Tíz csodálatos orvosi áttörés

“Minden igazság három szakaszon megy keresztül. Először nevetségessé válik. Másodszor, hevesen szembeszállnak vele. Harmadszor, magától értetődőnek fogadják el.”

– Arthur Schopenhauer, 19. századi német filozófus

Az orvosi áttörések minden évben megváltoztatják a modern orvoslás formáját, gyakran “alternatívnak” tartott gyógymódok formájában indulnak el.

Elkeserítő olyan dolgokat hallani az orvostársaktól, mint “ez őrültség” vagy “ez nem bizonyítékokon alapul”. De ez rendszeresen megtörténik a Funkcionális Medicina orvosokkal szerte a világon.

Somorú, hogy a nemet mondók közül sokan soha nem láttak és nem kezeltek sikeresen (vagy nem tapasztaltak személyesen) valakit, aki olyan betegségben szenved, mint a PANS/PANDAS vagy penészgombával kapcsolatos betegség.

Ez azonban nem újdonság. A történelem feltárja, hogy néhány tudósról, akiket kuruzslóként és “őrült” emberként utasítottak el, végül kiderült, hogy igazuk volt. Sőt, sokukat sok évvel később kitüntetésekkel, sőt Nobel-díjakkal igazolták, néha posztumusz.

Páciensként egy új kezelés megszerzése ijesztő lehet, különösen, ha egy klinikai kísérletbe való beiratkozásról vagy az FDA által nem engedélyezett kezelés orvosi utasításainak követéséről van szó.

Mindenesetre számos, ma már “normálisnak” tekintett súlyos betegség kezelésére szolgáló kezelés így indult.

Nézzük csak meg ezeket a ma már elfogadott orvosi áttöréseket, diagnózisokat és kezeléseket, amelyeket egykor alternatívnak vagy akár “kuruzslásnak” tekintettek.

Azokat az egyéneket, akik ezeket a dolgokat felfedezték, mindegyik esetben eretneknek vádolták és/vagy kiközösítették, kitaszították vagy megbüntették ötleteikért.

Talán a múltunk hibáinak felismerésével együtt tudunk dolgozni egészségügyi szolgáltatóként, hogy szebb jövőt biztosítsunk betegeinknek.

William Harvey & Vér

Egy időben nevetséges elképzelés volt, hogy a vér valójában a szíven keresztül kering a testben. (Ha arra gondolsz, hogy “Micsoda?!”, én is ott vagyok veled.)

Dr. William Harvey, egy 17. századi angol orvos volt az első, aki pontosan leírta a vér áramlását a szíven, az ereken, az agyon és az egész testen keresztül. Számos emlős és nem emlős fajon végzett megfigyelései azt sugallták számára, hogy nem a máj termeli a vért, hanem a szívnek köszönhetően a vér folyamatosan kering a testben.”

A főáramú orvostudomány nem volt hajlandó hinni neki, és továbbra is a 2. századi orvos és filozófus, Galénosz téves munkáját támogatta. Galénosz ragaszkodott ahhoz, hogy a vért a máj termeli folyamatosan, majd a tüdő továbbítja az egész testben, ahol aztán a szövetek felhasználják (nem keringtetik vissza).

Harvey-t annyira intenzíven kinevették és kiközösítették a kollégái, hogy visszavonultan élt, és élete hátralévő részét magányosan töltötte. Sikertelenül kísérelt meg öngyilkosságot, mielőtt 79 éves korában agyvérzésben meghalt.

Louis Pasteur & Csíraelmélet

Most már nyilvánvaló számunkra, hogy a kórokozók betegségeket okoznak, de ez nem volt mindig így.

Louis Pasteur francia tudós az 1800-as években nem ő volt az első, aki felvetette, hogy a baktériumok betegséget okoznak, de ő volt az első, aki meggyőző kísérletekkel bizonyította ezt.

A spontán generáció évezredes elmélete – az az elképzelés, hogy a szervezetek élettelen anyagból keletkeznek, mint például a bolhák a porból – volt az uralkodó “igazság” Pasteur korában. Arisztotelész azt tanította, hogy az “életerő” vagy az “élethő” az, ami a növekedési és bomlási folyamatokat okozza, és hogy amikor az élőlények élettelen dolgokból keletkeznek, az azért van, mert ezekben az élettelen tárgyakban létezik valamilyen élethő.

Az erjesztéssel végzett munkája során Pasteur rájött, hogy a spontán generáció elmélete egyáltalán nem helytálló, hanem hogy az általában vegyi anyagnak gondolt szervezetek valójában élnek, változnak, növekednek és hatással vannak arra, amivel kapcsolatba kerülnek.

Később, a selyemhernyók tömeges pusztulását okozó betegségeket vizsgálva Pasteur azt az elképzelést vetette fel, hogy minden fertőzés mögött baktériumok (csírák) állnak. Joseph Lister skót sebész 1867-ben erősítette meg először ezeket az elméleteket.

Pasteur munkája ellenére a baktériumelmélet tagadása a 19. század nagy részében folytatódott.

Semmelweis Ignác & Kézmosás

El tudja képzelni, hogy az orvos/sebész nem mos kezet? Nem! Természetesen nem!

Ezt Dr. Semmelweisnek köszönheted.

Ignaz Semmelweis magyar orvos volt, aki a 19. század közepén Bécsben dolgozott a szülészeten. Miután rövid ideig megfigyelte az orvosok és orvostanhallgatók által szülés után az anyák halálozási arányát a bábákkal vagy azok gyakornokaival szemben, feltűnő tendenciát vett észre.

A szülés utáni halálozás (akkoriban gyermekágyi láznak nevezték) az orvosok által szültek akár 18%-ában is előfordult, de csak 2%-ban, amikor a szülést bába végezte.

Semmelweis úgy vélte, ez a tendencia annak köszönhető, hogy az orvostanhallgatók és az orvosok a szülés előtt a boncolás során holttesteket kezeltek. Megjegyezte, hogy a kézmosás csökkentené a betegség átvitelének és az újdonsült anyák halálozásának kockázatát a szülészeten.

A kézmosási irányelvek bevezetése után a halálozási arány a veszélyeztetett csoportból 90%-kal csökkent, és a bábás szülésekkel azonos arányra esett vissza. Az orvosi műszerek antibakteriális mosásának hozzáadása tovább csökkentette a halálozást, mindössze 1%-ra az orvos által szült csoportban.

Még azután is kigúnyolták, hogy a kísérlete bevált. Klein professzor, a felettese ragaszkodott ahhoz, hogy az arányok azért javultak, mert a kórházban új szellőztetés volt. Az akkoriban uralkodó, “miazmának” nevezett betegségelmélet azt állította, hogy a betegségek gyakran a “rossz levegő” miatt következnek be.”

Milliók életét mentették meg Semmelweisnek és józan gyakorlatának köszönhetően. De sajnos Semmelweis eredményeit akkoriban nem nagyon jegyezték fel, és az orvostársadalom elutasította őket. Az ebből fakadó szorongás miatt elmegyógyintézetbe került, ahol mindössze 47 évesen meghalt – ironikus módon egy fertőzött sebből a kezén, amely egy olyan műtét után nőtt ki, amelyen még az intézetbe kerülése előtt átesett.

Gregor Mendel & Öröklődés

Hihetetlen, hogy volt idő, amikor az orvostudomány elutasította az öröklődés gondolatát?

Gregor Mendel, egy osztrák szerzetes, az öröklődés törvényeit elsősorban a saját kertjében végzett növénykísérletei, valamint néhány egérrel és méhekkel végzett munkája révén állapította meg.

Az orvosi közösség elutasította elméleteit, és ragaszkodott a “keveredő öröklődés” elnevezésű elképzeléshez, amely szerint az egyes szülőktől származó tulajdonságokat átlagolták.

Mivel egyszerű szerzetesnek tartották, a művelt tudósok elutasították, és elméleteit csak halála után fogadták el, legalább 35 évvel azután, hogy eredetileg bemutatta őket. Az ő elképzelései alakították ki azt, amit ma modern genetikaként ismerünk.

Peyton Rous & Vírusos rákátvitel

Ha Ön nő, valószínűleg már elvégeztette a PAP-kenetet és a HPV (humán papillomavírus) vizsgálatot. Hogy miért? Mert széles körben elfogadott, hogy a vírusok rákhoz vezethetnek… és ebben az esetben méhnyakrákhoz.

Peyton Rous kutatót 1911-ben kiközösítették és súlyosan bírálták a rák vírusos átvitelét azonosító munkájáért.

Kritikusai szerint az általa vizsgált vírus nem valódi neoplazmát (ebben az esetben új ráknövekedést) okozott, hanem inkább a vírusra adott “reakció” volt.

Mára már tudjuk, hogy legalább hét vírus van kapcsolatban az emberi rák kialakulásával, és hogy a rákos megbetegedések akár 20%-ának fertőző etiológiája van.”

Rous csak 55 évvel a felfedezése után kapta meg a Nobel-díjat, mert az orvostársadalom részéről rá nehezedő nyomás hatására abbahagyta a rák tanulmányozását.

Ez hosszú idő, amíg a kutatást felfüggesztették! Gondoljunk csak bele, hány életet mentett meg a munkája eredményeképpen, és hányat menthettek volna még meg, ha munkáját eleve másképp fogadják.

Szerencsére az általa felfedezett vírust, amelyet később róla neveztek el (Rous sarcoma vírus, vagy RSV), már évtizedek óta használják a rákkutatásban. Még az RSV gén felfedezésében is kulcsszerepet játszott, amely befolyásolja, hogy egy vírus képes-e rosszindulatú sejtekké alakulni vagy sem.”

Andreas Roland Grüntzig & Angioplasztika

Valószínűleg ismer valakit, akinek volt már perkután transzluminális koszorúér-angioplasztikája (PTCA). Ez az amerikai kórházakban végzett egyik leggyakoribb eljárás, amely “az összes műtéti beavatkozás 3,6%-át teszi ki”.

Andreas Roland Grüntzig német kardiológusnak azt mondták, hogy a ballonos angioplasztika ötlete “soha nem fog működni”, miután 1976-ban poszterbemutatót tartott az American Heart Association éves ülésén. Egy évvel később bemutatta az első négy, embereken végzett angioplasztikai esetet.

Egy későbbi, egy beteg halálával végződő kísérleti eset semmit sem segített az ügyén, bár Grüntzig rámutatott, hogy az új eljárásokat valószínűleg nem szabadna csak végstádiumú, betegséggel küzdő betegeken tesztelni, hogy bebizonyítsák, működnek-e vagy sem. Az egyik szókimondó kritikus, Dr. Paul Lichtlen kardiológus aggodalmát fejezte ki a felfedezés nyilvánosságra hozatala miatt, “mindössze 10 kezelt eset és ismeretlen hosszú távú eredmények mellett.”

Majdnem ötven évvel a felfedezése után Grüntzig angioplasztikája ma is sok koszorúér-elzáródás kezdeti kezelése. Őt és elődjét ebben a kutatásban, Charles T. Dottert 1978-ban Nobel-díjra jelölték.

Hála az égnek, hogy nem volt hajlandó engedni a mainstream orvostudomány azon elképzelésének, hogy ez nem egy megvalósítható kezelési lehetőség!

Stanley Prusiner & Prionok

Memlékszik, hogy hallott a “kergemarhakórról?”

Dr. Stanley Prusiner neurológus ragaszkodott ahhoz, hogy a kergemarhakórt és a Creutzfeldt-Jakob-kórt nem mikroorganizmusok, például vírusok, baktériumok és gombák okozzák, hanem fertőző fehérjék, amelyeket ő “prionoknak” nevezett.”

Munkája megalapozta a neurodegeneratív betegségek területén elért számos eredményt.”

Jelentős ellenállást és személyes támadásokat kellett elviselnie a médiában, és “tűzviharként” emlegette ezt az életében. Munkájáért csak jóval több mint egy évtizeddel azután kapta meg a Nobel-díjat, hogy először leírta a prionokat.

8. Barry Marshall & H. pylori

A Helicobacter pylori ma már a leggyakoribb dolog, amit a gyomorfekélyes és gastrooesophagealis reflux tüneteket mutató embereknél keresünk.

Dr. Barry Marshall nyugat-ausztráliai gasztroenterológust az 1980-as évek közepén teljesen elkerülték és üldözték. Hogy miért? Azért, mert felfedezte, hogy a gyomorfekélyt valószínűleg baktériumok okozzák, és nem a fűszeres ételek, a gyomorsav túltermelés és a stressz következménye. Ez utóbbi volt akkoriban a hagyományos orvosi bölcsesség.

Marshall 2005-ben Nobel-díjat kapott a felfedezéséért, és 2020 elején jár le az állapot diagnosztikai tesztjének szabadalma.

  1. A pylori-fertőzötteknél fokozott a gyomorrák kockázata – egy 2010-es áttekintés “a gyomorrák legerősebb egyedi kockázati tényezőjének” nevezi.

Mi van, ha Dr. Marshall engedett a főáramú orvos kollégák nyomásának? Mennyire lennénk lemaradva a gyomorrákkal kapcsolatos ismereteinkben?

James Allison & Immunterápia

Az immunterápia ma már a rák forradalmi kezelésének számít.

James Allisont, az immunológust mentorai, sőt még a biotechnológiai cégek is lebeszélték róla, amikor olyan antitestet tanulmányozott és fejlesztett ki, amely a T-sejtek felé irányuló jel megszüntetésével képes volt kezelni a rákot.

Az áttörés többek között azért olyan jelentős, mert az immunválasz aktiválása az ilyen típusú kezelésben még jóval azután is működik, hogy a kezdeti rákos sejtek eltűntek. Ez egy módja annak, hogy immunizáljuk a szervezetet a már megtapasztalt rák ellen.

Wow! Hol lenne a rákkezelés Allison munkája nélkül? A munkáján alapuló gyógyszerek jelenleg a klinikailag legsikeresebb rákkezelési lehetőségek közé tartoznak a piacon.

Erdményeiért 2018-ban Nobel-díjat kapott.

Bennet Omalu & Traumatikus agysérülések

Sporttal kapcsolatos traumás agysérülések – beszéljünk egy “kényes” témáról! Szeretjük a sportot, és senki sem akar hallani az ennek következtében kialakuló hosszú távú agykárosodás lehetőségéről.

Bennet Omalu igazságügyi patológus jelentős támadásokat élt át a hírneve és karrierje ellen, miután 2005-ben publikálta a futballjáték során szerzett sérülések következtében kialakuló krónikus traumás enkefalopátia (“CTE”) első diagnózisáról szóló tanulmányát.

Nemcsak az NFL nem vette figyelembe a munkáját, hanem a mainstream orvostudomány is vonakodott hitelesíteni a munkáját. Az NFL és más sportszervezetek, valamint az orvosi közösség végül kénytelen volt elismerni és elismerni Dr. Omalu munkáját a sportban bekövetkező ismételt agysérülések hatásairól.

Az ilyen sérülések csökkentésének módjain való munka számos sportfelszereléseket gyártó cég számára kiemelt jelentőségűvé vált, és jelentősen befolyásolta a futball és más sportágak szabályait.

Az idézetek szerint a tapasztalatokról így nyilatkozott: “Naiv voltam. Vannak pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak soha ne néztem volna Mike Webster agyára. Olyan világi ügyekbe rántott bele, amelyekkel nem szeretnék kapcsolatba kerülni. Emberi aljasság, gonoszság és önzés. Emberek, akik megpróbálják eltussolni, irányítani az információk nyilvánosságra kerülését. Úgy kezdtem bele, hogy nem tudtam, hogy aknamezőre lépek. Ez az egyetlen, amit sajnálok.”

Funkcionális orvostudomány:

Az integratív-funkcionális orvoslásban dolgozók közül sokan közülünk élen járnak abban, hogy olyan betegeket fogadnak, akiket egyébként a “hagyományos” orvosok elkerültek olyan tünetek miatt, amelyeknek nincs értelme, vagy olyan gyógymódok miatt, amelyeket nem volt könnyű megtalálni.

Szomorú, hogy sok pácienst hipochondernek vagy depressziósnak neveztek, és időnként azt mondták nekik, hogy inkább pánikrohamokkal küzdenek, mint valódi tünetekkel. Gyakran mi vagyunk azok, akikhez ezek a betegek fordulnak, amikor reménytelenek és túlterheltek.

Nem szükséges nagy kutatási tanulmány ahhoz, hogy azt mondhassuk, nem biztonságos ejtőernyő nélkül kiugrani egy repülőgépből – ez egyszerűen nyilvánvaló. A fenti orvosi felfedezések ma már a “legnyilvánvalóbb” dolgok közé tartoznak, mégis egykor őrültségnek tartották őket.

Dr. William Harvey, az érrendszert pontosan azonosító és oly jelentős kritikát kapott orvos állítólag ezt mondta: “Sokkal jobb gyakran otthon és magányosan bölcsnek lenni, mint végtelen munkával felhalmozott tudásod közzétételével olyan viharokat kavarni, amelyek megfosztanak a nyugalomtól és a békétől egész hátralévő életedre.”

I pray for boldness for my Integrative-Functional Medicine colleagues who are censored and targeted for the amazing work they are doing and new discoveries they are making, and that they never choose to “grow wise at home and in private.”

Sources