Tény vagy kitaláció? Az Egyenlítőtől délre a vécék lehúzódnak és a tornádók ellentétes irányban pörögnek

Az időjárás nem mindig kiszámítható. Ha az lenne, a napi előrejelzések telitalálatnak bizonyulnának, a hurrikánok előre láthatóak lennének, és a piknikezés biztonságban lenne a hirtelen nyári záporoktól. Ehelyett az éghajlati rendszerek összetettek, és ez alól a tornádók sem kivételek. Így, bár a tornádó nyomatékának irányát megtippelni lehetséges, mint minden időjárás-előrejelzés, az előrejelzés csak a legtöbbször lesz helyes.
Tény, hogy a tornádók az északi féltekén általában az óramutató járásával ellentétes irányban, a déli féltekén pedig az óramutató járásával megegyező irányban keringenek. Richard Rotunno, a kolumbiai Boulderben működő amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ kutató meteorológusa szerint azonban ennek az ellenkezője is előfordult. Még az is előfordult, hogy ugyanazon zivatar alatt időnként az óramutató járásával ellentétes és az óramutató járásával megegyezően forgó tornádók is megjelentek. Ezek az eltérések aláássák azt a közkeletű tévhitet, hogy a tornádók forgásiránya a Coriolis-erőnek köszönhető.
Azért, hogy helyre tegyük a dolgot, Rotunno elmagyarázza, hogy a Coriolis-erő csak a Föld legnagyobb légköri és oceanográfiai keringési rendszereinek – mint például a Golf-áramlat, a sugáráramlat, a passzátszelek és a hurrikánok – forgásirányára van jelentős hatással. A Föld tengelye körüli forgása okozza ezt a hatást, ami miatt az északi félteke szelei jobbra, a déli félteke szelei pedig balra térnek el. Ez az oka annak is, hogy egy Anchorage-ból Miamiba tartó repülőgépnek figyelembe kell vennie a Föld óramutató járásával ellentétes irányú forgását (az Északi-sarkról nézve), hogy leszálljon a célállomáson, ahelyett, hogy a Mexikói-öbölbe csapódna.
A Coriolis-erő azonban nem mindenható, minden kisebb és nagyobb áramlatot arra kényszerít, hogy az Egyenlítőtől északra az óramutató járásával ellentétes irányban, délre pedig az óramutató járásával megegyező irányban forogjon. Bár sokan láttak már videókat Ausztráliában és az Egyesült Államokban ellentétes irányban örvénylő WC-kről, ezek a kísérletek a szerencsén és – talán nem meglepő módon – a WC-k eltérő kialakításán alapulnak. A tréfamesterek még odáig is elmentek, hogy a Coriolis-hatást okolják a haj bizonyos irányba történő göndörödéséért.
A sok téves információ ellenére a vécék – és még a tornádók is – túl kicsik ahhoz, hogy a Coriolis-hatás hatással legyen rájuk, amelynek ereje csak akkor kezdené közvetlenül befolyásolni egy vihar örvénylő tömegét, ha az körülbelül háromszor nagyobb lenne, mint a tornádókat jellemzően generáló szupercellás viharrendszerek.
“A tornádókra csak közvetve van hatással a Coriolis erő” – mondja Harold Brooks meteorológus, a Nemzeti Óceáni & Atmoszférikus Hivatal Nemzeti Súlyos Viharok Laboratóriumának munkatársa Normanben, Okla államban. A tornádók többsége a “tornádósávban”, az Egyesült Államok Nagy Síkságán történik, de a világon bárhol előfordulhatnak, beleértve Dél-Brazíliát, Argentína északkeleti részét és Bangladeset is. Ezek a hevesen örvénylő légoszlopok a szupercelláknak nevezett szülő zivatarokból erednek. Az Egyesült Államokban a szupercellák akkor alakulnak ki, amikor a Kanadából érkező száraz sarkvidéki levegő találkozik a Mexikói-öbölből érkező nedves trópusi levegővel, ami a meleg levegő gyors felemelkedését okozza.
A zivataron belüli feláramló légáramlatot feláramlásnak nevezik. “Ha elegendő függőleges szélnyírás (a szélsebesség növekedése a magassággal) van, ez a feláramlás forogni fog” – mondja Brooks. “A tornádók általában ugyanabban az irányban forognak, mint a zivatar, amelyhez kapcsolódnak.” Ha tehát az Egyenlítő felől északra fújó meleg szelek találkoznak a nyugat felől érkező hűvös felső széllel, a tornádó az óramutató járásával ellentétes irányban fog forogni. Ha pedig a meleg egyenlítői szelek dél felé fújnak, és összeütköznek a magaslati szelekkel, a tornádó az óramutató járásával megegyező irányban fog forogni.
Ez azért van, mert mindkét féltekén a bolygó forgása miatt a felső szintű szelek nyugatról fújnak. Ezek a szelek jelentik a Coriolis finom igényét a tornádó forgatónyomatékára.
Noha a Coriolisnak a tornádó forgásirányára gyakorolt gyenge befolyásának megértése megvalósíthatónak tűnik, a tornádók működésének teljes megértése talán nem. Az pedig, hogy pontosan megjósoljuk, mikor és hol fordulnak elő tornádók – és hogy merre fognak pörögni – még kevésbé tűnik lehetségesnek. A bizonytalanság lehet az időjárás egyetlen bizonyossága.