Szerencsejáték az Egyesült Államokban
Kereskedelmi kaszinókSzerkesztés
A kereskedelmi kaszinókat magáncégek alapítják és működtetik nem amerikai őslakosok földjén. Jelenleg 23 állam (és két amerikai terület) engedélyezi a kereskedelmi kaszinók működését valamilyen formában: Arkansas, Colorado, Delaware, Illinois, Indiana, Iowa, Louisiana, Maine, Maryland, Massachusetts, Michigan, Mississippi, Missouri, Montana, Nevada, New Jersey, New York, Ohio, Pennsylvania, Puerto Rico, Rhode Island, Dél-Dakota, U.Amerikai Virgin-szigetek, Washington és Nyugat-Virginia.
A mintegy 450 kereskedelmi kaszinó összesen 34,11 milliárd dollár bruttó szerencsejáték-bevételt termelt 2006-ban.
Amerikai őslakosok szerencsejátékai Szerkesztés
Az amerikai őslakosok kereskedelmi szerencsejátékának története 1979-ben kezdődött, amikor a Seminoles bingójátékokat indított. Ezt megelőzően az amerikai őslakosoknak nem volt korábbi tapasztalatuk a nagyszabású kereskedelmi szerencsejátékokkal kapcsolatban. Az amerikai őslakosok ismerték a kisebb léptékű szerencsejátékok fogalmát, például a sportversenyekre való fogadásokat. Az irokézek, az ojibwayek és a menominek például fogadásokat kötöttek hókígyós játékokra. Az amerikai őslakosok körében a kereskedelmi szerencsejátékok kialakulását követő hat éven belül a háromszáz szövetségileg elismert törzsből hetvenöt-nyolcvan törzs kapcsolódott be a szerencsejátékba. 2006-ra mintegy háromszáz őslakos amerikai csoport adott otthont valamilyen szerencsejátéknak.
Néhány őslakos amerikai törzs kaszinókat működtet a törzsi földeken, hogy munkát és bevételt biztosítson a kormányának és a törzs tagjainak. A törzsi szerencsejátékokat törzsi, állami és szövetségi szinten szabályozzák. Az amerikai őslakos törzsek kötelesek a szerencsejátékokból származó bevételeket a kormányzati működés, a gazdasági fejlődés és a tagjaik jólétének biztosítására fordítani. Az amerikai őslakosok szerencsejátékának szövetségi szabályozását az 1988-as indián szerencsejáték-szabályozási törvény hozta létre. E törvény rendelkezései szerint a játékokat három különböző kategóriába sorolják:
- Az I. osztályba tartozó játékok olyan “hagyományos” játékok, amelyek kevés vagy semmilyen fogadást nem igényelnek.
- A II. osztályba tartoznak a bingó, a pull-tabs és bizonyos nem banki kártyajátékok (póker, cribbage, contract bridge, whist stb.).).
- A III. osztályba tartozik minden kaszinójáték (kockajáték, rulett, blackjack, baccarat, nyerőgépek és egyéb olyan játékok, ahol a játékos a ház ellen fogad), valamint azok a játékok, amelyek nem tartoznak megfelelően az I. vagy II. osztályba.
Az 1988-ban szövetségileg elismert 562 törzsből 2001-re 201 vett részt a kettes vagy III. osztályú szerencsejátékokban. A törzsi szerencsejátékok 2002-ben 14,5 milliárd dollár bevételt hoztak 354 kaszinóból. Az 562 szövetségileg elismert törzs mintegy negyven százaléka működtet szerencsejáték-létesítményeket.
A többi amerikaihoz hasonlóan sok őslakos amerikai is megosztott a kaszinószerencsejáték kérdésében. Egyes törzsek földrajzilag túlságosan elszigeteltek ahhoz, hogy egy kaszinó sikeres legyen, míg mások nem akarnak nem őslakos amerikaiakat a földjükön. Bár a kaszinószerencsejáték vitatott, a legtöbb törzs számára gazdaságilag sikeresnek bizonyult, és az amerikai indián szerencsejáték hatása messzemenőnek bizonyult.
A szerencsejáték sok munkahelyet teremt, nemcsak az amerikai őslakosok, hanem a nem őslakos amerikaiak számára is, és ily módon pozitívan befolyásolhatja a nem őslakos amerikai közösséggel való kapcsolatokat. Egyes rezervátumokban a nem őslakos amerikai munkavállalók száma nagyobb, mint az őslakos amerikaiaké, a kaszinóközpontok nagyságrendje miatt. Emellett egyes törzsek a kaszinó bevételeinek egy részét a székhelyük szerinti államnak vagy jótékonysági és nonprofit célokra fordítják. Például a kaliforniai San Manuel Band of Mission Indians 4 millió dollárt adott a UCLA jogi karának, hogy létrehozzon egy központot az amerikai indián tanulmányok számára. Ugyanez a törzs 1 millió dollárt adott az államnak katasztrófaelhárításra, amikor a területet 2003-ban erdőtüzek pusztították.
Noha a kaszinók mind a törzsek, mind a környező régiók számára sikeresnek bizonyultak, az állam lakosai ellenezhetik az indián kaszinók építését, különösen, ha azokkal konkuráló projektek vannak. Maine állam például 2003 novemberében a Penobscots és Passamaquoddies törzsek által javasolt 650 millió dolláros kaszinóprojekt ellen szavazott. A projekt célja az volt, hogy munkahelyeket teremtsen a törzsek fiataljai számára. Ugyanazon a napon, amikor az állam az indián kaszinóprojekt ellen szavazott, Maine szavazói jóváhagyták azt a tervet, hogy az állam lóversenypályáin nyerőgépeket helyezzenek el.
A Nemzeti Indián Szerencsejáték Bizottság felügyeli az indiánok szerencsejátékát a szövetségi kormány számára. A Nemzeti Indián Szerencsejáték Bizottságot (NIGC) az indián szerencsejáték-szabályozási törvény alapján hozták létre 1988-ban. A NIGC szerint az I. osztályú szerencsejátékok a törzs kizárólagos joghatósága alá tartoznak. A II. osztályú szerencsejátékot a törzs szabályozza, de ez is a NIGC szabályozása alá tartozik. A III. osztályú szerencsejáték az államok joghatósága alá tartozik. Például ahhoz, hogy egy törzs kaszinót építsen és működtessen, a törzsnek együtt kell működnie és tárgyalnia kell azzal az állammal, ahol a kaszinó található. Ezek a törzsi-állami egyezmények határozzák meg, hogy az államok mennyi bevételt kapnak az indián kaszinókból.
Az indián szerencsejáték-szabályozási törvény előírja, hogy a szerencsejátékból származó bevételeket kizárólag kormányzati vagy jótékonysági célokra lehet felhasználni. A törzsi kormányok konkrétan meghatározzák, hogy a szerencsejátékokból származó bevételeket hogyan költik el. A bevételeket házak, iskolák és utak építésére, az egészségügy és az oktatás finanszírozására, valamint közösségi és gazdaságfejlesztési kezdeményezések támogatására fordították. Az indián szerencsejáték az első és lényegében az egyetlen gazdaságfejlesztési eszköz az indián rezervátumokban. A szerencsejátékok hatását vizsgáló nemzeti bizottság megállapította, hogy “a szerencsejátékon kívül más gazdasági fejlődést nem találtak”. A törzsi kormányok azonban a szerencsejátékokból származó bevételeket más gazdasági vállalkozások, például múzeumok, bevásárlóközpontok és kulturális központok fejlesztésére használják.”
Az indián indián szerencsejáték jelenleg 30 államban működik: Alabama, Alaszka, Arizona, Kalifornia, Colorado, Connecticut, Florida, Idaho, Iowa, Kansas, Louisiana, Massachusetts, Michigan, Minnesota, Mississippi, Missouri, Montana, Nebraska, Nevada, New Mexico, New York, Észak-Karolina, Észak-Dakota, Oklahoma, Oregon, Dél-Dakota, Texas, Washington, Wisconsin és Wyoming.
LottóSzerkesztés
A klasszikus lottó olyan sorsolás, amelyben minden versenyző egy számkombinációt vásárol. Minden egyes számkombináció, vagy “játék” általában 1 dollárba kerül. A játékok általában nem kizárólagosak, ami azt jelenti, hogy két vagy több szelvénytulajdonos is megvásárolhatja ugyanazt a kombinációt. A lottószervezet ezután egy véletlenszerű, automatikus golyószóró gép segítségével kisorsolja az 5-8 számból álló, általában 1-től 50-ig terjedő nyerő kombinációt.
A nyeréshez a versenyzőknek a kisorsolt számkombinációval kell egyeznie. A kombináció bármilyen sorrendben lehet, kivéve egyes “megagolyós” lottójátékoknál, ahol a kombináció “mega” számának meg kell egyeznie a nyertes kombinációban “megagolyóként” megjelölt golyóval. Ha több nyertes van, akkor a nyereményt, amelyet “Jackpot”-nak is neveznek, felezik. A nyeremények jelenleg a szövetségi jövedelemadó hatálya alá tartoznak, mint közönséges jövedelem. A nyereményt a lottószabályoktól függően éves járadékként vagy egyösszegű kifizetésként is ki lehet fizetni.
A legtöbb államban vannak államilag támogatott és több államot átfogó lottójátékok. Csak öt olyan állam van, ahol nem árulnak lottószelvényeket: Alabama, Alaszka, Hawaii, Nevada és Utah. Egyes államokban a lottójátékokból származó bevételeket meghatározott költségvetési célra, például az oktatásra fordítják. Más államok a lottóból származó bevételeket az általános alapba helyezik.
A több joghatósági területet érintő lottójátékok általában nagyobb jackpotokkal rendelkeznek, mivel több szelvényt adnak el. A Mega Millions és a Powerball játékok a legnagyobbak az ilyen lottójátékok közül a részt vevő államok számát tekintve.
Kaparós sorsjegyjátékokSzerkesztés
Néhány állami lottótársaság a lottójátékokon kívül más játékokat is működtet. Ezek általában kaparós sorsjegy formátumúak, bár néhány államban húzós játékokat is használnak. Mindkét formátumban olyan kártyákat árulnak, amelyeken átláthatatlan területek vannak. Egyes játékokban az összes átlátszatlan anyagot eltávolítják, hogy lássák, a versenyző nyert-e és mennyit. Más kaparós játékokban a versenyzőnek ki kell választania, hogy a kártya mely részeit kaparja le, hogy egyezzen az összegekkel, vagy másfajta játékot játsszon.Ezek a játékok hajlamosak a hamisításra mind a kártyakereskedők (akik hamis kártyákat adhatnak el), mind a játékosok (akik hamisíthatják a nyertes kártyákat) részéről.