Szent István

Kép: Ghirlandaio | Domenico Ghirlandaio | fotó: www.wga.hu

A nap szentje december 26-án

(d. sz. 36 )

Szent István története

“Ahogy a tanítványok száma egyre nőtt, a görögül beszélő keresztények panaszkodtak a héberül beszélő keresztények ellen, mondván, hogy özvegyeiket elhanyagolják a napi elosztásban. A tizenkettek ezért összehívták a tanítványok közösségét, és azt mondták: “Nem helyes, hogy elhanyagoljuk Isten igéjét, hogy az asztalnál szolgáljunk. Testvérek, válasszatok ki magatok közül hét jó hírű, Lélekkel és bölcsességgel teli férfit, akiket erre a feladatra kijelölünk, mi pedig az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.” Ez volt az első alkalom. A javaslat az egész közösség számára elfogadható volt, ezért választották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel telt ember volt…”. (ApCsel 6:1-5).

Az Apostolok Cselekedetei szerint István kegyelemmel és erővel teli ember volt, aki nagy csodákat tett az emberek között. Egyes zsidók, a római szabadelvűek zsinagógájának tagjai vitatkoztak Istvánnal, de nem bizonyultak ellenfélnek a bölcsességnek és a szellemnek, amellyel beszélt. Rábeszéltek másokat, hogy emeljék ellene az istenkáromlás vádját. Elfogták és a Szanhedrin elé vitték.

Beszédében István felidézte Isten vezetését Izrael történelmén keresztül, valamint Izrael bálványimádását és engedetlenségét. Ezután azt állította, hogy üldözői ugyanezt a szellemet mutatták. “…mindig szembeszálltok a szent Lélekkel; olyanok vagytok, mint őseitek” (ApCsel 7:51b).

Stefán beszéde haragot váltott ki a tömegből. “Ő pedig, szent Lélekkel eltelve, figyelmesen felnézett az égre, és látta Isten dicsőségét, és Jézust, amint az Isten jobbján áll, és ezt mondta: “Íme, látom, hogy megnyíltak az egek, és az Emberfia áll az Isten jobbján”. … Ekkor kidobták őt a városból, és elkezdték megkövezni. …Amikor Istvánt megkövezték, így kiáltott: Uram Jézus, fogadd be lelkemet! …’Uram, ne tartsd számon rajtuk ezt a bűnt'”” (ApCsel 7:55-56, 58a, 59, 60b).

Meggondolás

Sztéfán úgy halt meg, mint Jézus: hamisan megvádolták, igazságtalanul ítélték el, mert félelem nélkül kimondta az igazságot. Úgy halt meg, hogy tekintete bizalommal Istenre szegeződött, és ajkán a megbocsátás imájával. A “boldog” halál az, amely ugyanebben a szellemben talál bennünket, akár olyan csendes a haldoklásunk, mint Józsefé, akár olyan erőszakos, mint Istváné: bátran, teljes bizalommal és megbocsátó szeretettel halunk meg.

Szent István a következők védőszentje:

A diakónusok