Szíriai hörcsögök tenyésztése
A hörcsögök tenyésztése előtt fontos előre gondolkodni, és nem csak úgy beleugrani a mélyvízbe. Megfontolandó a tartás és az otthonok, illetve a kicsiknek való kihelyezés megtalálása. A hörcsögödnek elég sok kicsinye lehet, a 15-20 sem ismeretlen, bár a 8-12 a normális, és ha elválasztják az anyától, egy másik ketrecre lesz szükség. Négy hétre ajánlott a nemek szétválasztása, és ez azt jelenti, hogy újabb ketrecet kell találni. Ha nem sikerül gyorsan otthont találni, akkor hathetesen kitörhetnek a civakodások, és az elkövetőket el kell különíteni, így újabb ketrecekre lesz szükség. Három hónapos korára valószínűleg minden hörcsögnek saját ketrecre lesz szüksége.
Ha alaposan átgondoltuk és eldöntöttük, hogy belevágunk, akkor nagyszerű érzés lesz látni a kicsik növekedését és jellemük fejlődését. A nősténynek legalább tizenhárom hetesnek kell lennie, mivel a fiatalabb tenyésztés problémákat okozhat a vemhességben. Javasoljuk, hogy az első almot a nőstény nyolchónapos kora előtt vessük, mivel ennél idősebb kor is problémákhoz vezethet. A hím kora nem annyira fontos, amennyiben ivarérett és olyan méretű, hogy képes legyen a párzásra.
Először is fontos, hogy a hörcsögöket meggyőzzük arról, hogy ez a megfelelő évszak a párzásra, ez azt jelenti, hogy a lámpákat legalább napi tizenkét órán át égve kell hagyni, télen pedig némi fűtésre is szükség lehet. A nőstény hörcsögök csak akkor párosodnak, amikor “szezonban” vagy “tüzelésben” vannak, ami általában minden negyedik napon történik, körülbelül napnyugta és napkelte között. Bármely más időpontban a nőstény valószínűleg a hímre támad, és sérülések keletkezhetnek, ha nem választjuk szét őket gyorsan.
A párzáshoz egy 18 hüvelyk négyzet alakú és körülbelül 12 hüvelyk magas doboz használható, és javasolt egy pár kesztyű viselése arra az esetre, ha a nőstény a hímre támadna, és közbe kell avatkoznunk, bár ha óvatosak vagyunk, erre nem feltétlenül lesz szükség. Helyezzük a hímet és a nőstényt a dobozba, és figyeljük meg mindkettőjük testtartását. Ha rossz éjszaka van, akkor a nőstény guggolhat, vagy megpróbálhatja a hímet a hátára fordítani úgy, hogy az orrát a hasa alá dugja. Ha ez a helyzet, a nőstényt el kell távolítani, és a következő éjszaka újra meg kell próbálni a párzást. Ha a nőstény készen áll, akkor általában elszalad néhány lépést, de amikor a hím a hátára helyezi a mellső mancsait, a nőstény “megdermed”. Ez azt jelenti, hogy a nőstény teljesen mozdulatlanul áll, hátsó lábait megtámasztja, farkát és fülét felállítja, ha egyszer meglátja, mindig felismerhető.
A hím behatolásának észlelése után 20-30 percig hagyjuk őket együtt, majd visszahelyezzük őket a saját ketrecükbe. Normális esetben, ha a párzás megkezdődött, nem lehet gond, de soha nem szabad őket egyedül hagyni, mert néha a hím túl agresszívvá válik, és megharapja a nőstény nyakát, vagy túlságosan lelkesedik a fülmosásért, és a végén rosszul végzi. Már a hím megérintése is megállíthatja mindkét esetet.
A vemhességi idő mindössze tizenhat nap (az emlősöknél ismert legrövidebb időszakok egyike), ezért az első hét nap után óvatosan kell bánni a kezeléssel és az etetéssel. Célszerű lehet, ha a nősténynek minden nap adunk egy kis tejet, akár folyós kása formájában, akár a tejbe áztatott kenyérrel. A tizenkettedik naptól kezdve adott néhány extra napraforgómag segítheti a laktációt (tejtermelés). Két nappal a kicsik születése előtt a nőstény ketrecét ki kell tisztítani, és a fészek készítéséhez elegendő friss alomanyagot kell biztosítani. Minden régi táplálékot el kell távolítani, és új táplálékot kell adni.
A kicsinyek általában a tizenhatodik napon este 6 órától születnek, a legtöbbjük a kora reggeli órákban, bár néhányan csak másnap este szülnek. Ha a kicsik a tizennyolcadik nap reggeléig nem érkeznek meg, akkor konzultáljon állatorvosával, hogy esetleg megindítsa a szülést.
A tejes eledelt és a napraforgómagot továbbra is naponta kell adni, de a tejet tartalmazó tállal vigyázni kell, mivel a kicsik már nagyon korán mozgékonyak lehetnek, és a mély tálba tévedve belefulladhatnak. Hétnapos korban előfordulhat, hogy a kicsinyek megpróbálják meginni a tejet, ezért egy sekély tálat lehet használni, és egy kis szilárd táplálékot is lehet szórni a fészekbe.
Ha a nőstény minden alkalommal letakarja a kicsinyeket, amikor elhagyja a fészket, akkor nem tanácsos kíváncsiskodni és megnézni a kicsinyeket, mert elpusztíthatja őket, de ha nyitva hagyja a fészket, akkor meg lehet vizsgálni, de ügyelni kell arra, hogy ne érintsük meg a kicsinyeket és ne zavarjuk meg az anyát. Ahogy a kicsinyek idősebbek lesznek, egyes anyák hagyják őket kóborolni és maguknak élelmet gyűjteni, míg mások visszahúzzák őket a fészekbe, és ebben az esetben tanácsos némi élelmet dobni magába a fészekbe, mivel a növekvő kicsinyek sokat esznek.
Tizennégy napos korban, ha nincs túlságosan védelmező anyánk, megtisztíthatjuk a nedves sarkot, kidobhatjuk a régi eleséget, és frissel pótolhatjuk, de vigyázni kell, nehogy felzaklassuk az anyát.
A kicsinyeket huszonegy napos kortól el lehet választani az anyától, bár egyes rajongók huszonnyolc napos korukig hagyják őket. Az elválasztás tényleges ideje függhet az alom számától, a kicsik méretétől és az anya egészségi állapotától; mindez a tapasztalatokkal együtt jár. A nemeket huszonnyolc napos koruk előtt válasszuk külön ketrecbe. Ha ezután komolyabb civakodást hallunk, az agresszív egyedet válasszuk külön ketrecbe.
A mamától való elválasztás után a kicsiket minden nap kezelni kell, hogy a lehető legbarátságosabbá váljanak.