Túl sok csecsemőnél műtik meg a nyelvkötést?
Fotó:
Ilana Shapiro* rémálomként írja le első babája szoptatását. Nemcsak szoptatás közben fájtak a mellbimbói, hanem a fájdalom két órán át tartott utána, az érgörcsök miatt – amikor a mellbimbóban lévő erek összehúzódnak és görcsbe rándulnak. “A fájdalom olyan erős volt, hogy nem tudtam aludni. Aztán amikor a fájdalom kezdett elmúlni, Shapiro újra meg akart etetni” – mondja a Torontóban élő kétgyermekes anya.
Szülés után hat héttel Shapiro a barátok tanácsára a torontói Newman Szoptatási Klinikán találta magát. Egy szoptatási tanácsadó nyelvtörést diagnosztizált a csecsemőjénél – egy szokatlanul rövid vagy vastag frenulumot, a nyelv alját a szájpadlással összekötő szövetdarabot. A szoptatási tanácsadó elmélete szerint a nyelvkötés volt a bűnös a rossz rögzítésért, ami az érgörcsöket okozta. A kislány engedélyével Newman, a klinikát vezető gyermekorvos orvosi ollóval levágta a csecsemő frenulum alatti szövetdarabot.
“A lányom azonnal sikított. Sírt, én is sírtam. Az anyukám is sírt. Szörnyű volt” – emlékszik vissza Shapiro. “Olyan bűntudatom volt. Úgy nézett rám, mintha azt gondolná: “Miért tette ezt velem?””
Hirdetés
A sok sírás megérte volna, ha a frenektómiának nevezett nyelvkötő-műtét segít a szoptatási fájdalmon. De nem segített. Néhány héttel később Shapiro kizárólagosan pumpálni kezdett.
Az egészségügyi szolgáltatók körében aligha kétséges, hogy a frenulum levágása segíthet a szoptatásban. Ez azért van, mert ahhoz, hogy a szoptatás jól működjön, a nyelvnek előre és felfelé kell mozognia, mind a tömítés létrehozásához, mind pedig ahhoz, hogy elegendő nyomást gyakoroljon a mellre a tej felszabadulásának serkentéséhez. Egy szűk frenulum visszatarthatja a nyelvet a szájban, ami rossz tömítést és sekélyes rögzítést okozhat.
De bár a szakértők mind egyetértenek abban, hogy a nyelvkötések problémát okozhatnak, néhányan aggódnak amiatt, hogy a javításukra szolgáló beavatkozásokat túl gyakran végzik el, és néha nem is szükségesek. Nyilvánvaló gyors megoldásnak tűnik: Vágjuk le a frenulumot ollóval vagy párologtassuk el lézerrel, hogy javítsuk a nyelv mozgékonyságát. De a tudományos bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy ez segít a szoptatásban, gyengék. És ritka esetekben a nyelvkötések szövődményeket, például vérzést vagy fertőzést okozhatnak. Akkor miért esküszik rá annyi újdonsült anya?
Hogyan gyakori a nyelvkötő műtét?
A kanadai adatok szerint a nyelvkötő műtétek száma országszerte (Quebec kivételével) 2002 és 2014 között majdnem megnégyszereződött, de a szám tartományonként nagyon eltérő. Például 2014-ben Albertában és Saskatchewanban egyaránt négyszer magasabb volt a beavatkozás aránya, mint Brit Kolumbiában. Ez arra utal, hogy az egészségügyi szolgáltatók hozzáállása a frenektómiához korántsem egységes. “A nyelvkötés diagnosztizálása és kezelése is különbözik attól függően, hogy melyik szolgáltatóhoz fordulunk” – mondja Anne Rowan-Legg, ottawai gyermekorvos, aki a Kanadai Gyermekgyógyászati Társaság nyelvkötésről és szoptatásról szóló állásfoglalását írta.
Rowan-Legg aggódik az eljárás meteorszerű növekedése miatt, mivel a működésére vonatkozó bizonyítékok meglehetősen gyengék. Persze, a frenektómia viszonylag egyszerű sebészeti beavatkozás, és “a kockázatok csekélyek”, mondja Rowan-Legg, de “ha a tartományi biztosítási rendszeren keresztül végezzük, az mindannyiunk számára költségekkel jár, és ha magánfogorvosi rendelőkben végezzük, a zsebből fizetendő költségek jelentősek lehetnek”. Sok fogorvos, akiket a tartományi egészségbiztosítás nem fedez, 500 dollárt számol fel az eljárásért. Előfordulhat, hogy egy anyuka azért megy fogorvoshoz, mert túl hosszú a várakozási idő az állapotot diagnosztizáló orvoshoz, vagy mert az orvosa nem ért egyet azzal, hogy a nyelvkötés az a probléma, ami megnehezíti a szoptatást. És ahogy Rowan-Legg rámutat, ez még mindig egy sebészeti beavatkozás, amit soha nem szabad félvállról venni.
Hirdetés
De Newman, aki becslése szerint klinikáján naponta három-öt nyelvkötés-feloldást végez, nem aggódik a nyelvkötés-műtétek egekbe szökő aránya miatt. “Nem hiszem, hogy a nyelvkötést túldiagnosztizálják. Épp ellenkezőleg, aluldiagnosztizált” – mondta Newman egy e-mailben. Véleménye szerint túl sok nő akadályokba ütközik a műtét előtt. “Az anyáknak fájdalmaik vannak, a babának nyelvkötése van, az orvos pedig úgy véli, hogy a fájós mellbimbó a szoptatás normális része” – magyarázza. Newman úgy véli, hogy a műtétet végző nők száma egyszerűen azért növekszik, mert ma több anya elszántabb a szoptatásra, mint két évtizeddel ezelőtt. A kanadai statisztikai hivatal szerint 2003-ban az anyák 17 százaléka szoptatott kizárólagosan hat hónapig vagy annál tovább. 2018-ban a 18 és 34 év közötti anyák 33 százaléka, a 35 év felettiek 42 százaléka szoptatott kizárólagosan ugyanennyi ideig. (Ezek a statisztikák csak a tartományokat tartalmazzák, a területeket nem.)
Newman arra is rámutat, hogy az egészségügyi szolgáltatók, különösen a szoptatási tanácsadók, akik gyakran diagnosztizálják a problémát, egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a nyelvkötés hogyan akadályozza a szoptatást.”
ellentmondásos bizonyítékok
A nyelvkötés műtétjéről többek között azért folyik annyi vita, mert nincs általános szabvány az állapot azonosítására (és arra, hogy mikor jelent problémát). Széleskörű egyetértés van abban, hogy a frenulumot csak akkor kell levágni, ha az olyan mértékben korlátozza a nyelv mozgékonyságát, hogy az negatívan befolyásolja a baba szoptatási képességét. Ez azért van, mert sok csecsemőnek feltűnően rövid vagy vastag a frenuluma, de tökéletesen jól szoptatnak. A nyelvkötéses csecsemők esetében azonban, akik nem szoptatnak jól, nem mindig könnyű megmondani, hogy a nyelvkötés okozza-e a szoptatási problémákat, vagy valami másról van szó.
Leanne Rzepa, a nemzetközi szoptatási tanácsadói testület (IBCLC) és regisztrált ápolónő Calgaryban azt mondja, hogy a nyelvkötést az IBCLC standard szűrőeszköz módszere alapján diagnosztizálja. Először is egy kesztyűs ujját beleteszi a baba szájába, “hogy megnézze, hogyan néz ki a nyelv és hogyan mozog”. Ezután kérdéseket tesz fel a táplálás menetéről. “A fájós mellbimbó elég klasszikus, árulkodó jel” – magyarázza, hogy a frenektómia segíthet, mert ez túl sekély rögzítésre utal. Ezután megfigyel egy szoptatást. “Figyelem a remegő állkapcsot és a csámpás szopást” – mondja. Az állkapocs izmainak keményebben kell dolgozniuk, hogy a mellbimbó körüli tömítést létrehozzák, ha a nyelv nem teszi a dolgát, ami megmagyarázza a csámpás szopást. De elfáradnak, ami remegést okozhat. A rossz rögzítésből eredő kattogás egy másik nyom.
A nyelvkötés műtéttel nagy sikert ért el. “Majdnem minden anyuka, akivel dolgozom, észrevesz valamilyen mértékű javulást. Lehet, hogy nem minden problémát old meg azonnal. De általában észrevehető javulás tapasztalható” – mondja.”
Hirdetés
Ez a tapasztalata sok anyukának, akik online csevegőcsoportokban beszélgetnek a szoptatásról és a nyelvkötésről. Amikor megkérdeztem egy népszerű szülői csoportot a Facebookon a nyelvkötés műtéttel kapcsolatos tapasztalataikról, a válaszok túlnyomórészt pozitívak, szinte minden anyuka meg volt győződve arról, hogy segített, és néhányan azt mondták, hogy megmentette a szoptatáshoz való viszonyukat.
Kristina Huber egy montreali klinikán végeztette el a beavatkozást egy ápolóorvosnál, miután – ahogy ő nevezi – “két és fél hónapig kínzó fájdalmat” érzett szoptatás közben. A frenulum levágása nem esett rosszul a fiának. “Miután levágták, közvetlenül a mellemre tették, így a fájdalmat a mell enyhítette” – mondja. A következő hetekben a szoptatás egyre jobb és jobb lett, mivel a csecsemője megtanult helyesen szoptatni a nyelvizmait használva. A beavatkozás előtt más eszközökkel jutott tejhez, például az ajkai és az állkapcsa mozgására hagyatkozva – magyarázza. Huber a fia kétéves koráig folytatta a szoptatást.
A nyelvkötéssel kapcsolatos közzétett bizonyítékok kevésbé meggyőzőek. Egy 2017-es Cochrane-áttekintés összesítette a kutatók által talált öt legjobb minőségű frenektómiás vizsgálat eredményeit, és arra a következtetésre jutott, hogy csak egy ilyen vizsgálat bizonyította, hogy az eljárás mérhető módon javította a szoptatást: azok a csecsemők, akiknél az eljárást elvégezték, jobb rögzítést és szopást mutattak azokhoz a csecsemőkhöz képest, akiknek a szüleinek azt mondták, hogy elvégezték az eljárást, de valójában nem. Ebben a vizsgálatban azonban mindkét csoportban csak körülbelül 30 csecsemő volt. Az öt vizsgálatból kettő azt találta, hogy bár azok a csecsemők, akiknek a frenulumát levágták, nem táplálkoztak észrevehetően jobban, az anyukák kevesebb mellbimbófájdalomról számoltak be.
Ez nem jelenti azt, hogy nem voltak olyan tanulmányok, amelyek szerint a frenectomia rendkívül sikeres volt. Valójában a Cochrane-áttekintésben szereplő egyik tanulmány kimutatta, hogy a frenektómiát kapó csecsemők 96 százalékának azonnal javult a szoptatása, szemben a szoptatási tanácsadótól intenzív támogatást kapó csecsemők 3 százalékával. Ez a tanulmány azonban nem került be a végső eredmények közé, mert független megfigyelések helyett kizárólag az anyákkal készített interjúkra támaszkodott. Ha egy orvos azt mondta neked, hogy a frenektómia valószínűleg segíteni fog, és el akarod hinni, hogy segített (és hogy a tehetetlen kisbabád fájdalma nem volt hiábavaló), akkor valószínűleg keresni fogod a jeleit annak, hogy működött.
Az “önbevallás” ugyanez az elfogultság vonatkozik a frenektómiáról a közösségi médiában megjelenő rendkívül pozitív véleményekre is. (Az emberek annyira meg vannak győződve a műtét érdemeiről, hogy azok, akik megkérdőjelezik azt, arról számolnak be, hogy kirúgták őket a nyelvkötést megvitató Facebook-csoportokból.) Nincs okunk kételkedni egy olyan anyukában, aki azt mondja, hogy a szoptatás jobb lett a beavatkozás után, de nehéz azt állítani, hogy nem játszottak közre más tényezők is – például az, hogy a baba szája nagyobb lett és az arcizmok erősödtek, vagy hogy az anyuka más módszereket próbált ki a szoptatás javítására körülbelül ugyanebben az időben.
Hirdetés
A túl sok nyelvkötőműtét hátulütője
A kis csípés talán nem tűnik nagy dolognak, de a babák körülbelül öt százalékánál vérzés vagy három százalékánál fertőzés okozta fekély jelentkezik egy-két nappal a beavatkozás után. (A vizsgálatokban a szövődmények maguktól elmúltak, de időközben zavarhatták a szoptatást).
A másik probléma az, hogy valami elkerülheti a figyelmet, ha az anya és a szolgáltató túlságosan a nyelvkötésre koncentrál. “Sok oka van annak, hogy a gyerekeknek gondjaik lehetnek a táplálkozással az első napokban, és nem minden egészségügyi szakember, aki a nyelvkötéssel foglalkozik, képes felmérni ezeket az egyéb problémákat” – mondja Rowan-Legg. A szülésből adódó komplikációk, az anya hangulata, nyelési problémák és egy sor más probléma akadályozhatja a szoptatást. Egy idén júliusban közzétett tanulmány 115 olyan csecsemőt vizsgált, akiket fül-orr-gégészhez utaltak be frenektómiára a szoptatás javítása érdekében. Ahelyett, hogy egyenesen a műtétre mentek volna, egy multidiszciplináris csapat, köztük egy logopédus (a nyelvmozgás és a nyelési zavarok szakértője), egy szoptatási tanácsadó és egy fül-orr-gégész végzett átfogó felmérést. Megfigyelték a táplálást, és a problémák számos lehetőségét megvizsgálták, nemcsak a nyelvkötést, hanem olyan állapotokat is, mint a szülői szorongás, a túl gyors tejfolyás és a reflux. A műtét előtt először más dolgokat próbáltak ki, például tanácsokat a jó rögzítés biztosítására, különböző szoptatási technikákat és gyógyszeres kezelést (gastrooesophagealis reflux esetén). Végül 38 százalékuk vállalkozott a műtétre, 62 százalékuk pedig nem. Ez utóbbi csoport esetében “képesek voltak szoptatni, és a szoptatás mennyisége elegendő volt ahhoz, hogy a gyerekek elegendő kalóriához jussanak ahhoz, hogy elkerüljék a beavatkozást” – magyarázza Christopher Hartnick, a bostoni Massachusetts Eye and Ear kórház gyermek fül-orr-gégészeti részlegének igazgatója.
Hartnick szerint a tanulmány azt javasolja, hogy a frenektómia előtt a szülőknek meg kell győződniük arról, hogy más problémákat kizártak-e, és érdemes lehet második véleményt kérni, ha a nyelvkötő műtétet javasolják. Amikor szoptatási nehézségek merülnek fel, a szülők gyakran kétségbeesettnek és kiszolgáltatottnak érzik magukat, ismeri el Hartnick. “De ha azt javasolják nekik, hogy a gyermekükkel végeztessenek el egy beavatkozást, akkor tényleg érezniük kell, hogy képesek feltenni a kérdéseket: “Miért? Van még valami más, amit tehetnék, mielőtt elvégezném ezt a beavatkozást?”” – mondja.”
Rowan-Legg azt javasolja, hogy a betegek legyenek óvatosak egy olyan orvossal szemben, aki túl gyorsan a nyelvkötésre ugrik, anélkül, hogy átfogóan megvizsgálná a babát, megfigyelné a szoptatást és kérdéseket tenne fel más lehetőségek kizárása érdekében. Persze, amikor kétségbeesetten próbálsz életben tartani egy csecsemőt, aki nem táplálkozik nagyszerűen, egy erősen interneten támogatott gyors csípés sokkal vonzóbbnak hangozhat, mintha különböző szolgáltatókhoz hajtanál különböző felmérésekért.
Amint Shapiro, nem tudja pontosan, miért nem volt képes szoptatni az első babáját, amit kétségbeesetten szeretett volna. “Azt gondoltam: ‘Talán csak nagyon érzékenyek a melleim, talán valami baj van velem'” – mondja. But her second baby, despite some pain at first, is now latching fine.
Advertisement
*NAMES HAVE BEEN CHANGED
Ask a lactation consultant: top 3 things breastfeeding moms worry about
Can we stop scaring women about the horrors of breastfeeding, please?