Szemolvasás (testbeszéd)

540 millió éve léteznek, és a legtöbbünknek van egy párjuk, de azon kívül, hogy látunk, mit tudunk megmondani valakinek a szeméből?

Az emberek szerint a szem “ablak a lélekhez” – sokat elárul egy emberről, ha csak belenézünk. Tekintettel arra, hogy például a pupilláink méretét nem tudjuk irányítani, a testbeszéd szakértői a szemekkel kapcsolatos tényezőkből sokat tudnak kikövetkeztetni egy személy állapotából.

A pupillák

A pupillák a testbeszédünk olyan része, amelyet gyakorlatilag nem tudunk irányítani.

Amellett, hogy a látás során a felvett fény mennyiségét szabályozzák (tágulás: a pupilla mérete nő; összehúzódás: a pupilla mérete csökken), Eckhard Hess (1975) megállapította, hogy a pupilla kitágul, ha érdeklődünk a beszélgetőpartnerünk vagy a tárgy iránt, amit nézünk.

Mutatóként ellenőrizze egy barátja pupillájának méretét, amikor valami érdekes dologról beszélgetünk, majd váltson témát valami kevésbé érdekesre, és figyelje, hogy a pupillája összehúzódik!

Szemkontaktus

A kapcsolatfelvételhez és a kommunikációhoz a hatékony szemkontaktus elengedhetetlen az emberekkel való mindennapi érintkezésünkhöz, és azok számára is, akik hatékony kommunikátorok szeretnének lenni a nyilvánosság előtt:

Perszonáló szemkontaktus

A nyugati társadalmakban és sok más kultúrában általában elvárják, hogy a szemkontaktus rendszeres, de ne legyen túlságosan kitartó. Az állandó szemkontaktust gyakran megfélemlítési kísérletnek tekintik, ami azt eredményezi, hogy az illető, aki a tekintet tárgya, túlzottan tanulmányozottnak és kényelmetlenül érzi magát.

A tartós szemkontaktus még emberek és nem emberek között is néha nem tanácsos: az Új-Zélandi Orvosi Lap arról számolt be, hogy az egyik ok, amiért oly sok kisgyermek esik áldozatul háziállatként tartott kutyák támadásainak, az a háziállatokkal való túlságosan erőteljes, rendszeres szemkontaktus, ami miatt fenyegetettnek és védekezőnek érzik magukat.

A túlságosan tartós szemkontaktus annak is a jele, hogy az illető túlságosan tudatában van az általa közvetített üzeneteknek. Abban az esetben, ha valaki megpróbál becsapni valakit, eltorzíthatja a szemkontaktust, hogy ne kerülje azt – ez a hazugság széles körben elismert jele.

Kerülő szemkontaktus

Miért kerüljük a tekintetünket? Talán azért, mert szégyelljük, hogy rájuk nézünk, ha tisztességtelenül próbáljuk becsapni őket. A skóciai Stirlingi Egyetem azonban azt találta, hogy egy gyerekek körében végzett kérdés-válasz vizsgálat során azok, akik fenntartották a szemkontaktust, kisebb valószínűséggel találták ki a helyes választ egy kérdésre, mint azok, akik félrenéztek, hogy átgondolják a válaszukat.

A szemkontaktus mint szocializációs eszköz fenntartása meglepően sok erőfeszítést igényelhet, amikor ezt az energiát számítási, nem pedig észlelési feladatokra lehetne fordítani.

Sírás

A világ legtöbb kultúrájában úgy tartják, hogy a sírást egy szélsőséges érzelmi élmény okozza; általában szomorúsághoz vagy bánathoz társítják, bár gyakran a boldogság szélsőséges élményei, és a humoron keresztül a sírás is kiválthat bennünket. Gyakran a szimpátia elnyerése vagy mások megtévesztése érdekében erőltetett sírást “krokodilkönnyeknek” nevezik – ez a kifejezés a mítoszokból származik, amelyek szerint a krokodilok “sírnak”, amikor zsákmányt ejtenek.

Pislogás

A pislogás ösztönös szükséglete mellett a beszélgetőpartnerünkkel kapcsolatos érzelmeink és érzéseink is okozhatják, hogy tudat alatt megváltoztassuk a pislogási sebességünket.

A percenkénti 6-10-szeres átlagnál többször pislogás (lásd jobbra) jó jele lehet annak, hogy az ember vonzódik a beszélgetőpartneréhez, és emiatt a flörtölés jeleként használják.

A kacsintás

Nyugaton a kacsintást a flörtölés pimasz formájának tartjuk – olyasvalakinek, akit ismerünk vagy akivel jóban vagyunk. A kacsintás kérdésében azonban vannak kultúraközi eltérések: egyes ázsiai kultúrák elnézik az arckifejezés ezen formájának használatát.2

A szem iránya

Mit árul el nekünk az irány, amerre valaki néz, arról, hogy mit gondol vagy mit érez? Nos, valószínűleg csak azt, hogy mire néz.

Az, amire figyelni kell, az az irány, amerre valaki tekintete néz, amikor gondolkodik. Ha balra néz, az azt jelzi, hogy visszaemlékezik, vagy megpróbál emlékezni valamire. Másrészt a jobbra tekintés kreatívabb gondolatokat jelez, és ezt gyakran értelmezik annak lehetséges jeleként, hogy valaki bizonyos helyzetekben csalóka lehet, azaz megalkotja az események egy verzióját.

Megjegyzendő: ha valaki balkezes, az irányjelzők megfordulhatnak.

A szemmel olvasás összefoglalása

A fenti megállapítások alapján mi a legjobb módja annak, hogy a szemkontaktus segítségével “pozitív te”-t közvetítsünk? Ha ki akarod mutatni, hogy érdekel, amit valaki mondani akar, gyakran teremts szemkontaktust, de ne feledd, hogy a pislogás nélküli bámulás zavaró.

Kutatók megállapították, hogy amikor az emberek egy érdekes beszélgetésbe bonyolódnak, a tekintetük az idő 80%-ában a partner arcára összpontosít – de nem kizárólag a szemekre. Ehelyett két-három percig a szemekre koncentrálnak, majd lefelé haladnak az orrra vagy az ajkakra, majd vissza a szemekre. Alkalmanként egy pillanatra lenéznek az asztalra, majd visszanéznek a szemekre.

Kerülje a felfelé és jobbra tekintést – ez az unalom és az elutasítás egyetemes szimbóluma.
A szemkontaktussal kapcsolatban ne feledje a következő kulcsfontosságú pontokat sem:

• A szemkontaktus rendszeres időközönkénti fenntartásával demonstrálja, hogy érdeklődik és aktívan részt vesz az interakcióban valakivel, de ne feledje, hogy a folyamatos szemkontaktus megfélemlítő lehet.

• Pupil dilation can indicate someone is interested; it could, alternatively, be that the room has become brighter.

• Wink sparingly, even in cultures you know accept such a gesture in jest.

• Avoid “crocodile tears” if you want to be considered trustworthy by your peers.

More on Body Language:

• More Body Language Indicators
• Body Language Reading Online Course