Színházi hatások és színpadra állítás
A színház, más néven színház, a drámai művészetekben szinte kizárólag élő előadásokkal foglalkozó művészet, amelyben a cselekményt pontosan megtervezik a dráma összefüggő és jelentős érzetének megteremtése érdekében.A színház szó a görög theaomai, “látni” szóból származik.
Míg vitathatatlan, hogy az ókori Athénban született hagyományok a mai napig meghatározzák a nyugati színházművészetet és a nyugati drámaelméleteket.
Majdnem minden jelentősebb görög és római városnak volt szabadtéri színháza, az ülések szintekbe rendezve, szép kilátással a környező tájra. Itt ültek a görögök és nézték először Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész és Arisztophanész, majd Menandrosz és a későbbi drámaírók darabjait. a görög színház lényegében a teorchesterből, a kórus lapos táncparkettjéből és a theatronból, a színházépület tényleges szerkezetéből állt.
Színház Dionüszoszban:
Torikoszban: A színház i. e. 525-480 között épült, és az Akropolisz alatt, a Velatouri-domb déli lejtőjén található. Formája miatt egyedülálló, amely egy hosszúkás alaprajzot tartalmaz ovális zenekarral, és ez a legkorábbi színház, amelyet valaha Görögországban találtak
Theater at Epidaurus:
Egy kanyonban, i. e. 340-ben egy argoszi építész, az ifjabb Polikleitosz építette Pauszaniasz szerint az epidauroszi színházat.
Az ókori színházak közül az epidauroszi színház a legszebb és a legjobb állapotban fennmaradt. Ez az első tárgyi bizonyíték a körkörös zenekarra a színházakban.
Névira ókori színháza:
A színház két lépcsőben épült: Kr. e. 15 körül a domb mellett egy 90 m átmérőjű színház épült. A 2. század elején a végső építkezés során hozzáépítettek egy utolsó helyet a nézők számára.
A színház a Nuits de Fourvière fesztivál idején
Római színház:
A klasszikus stílusú korai római drámára nagy hatással volt a görög színház; a tragédiák és különösen a vígjátékok különösen népszerűek voltak a Kr. e. 2. században.
A rómaiakra gyakorolt építészeti hatások nagy része a görögöktől származott, és a színházak szerkezeti kialakítása nem különbözött más épületektől. A római színházak azonban sajátos különbségeket mutatnak, például azt, hogy földmunkák vagy domboldal helyett saját alapokra épültek, és minden oldalról teljesen zártak voltak.
A rómaiak bárhol, még sík síkságon is úgy építettek színházakat, hogy az egész építményt megemelték a földtől. Ennek eredményeként az egész építmény egységesebb volt, és a bejáratokat/kijáratokat be lehetett építeni a barlangba, ahogyan azt ma a nagy színházak és sportarénák esetében teszik. Az aréna ugyanolyan magas volt, mint az építmény többi része, így a közönség nem nézhetett ki a színpadon túlra. Ez egyúttal zárt légkört is teremtett, és talán segített távol tartani a város zaját. A színház tetejére ponyvát lehetett felhúzni és áthelyezni, hogy árnyékot adjon.Római színházakat a birodalom minden területén építettek a középkori Spanyolországtól a Közel-Keletig. Mivel a rómaiak képesek voltak befolyásolni a helyi építészetet, világszerte számos olyan színházat láthatunk, amelyek jellegzetesen római attribútumokkal rendelkeznek.
Standard alaprajz
A színház felépítése
A nézőtér belső nézete
1) Scaenae frons 2) Porticus post scaenam 3) Pulpitum 4) Proscaenium 5) Orchestra 6) Cavea 7) Aditusmaximus 8) Vomitorium
1)A scaenae frons a római színház színpadának gazdagon díszített háttere. Ennek a területnek általában több bejárata van a színpadra, köztük egy nagy központi bejárat. A scaenae frons két vagy néha három emelet magas, és központi szerepet játszott a színház vizuális hatásában, mivel a római közönség mindig ezt látta. A szinteket vagy erkélyeket nagyszámú klasszikus oszlop támasztotta alá. Ezt a stílust a görög színház befolyásolta. A görög megfelelője a “szcéna” épület volt. Nevét a “proscenium”-nak köszönheti, amely a színpadot vagy a “jelenet előtti teret” írja le.”
2)A pulpitum a középkori európai katedrális- és kolostorépítészet gyakori eleme. Ez egy masszív, leggyakrabban kőből vagy esetenként fából készült paraván, amely elválasztja a kórust (a kórusszéket és a főoltárt tartalmazó terület egy katedrálisban, kollégiumban vagy kolostortemplomban) a templomhajótól és az ambulanciától (a templom azon részei, amelyekhez a laikus hívők is hozzáférhetnek).
3)A proszcénium a színháznak a színpadnyílást körülvevő területe. Megjegyzendő, hogy a proszcéniumszínház nem tévesztendő össze a “proszcénium boltozatos színházzal”.
4)A caveák azok a földalatti cellák voltak, amelyekbe a római arénában vagy amfiteátrumban a küzdelmek előtt vadállatokat zártak.
5)A vomitorium az amfiteátrumban az ülések egy sora alatt vagy mögött található átjáró, amelyen keresztül a nagy tömegek az előadás végén gyorsan távozhatnak, és amely a színészek számára a színpadra való be- és kijutást is lehetővé teszi. A latin vomitorium szó, többes számban vomitoria, a vomeo, vomere, vomitum, “kiköpni” igéből származik. Az ókori római építészetben a vomitoriumokat úgy tervezték, hogy az amfiteátrumokban és stadionokban a nagy tömegek számára gyors kijutást biztosítsanak, akárcsak a modern sportstadionokban és nagy színházakban.
Marcellus színháza
A Rómában fennmaradt egyetlen ókori színházat, a Marcellus színházat Caesar kezdte el építeni, és Augustus fejezte be a 11. vagy 13. év körül. Sík terepen áll, és sugárirányú falak és betonboltozat támasztja alá. Az épület körül árkádsor fut körbe, amelyhez féloszlopok csatlakoznak. Az oszlopok dór és ión oszlopok.
A többi, megfelelő helyen lévő római színházhoz hasonlóan itt is voltak nyílások, amelyeken keresztül a természeti környezetre, ebben az esetben a délnyugati Tiberis-szigetre lehetett látni. Az állandó díszlet, a scaena, más római színházakhoz hasonlóan szintén a cavea tetejére emelkedett.
Az orange-i színház:
Az orange-i színház egy ókori római színház a dél-franciaországi Orange-ban, amely a Kr. u. 1. század elején épült. Az orange-i önkormányzat tulajdonában van, és a nyári operafesztiválnak, a Choregiesd’Orange-nak ad otthont.
Az i. e. 40-ben alapított Arausi római kolónia római színházai közül az egyik legjobb állapotban fennmaradt.
A használt színpadkép modellje:
Az első állandó kőszínházat Pompeius emeltette i. e. 55-ben. Egy általános római színház számítógépen generált modellje az alapvető alkotóelemeit szemlélteti: félköríves zenekar, amelyet magas, emeletes kőülések vesznek körül a nézőtéren (cavea), sík színpaddal, ahol a színészek egy állandó díszlet (scaenae frons) előtt játszottak, amely olyan magasra emelkedett, mint a lelátók, és kétoldalt hozzájuk kapcsolódott, így egy zárt épületet alkotott.
This model shows the Theater of Marcellus, built by Augustus in honor of his deceased nephew and able to seat about 14,000 spectators. An Odeon was quite similar to a theater in construction but much smaller, generally used for musical performances and literary recitals.
