Tüdőgyulladás felnőtteknél
A tüdőgyulladás vagy pneumonia a tüdő fertőzése. Különösen az alveolusokat érinti, a tüdő utolsó részét, ahol a levegő és a vér közötti oxigéncsere zajlik. Ez az egyik leggyakoribb légúti fertőzés. Súlyossága több tényezőtől, de mindenekelőtt a beteg korábbi állapotától függ. A kórházon kívül szerzett tüdőgyulladásban szenvedő fiatal betegek prognózisa kiváló, csak antibiotikumos kezelést igényelnek otthon, kórházi kezelés nélkül. Ezzel szemben az idős vagy beteg ember tüdőgyulladása vagy a kórházban szerzett tüdőgyulladás a megfelelő kezelés ellenére is rossz prognózissal járhat. Ha a tüdőgyulladás egy tüdő több lebenyét vagy mindkét tüdőt érinti, hörgőtüdőgyulladásnak nevezzük.
Léteznek nem fertőző tüdőgyulladások, amelyeket mérgező gázok belégzése okoz, de ezek ritkák.
Mi okozza a tüdőgyulladást?
A legtöbb tüdőgyulladást baktériumok okozzák. A leggyakoribb baktérium a pneumococcus, bár rengeteg baktérium okozhat tüdőgyulladást. Ritkábban a tüdőgyulladást vírusok (pl. kanyarós tüdőgyulladás) vagy gombák is okozhatják.
A tüdőgyulladásért felelős szervezet megszerzésének módja általában a levegő útján, azaz a tüdőbe jutó baktérium belégzésével történik. A kórokozók a szájból vagy az emésztőrendszerből (az emésztőrendszer tartalmának a tüdőbe jutásával) vagy a véren keresztül, a fertőzésnek a test valamely pontjáról a tüdőbe történő átterjedésével is elérhetik a tüdőt.
A tüdőgyulladás gyakoribb:
- Azoknál, akiknek valamilyen okból már van tüdőkárosodásuk, például hörgőtágulatban, COPD-ben, tüdőfibrózisban, cisztás fibrózisban stb.
- Az alkoholista betegeknél.
- Az időseknél. A rossz szájhigiénia, a fulladás (és ezáltal a szájból vagy az emésztőrendszerből a tüdőbe jutó tartalom) nagyobb lehetősége és általában alacsonyabb védekezőképesség miatt.
- A demenciában, stroke-ban vagy csökkent tudatállapotban szenvedő embereknél, akik szintén gyakran fulladnak.
- Az alacsony védekezőképességű embereknél, például immunhiányban, AIDS-ben, rákban stb.
- Az alacsony védekezőképességű embereknél, például immunhiányban, AIDS-ben, rákban stb.
- Az alacsony immunhiányban szenvedő embereknél.
- Azokban az emberekben, akik intézményekben (otthonokban, idősek otthonában) élnek, vagy akik hosszú időt töltenek kórházban (fekvőbetegek, dialízis stb.).
A tüdőgyulladások ritkábban járványos formában fordulnak elő, mint például a Legionella-tüdőgyulladás, általában légkondicionáló berendezésekből, vagy állatokkal érintkezve élő kórokozók belégzése következtében, mint például a Q-láz tüdőgyulladás.
A tüdőgyulladásnak azonban sok esetben nincs konkrét oka. A tüdőgyulladást biztosan nem a hideg, a nem elég meleg vagy a nedvesedés okozza.
A beteg jellemzőitől függően a tüdőgyulladást okozhatják egyes kórokozók vagy mások, ezért a tüdőgyulladás kezdeti antibiotikumos kezelése a beteg jellemzőitől függően eltérő.
A tüdőgyulladást klasszikusan 2 típusra osztják:
- Közösségben szerzett tüdőgyulladások. Ezek a kórházon kívül szerzett tüdőgyulladások, amelyeket általában olyan gyakori baktériumok okoznak, amelyek számos antibiotikumra érzékenyek. Általában jobban reagálnak a kezelésre.
- Kórházi vagy nosokomiális tüdőgyulladás. Ezek a zárt intézménybe (lakóhelyre) vagy kórházba felvett személyeket érintik. Ezeket gyakran olyan baktériumok okozzák, amelyek több antibiotikummal szemben is rezisztensek, ezért hajlamosak rosszabbul előrehaladni és súlyosabbak.
Azokat is feloszthatjuk:
- Típusos tüdőgyulladás. Amikor olyan tüdőgyulladás lép fel, amelyben a klinikai adatok és a mellkasröntgenleletek a szokásos tüdőgyulladásra jellemzőek.
- Atipikus tüdőgyulladás. Azokban az esetekben, amikor a radiológiai elváltozások kevésbé jellemzőek, és ezek az elváltozások feltűnőbbek, mint a beteg tünetei. A tünetek lassabban fejlődnek és ritkábban jelentkeznek, kevesebb lázzal, kevesebb köhögéssel, ritkább köpetürítéssel stb. Az atipikus tüdőgyulladást okozhatják vírusok vagy kevésbé gyakori kórokozók, például rickettsiák, Q-láz, mycoplasma, chlamydiák stb.
A két osztályozás a kezelés típusának és a prognózisnak a meghatározásában is fontos.
Milyen tüneteket okoz a tüdőgyulladás?
A tüdőgyulladás kialakulhat nagyon gyorsan, akár órákon belül, vagy lassan, több nap alatt. Néha nagyon agresszívak, súlyosan megváltoztatják a szenvedő állapotát, néha pedig kevéssé befolyásolják az általános állapotot.
A tüdőgyulladás leggyakoribb tünetei:
- Láz. Idős vagy legyengült embereknél ez nem feltétlenül fordul elő, de fiataloknál gyakori. Gyakran hidegrázás, reszketés és általános rossz közérzet kíséri.
- Köhögés, néha száraz, de általában zöldes vagy vöröses köpetürítéssel jár.
- Fájdalom az egyik oldalon, amely mély légzésre, köhögésre vagy tüsszentésre fokozódik
- Légzési nehézség (dyspnoe). Különösen korábbi tüdőbetegségben szenvedőknél, vagy olyan esetekben, amikor a tüdőgyulladás nagyon kiterjedt.
Milyen szövődményekkel járhat?
Egyes tüdőgyulladások komplikálttá válhatnak. A leggyakoribb szövődmények:
- Pleurális folyadékgyülem. A mellhártyagyulladás folyadék megjelenése a mellhártyaüregben. Általában magától megszűnik, ahogy a tüdőgyulladás a kezelés hatására meggyógyul. A tüdőgyulladással összefüggő mellhártyagyulladás szinte minden esetben a mellhártyán lévő folyadékot thoracentézissel el kell távolítani, hogy kizárjuk az empyemát, amely speciális kezelést igényel.
- Empyema. Ez a mellhártyaüregben felhalmozódó genny. Általában nem tűnik el antibiotikumos kezeléssel, ezért jelenléte miatt mellkasi cső beültetése szükséges az eltávolításához.
- Tüdőtályog. A tüdőtályog a tüdő belsejében lévő gennygyülem megjelenése. Gyakoribb az alkoholistáknál és azoknál az embereknél, akik a száj vagy az emésztőrendszer tartalmát a légutakba szívják. A tályogokért felelős baktériumok általában nagyon specifikusak, ezért a kezeléshez specifikus antibiotikumokra van szükség, általában kombináltan és nagy dózisban, mivel az antibiotikum nem biztos, hogy jól behatol a tályogba. Néha műtétre vagy a genny eltávolítására van szükség a tályogból szúrással.
- Más súlyos szövődmények. A tüdőfertőzés átterjedhet a véráramba, ami véráramfertőzéshez (szepszis) vezethet, ami szervi elégtelenséghez és halálhoz vezethet.
Hogyan diagnosztizálják?
A tüdőgyulladás gyanúja klinikai diagnózis, amely a tüneteken és az auskultáción alapul, de a mellkas röntgenfelvétellel kell megerősíteni, amely a tüdő átláthatatlan területét mutatja. A tünetek nem különböztethetők meg az akut bronchitistől, ezért gyanú esetén röntgenvizsgálatra van szükség. Ritkábban a tüdőgyulladást meg kell különböztetni a rákos megbetegedéstől vagy más tüdőbetegségektől, vagy a tüdőrák mellett is megjelenhet, ami gyanú esetén a mellkas CT-vizsgálatát teszi tanácsossá.
A légzési állapotot vérgázelemzéssel kell felmérni, amely megmutatja, hogy van-e oxigénhiány a vérben. Mivel a legmegfelelőbb kezelés érdekében kívánatos ismerni a felelős mikroorganizmust, gyakran kérnek más vizsgálatokat is, például köpettenyésztést, vértenyésztést vagy vér- és vizeletvizsgálatot.
Megfertőződik?
A gyakori baktériumok által okozott tüdőgyulladás általában nem fertőződik egyik emberről a másikra. Vannak azonban bizonyos, ritkábban előforduló tüdőgyulladás-típusok, amelyek átvihetők egyik emberről a másikra, általában köhögés és a levegőben maradó és belélegezhető nyálrészecskék kibocsátása révén. Ezért nem tanácsos közvetlen kapcsolatba kerülni tüdőgyulladásos emberekkel.
Megelőzhető-e a tüdőgyulladás?
Sok esetben nem. A leggyakoribb, pneumococcus által okozott tüdőgyulladás megelőzhető egy speciális, e kórokozó elleni vakcinával, bár ez nem véd az esetek 100%-ában. Ez a vakcina tüdőproblémákkal küzdőknek, bizonyos immunhiányban szenvedőknek és olyan személyeknek ajánlott, akiknek eltávolították a lépét. Az influenza elleni védőoltás szintén hatékony a tüdőgyulladás megelőzésében, mivel a tüdőgyulladás az influenza szövődménye lehet.
A tüdőgyulladás megelőzése érdekében kerülni kell a beteg emberekkel való érintkezést is, akik átadhatják a betegséget.
Milyen a tüdőgyulladás prognózisa?
A tüdőgyulladás prognózisa változó, a beteg korától, korábbi állapotától, a kórokozó típusától és a tüdőgyulladás méretétől függően. A közösségben szerzett tüdőgyulladás (community-acquired pneumonia) prognózisának értékelésére leggyakrabban használt skála a FINE-skála, amely egy pontszámot ad, és ennek alapján állapítja meg a prognózist:
|
A korai halálozás előrejelzésére szolgáló változók skálázása |
||
|
Característica |
Puntuación |
|
|
Factores demográficos |
||
| Edad (varones) |
nº de años |
|
| Edad (mujeres) |
nº de años -10 |
|
| Procedencia de asilo o residencia |
+10 |
|
|
Comorbilidad (otras enfermedades asociadas) |
||
| Cáncer |
+30 |
|
| Hepatopatía (enfermedad de hígado) |
+20 |
|
| Insuficiencia cardiaca |
+10 |
|
| Enfermedad cerebrovascular |
+10 |
|
| Enfermedad renal |
+10 |
|
|
Exploración física |
||
| Estado mental alterado |
+20 |
|
| Frecuencia respiratoria ≥30/min |
+20 |
|
| PA sistólica <90 mmHg |
+20 |
|
| Temperatura <35º o ≥40ºC |
+15 |
|
| Taquicardia ≥125 lpm |
+10 |
|
|
Pruebas complementarias |
||
| pH arterial <7,35 |
+30 |
|
| BUN ≥30 mg/dl |
+20 |
|
| Na<130 mmol/l |
+20 |
|
| Glucosa ≥250 mg/dl |
+10 |
|
| PaO2 <60 mmHg (saturación O2 <90%) |
+10 |
|
| Hematocrito <30% |
+10 |
|
| Derrame pleural |
+10 |
|
| Clase Fine | puntuación |
% muerte en 30 días |
| I | <50 años, sin cáncer, ni insuficiencia cardiaca, ni enfermedad cerebrovascular, hepática o renal |
Muy baja |
| II |
<70 |
Baja |
| III |
Intermedia |
|
| IV |
Alta |
|
| V |
>130 |
Muy alta |
Una puntuación superior a 90 recomienda el ingreso en el Hospital.
¿Cuál es el tratamiento de la neumonía?
El tratamiento de una neumonía requiere, en general, la utilización de antibióticos. En función de la situación clínica y de la gravedad será o no necesario ingresar al paciente y administrar los antibióticos por boca o por vena.
Si el pronóstico es bueno (generalmente con puntuaciones FINE < 90), si no hay necesidad de oxígeno y si no se prevén complicaciones, puede tratarse de forma ambulatoria. Súlyosabb esetekben a beteget szükség esetén oxigén, folyadékpótlás sóoldat formájában, szükség esetén hörgőnyitó gyógyszerek és intravénás antibiotikumok adása céljából veszik fel.
A kezdeti antibiotikus kezelés számos tényezőtől függ, amelyek mind a felelős mikroorganizmus feltételezett típusától függnek. Bizonyos körülmények között gyakran előfordul, hogy 2 vagy több antibiotikumot kombinálnak. Az antibiotikumokat a felvétel során meg lehet változtatni, ha a kórokozót a fenti tesztek bármelyike kimutatja, vagy ha a kezelésre több nap után sem reagálnak megfelelően, általában ha a láz továbbra is fennáll. Általánosságban elmondható, hogy az optimális kezelésben részesülő tüdőgyulladásos betegnek 48-72 órán belül javulnia kell, és a kezelést 10-14 napig kell meghosszabbítani. Néha ezután az idő után még mindig van némi köhögés, és gyakran vannak még radiológiai elváltozások, amelyek általában később tűnnek el, mint a tünetek.