelen, sok szabad cukrot tartalmazó étrend) a négy vezető nem fertőző betegség (szív- és érrendszeri betegségek, rák, krónikus légzőszervi betegségek és cukorbetegség).

Ezeken kívül arról is beszámoltak, hogy a cukorbetegség kölcsönösen összefügg a parodontális betegségek kialakulásával és progressziójával. Továbbá ok-okozati összefüggés van a magas cukorfogyasztás és a cukorbetegség, az elhízás és a fogszuvasodás között.

A szájüregi egészségügyi egyenlőtlenségek

A szájüregi betegségek aránytalanul nagy mértékben érintik a társadalom szegény és szociálisan hátrányos helyzetű tagjait. Nagyon erős és következetes összefüggés van a társadalmi-gazdasági státusz (jövedelem, foglalkozás és iskolai végzettség) és a szájbetegségek gyakorisága és súlyossága között.9 Ez az összefüggés a kora gyermekkortól az idősebb korig, valamint a magas, közepes és alacsony jövedelmű országok népességében egyaránt fennáll.

Megelőzés

A szájüregi betegségek és más nem fertőző betegségek terhe közegészségügyi beavatkozásokkal csökkenthető a közös kockázati tényezők kezelésével.

Ezek közé tartozik:

• a kiegyensúlyozott, szabad cukrokban szegény, gyümölcsökben és zöldségekben gazdag, kiegyensúlyozott étrend támogatása, valamint a víz, mint fő ital előnyben részesítése;
• a dohányzás minden formájának megszüntetése, beleértve az arekadió rágását;
• az alkoholfogyasztás csökkentése; és
• a védőfelszerelés használatának ösztönzése sportoláskor és kerékpáron és motorkerékpáron való utazáskor (az arcsérülések kockázatának csökkentése érdekében).

A fluoridnak való megfelelő kitettség lényeges tényező a fogszuvasodás megelőzésében.

A fluorid optimális szintje különböző forrásokból, például fluorozott ivóvízből, sóból, tejből és fogkrémből nyerhető. Ösztönözni kell a napi kétszeri fogmosást fluoridtartalmú fogkrémmel (1000-1500 ppm).

A szájegészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés

A szájegészségügyi szakemberek egyenlőtlen eloszlása és a megfelelő egészségügyi létesítmények hiánya a legtöbb országban azt jelenti, hogy az elsődleges szájegészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés gyakran alacsony. Összességében, a száj-egészségügyi szolgáltatásokra igényt tartó felnőttek körében végzett felmérés szerint a hozzáférés az alacsony jövedelmű országokban 35%, az alsó-közép jövedelmű országokban 60%, a felső-közép jövedelmű országokban 75%, a magas jövedelmű országokban pedig 82% között mozog.10 Ráadásul a fogászati kezelés még a magas jövedelmű országokban is költséges, átlagosan a teljes egészségügyi kiadások 5%-át, a zsebből fizetendő egészségügyi kiadások 20%-át teszi ki.11 Az egyetemes egészségügyi ellátást támogató erőfeszítések segíthetnek a politikai párbeszéd kialakításában a gyenge elsődleges szájegészségügyi szolgáltatások kezelése érdekében, és számos országban a szájegészségügyi ellátáshoz kapcsolódó jelentős, zsebből fizetendő kiadások kezelésében.

WHO válasza

Az ENSZ nem fertőző betegségekkel foglalkozó magas szintű találkozója után nyolc évvel felismerte, hogy a szájbetegségek számos ország számára jelentős egészségügyi terhet jelentenek, 2019-ben a szájegészségügy bekerült az egyetemes egészségügyi ellátásról szóló politikai nyilatkozatba. Ugyanebben az időszakban a tagállamok a WHO támogatásával határozott regionális stratégiákat és cselekvési felhívásokat dolgoztak ki és támogattak a szájegészségügy érdekében az afrikai, a kelet-mediterrán, a délkelet-ázsiai és a nyugat-csendes-óceáni régióban.

Ezekben az összefüggésekben a WHO elkötelezett amellett, hogy a szájegészségügy előmozdítását és a szájbetegségek minőségi, alapvető fontosságú kezelését minden ember számára biztosítsa minden országban, egyéni pénzügyi nehézségek nélkül.

A szájegészségügyi állapotok csökkentése a szájegészségügyi rendszerek reformját igényli, hogy a hangsúlyt az invazív fogászati kezelésről a megelőzésre és a kisebb mértékű kezelésre helyezzük át.

A WHO kulcsfontosságú stratégiákat határozott meg a szájegészségügy javítására, különös tekintettel az alacsony jövedelmű és marginalizált népességcsoportokra, ahol a szájegészségügyi ellátáshoz való hozzáférés a legkorlátozottabb. Ezek közé tartozik mind a költséghatékony, az egész lakosságra kiterjedő megelőzés, mind a betegközpontú egészségügyi alapellátás megerősítése.

Ezt a munkát egy hároméves ütemterv (2019-2021) keretében hajtják végre, amely a normatív munka és az országoknak nyújtott gyakorlati támogatás keverékéből áll. Kiemelt prioritás egy globális szájegészségügyi jelentés kidolgozása, amely a szájegészségügy globális helyzetéről nyújt majd tájékoztatást. A jelentés a globális szájegészségügyi cselekvési terv kidolgozásának tényekkel alátámasztott alapjául szolgál majd.

A WHO ezen a területen is támogatja az országokat:

• támogatja a fogászati amalgám fokozatos kivonásának felgyorsítására irányuló beavatkozásokat a higanyról szóló Minamata Egyezmény keretében;
• kapacitást épít és technikai segítséget nyújt az országoknak az egész életen át tartó megközelítés és a lakossági alapú stratégiák támogatására a cukorfogyasztás csökkentése, a dohányzás ellenőrzése, valamint a fluoridtartalmú fogkrémek és más fluoridhordozók népszerűsítése érdekében;
• segítségnyújtás a szájegészségügyi rendszerek megerősítéséhez, hogy azok az elsődleges egészségügyi ellátás szerves részét képezzék, és ne okozzanak pénzügyi nehézségeket; és
• a szájegészségügyi információs rendszerek megerősítése és az egyéb nem fertőző betegségekkel integrált felügyelet a probléma mértékének és hatásának bemutatása, valamint az országokban elért haladás nyomon követése érdekében.

1. ENSZ Közgyűlés. A Közgyűlés magas szintű ülésének politikai nyilatkozata a nem fertőző betegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről. A/66/L1 számú határozat. 2011

2. Global, regional, and national incidence, prevalence, and years lived with disability for 354 diseases and injuries for 195 countries and territories, 1990–2017: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2017. Lancet 2018; 392: 1789–8583

3. Ferlay J EM, Lam F, Colombet M, Mery L, Piñeros M, Znaor A, Soerjomataram I, Bray F. Global Cancer Observatory: Cancer Today. Lyon, France: International Agency for Research on Cancer. Published 2018. Accessed 14 September, 2018.

5. Mehanna H, Beech T, Nicholson T, et al. Prevalence of human papillomavirus in oropharyngeal and nonoropharyngeal head and neck cancer–systematic review and meta-analysis of trends by time and region. Head Neck. 2013;35(5):747-755.

6. Reznik DA. Oral manifestations of HIV disease. Top HIV Med. 2005;13(5):143-148.

7. Petti S, Glendor U, Andersson L. World traumatic dental injury prevalence and incidence, a meta-analysis – One billion living people have had traumatic dental injuries. Dent Traumatol. 2018.

8. Mossey PA, Little J, Munger RG, Dixon MJ, Shaw WC. Cleft lip and palate. Lancet. 2009;374(9703):1773-1785.

11. OECD. Health at a Glance 2017: OECD indicators. Published 2017. Accessed 15 February 2018.