Szédülés, egy tünet, amire érdemes odafigyelni

“Forog a szoba”. Ezt a mondatot leggyakrabban azok a betegek mondják, akik szédülés miatt fordulnak orvoshoz, ami azt a valótlan érzést jelenti, hogy a környezetükben lévő tárgyak mozognak (objektív szédülés), vagy hogy a beteg maga mozog (szubjektív szédülés).

“A szédülés tünet, nem pedig betegség” – mondja Cecilia Pérez, a madridi Ramón y Cajal Kórház fül-orr-gégészeti osztályának szakorvosa. “Bármely életkorban megjelenhet, de gyermekkorban ritka, felnőtteknél és időseknél gyakoribb; attól függ, mi okozza.”

Nem azonos a szédüléssel. A szédülés egy nem specifikus kifejezés, amely a tünetek széles csoportját foglalja magában, beleértve a homályos látást, bizonytalanságot, ringatózást, szédülést, ingadozást…

Ez egy nagyon gyakori probléma: becslések szerint a lakosság 80 százaléka szenvedett már életében szédüléses epizódot, és a szédülés és a szédülés a harmadik leggyakoribb oka az alapellátási konzultációknak. Bár a legtöbb esetben (körülbelül 90 százalékban) jóindulatú eredetű, célszerű kizárni a súlyos kórképet.

A legtöbb esetben a vestibuláris rendszer megváltozásához kapcsolódik, amely a belső fülben található és az egyensúly fenntartását koordinálja. “De nem szabad elfelejtenünk, hogy a stroke bizonyos típusai kezdődhetnek pusztán szédüléssel” – mondja Pedro Amaro, a madridi Oto Vertigo Intézet orvosigazgatója és a Spanyol Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Társaság (Seorl CCC) által támogatott és a Schwabe Farma Ibérica által szponzorált, a szédülés diagnózisáról és kezeléséről szóló klinikai útmutató koordinátora.

Egy probléma, amelyet orvosnak kell felmérnie

A szédülés vagy szédülés jelentkezése előtt célszerű orvoshoz fordulni, hogy ő – vizsgálat és diagnosztikai tesztek segítségével – fel tudja mérni, hogy a belső fül vestibuláris rendszerének betegségéről van-e szó, vagy neurológiai oka van, ami potenciálisan súlyosabb. Amaro becslése szerint a szédüléses esetek mintegy 60 százaléka a fülből ered, 30 százalékuk neurológiai okokra vezethető vissza, a többi pedig más kórképekre, például szívbetegségekre. “Végül, van a betegeknek egy kis százaléka, akiknél nem tudjuk azonosítani az okot” – teszi hozzá.

A szédülés főbb típusai

A szédüléssel kapcsolatos számos betegség létezik: jóindulatú paroxizmális helyzeti szédülés, vestibuláris migrén, Ménière-kór, kétoldali vestibulopátia, vestibularis neuritis… Ezek a leggyakoribbak:

Benignus paroxizmális helyzeti szédülés

Ez messze a leggyakoribb. A legtöbb esetben nem ismert, hogy miért fordul elő, de a kiváltó mechanizmusok ismertek: a belső fülben lévő kalcium-karbonát részecskék, az úgynevezett otoconia, természetes helyükről a félkörös csatornáknak nevezett szerkezetbe kerülnek. Amikor az érintett elmozdítja a fejét, az otoconia a csatornákba vándorol, ami a mozgás félreértését (szédülés) okozza.

Az érintettek gyakran tapasztalják a szédülés érzését, amikor lefekszenek vagy megfordulnak az ágyban, vagy amikor felemelik a fejüket, hogy felvegyenek valamit a polcról. Amaro rámutat, hogy ezeket a tüneteket gyakran tévesen – “még az orvosi világban is – nyaki gerincproblémának tulajdonítják”. Ha azonban helyesen diagnosztizálják, “ez a legjobb gyógyulási aránnyal rendelkező szédülés”.

A kezelés, ahogy Pérez elmagyarázza, “a páciens félkörös csatornájától függő pozícionáló manőverekből áll”. Ezek a beteg fejének mozgatásai, amelyeket általában a fül-orr-gégész, de egyes neurológusok is végeznek. Ezek a manőverek nagyon hatékonyak, bár a probléma a betegek körülbelül 30 százalékánál kiújul. “Néhányuknál az évek során többször is kiújulhat a betegség, de a helyzetük végül normalizálódik” – mondja Amaro.

Ménière-kór

A Ménière-kór a belső fül krónikus patológiája, amelynek előfordulása évente körülbelül három-négy eset 100 000 lakosra vetítve. Négy tünet jellemzi:

• Szédüléses epizódok, amelyek néhány perctől több óráig tarthatnak.
• Halláscsökkenés.
• Tinnitus (fülcsengés vagy zúgás a fülben).
• Teltségérzés a fülben.

A betegség oka ismeretlen, és kezelése elsősorban a különböző gyógyszerek beadásán alapul a támadásokhoz, mint például a vestibuláris nyugtatók, kortikoidok, antiemetikumok (hányinger és hányás). “Ha pedig a beteg nem reagál ezekre a terápiákra, intratympanikus kezelés vagy műtét jöhet szóba” – mondja Pérez.

Vestibularis neuritis

A vestibularis neuritis vírusos eredetű gyulladás. A betegek napokig tartó intenzív szédülést tapasztalnak. “A jó dolog az, hogy ha a beteg visszanyeri a normális állapotát, a betegség általában nem ismétlődik meg” – mondja Amaro. Gyógyszeres kezelés, például kortikoszteroidok adása segíti a gyógyulást.

Vestibuláris migrén

A vestibuláris migrén olyan állapot, amelynek diagnózisa a sokféle megjelenési forma miatt bonyolult lehet. Leegyszerűsítve a migrén és a szédülés összegeként határozható meg, és a tudományos társaságok által felállított diagnosztikai kritériumok mind a migrén tüneteinek (fejfájás és egyéb megnyilvánulások), mind a vestibularis patológiának (elsősorban a szédülésnek) a számára, intenzitására és jellemzőire vonatkoznak. A migrén elleni gyógyszerek igen hatékonyak a probléma kezelésében.

Az érrendszeri rehabilitáció is hasznos lehet bizonyos betegeknél. Ezek olyan fizikai gyakorlatok, amelyeket a beteg az egészségügyi szakember utasításait követve végez, és amelyek a vestibuláris rendszer más patológiáiban is hasznosak.

Megelőzhető-e a szédülés?

A szakértők hangsúlyozzák, hogy általánosságban elmondható, hogy a szédülésnek nincsenek megelőző gyógymódjai vagy egyértelmű kockázati tényezői, amelyek lehetővé tennék a kialakulásának előrejelzését. Pérez megjegyzi, hogy a Ménière-kórban szenvedő betegeknek ajánlott a “kevés sót, kevés koffeint és stimulánsokat nem tartalmazó étrend követése, ami nem akadályozza meg a rohamokat, de csökkenti az epizódok számát”. Ezért ez nem az elsődleges megelőzés egyik formája.

A pozíciós szédüléssel kapcsolatban rámutat, hogy egyes tanulmányok összefüggésbe hozták azt a D-vitamin-hiánnyal, de ez egy olyan dolog, ami “nem nagyon egyértelmű”. A jóindulatú szédülésnek ezt a típusát traumával is összefüggésbe hozták, mint például a közlekedési balesetekre jellemző ostorcsapás.

Pszichológiai hatás

A tény, hogy a szédülés a legtöbb esetben jóindulatú eredetű és sikeresen kontrollálható, nem szabad arra késztetnie bennünket, hogy relativizáljuk a hatását. Nagy pszichológiai hatása van, és ha az epizódok tartósan fennállnak, akkor társadalmi-foglalkozási szempontból nagyon hátrányos, hosszú távú betegszabadsággal és akár tartós rokkantsággal járhat.

“Egyes betegek a végletekig elmennek, és nem akarják elhagyni a házat vagy semmilyen tevékenységet végezni, ha szédülni kezdenek” – mondja Amaro. “Nem öl, de nagyon fáj”. Sok szenvedőnél alakul ki másodlagos szorongás és depresszió, ha nem kezelik megfelelően.