Tapasztalataim a Petsmart képzéssel
Egy év Petsmart képzés után végre úgy érzem, hogy felkészültem arra, hogy beszéljek mindarról, ami ebben az évben a kutyakiképzésben történt. Számtalan órával és több száz és több száz dollárral később; itt az idő.
Hátteret adva, soha nem volt kutyám. Apám rendkívül allergiás a kutyákra, és egész felnőttkoromban soha nem volt opció, hogy egy kutya velünk éljen. Így mondanom sem kell, hogy tanácstalan voltam, amikor saját kutyát kaptam. Erről bővebben a kutyaszerzésről szóló blogbejegyzésemben olvashatsz. Vasárnap kaptam meg Rileyt, és hétfő reggel céltalanul bolyongtam apámmal a Petsmartban, hogy keressek valamit, ami kiszedi a szőnyegből a pisiszagot, amikor összefutottam Bryce-szal, az üzletem kutyakiképzőjével. Azt mondta, hogy aznap este kezdő tanfolyamot tart, és a többi már történelem volt. Riley azóta minden héten részt vesz egy edzésen, mióta megkaptam őt.
Petsmart kezdő tréning
Ez egy kölyökkutyás/kezdő tanfolyam volt, így az emberek mindenféle okból voltak ott, és emiatt mindannyiunknak körbe kellett mennünk, hogy elmondjuk, miért vagyunk ott. Az emberek arról beszéltek, hogy a kutyájuk valamit rosszul csinált, amin még dolgoznia kell, míg mások csak annyit mondtak, hogy “ez egy kölyökkutya, edzésre van szüksége”. Amikor rám került a sor, majdnem sírva fakadtam, mert csak annyit mondtam, hogy “jobbá akarom tenni őt”. Ami az igazság volt. Az első naptól kezdve tudtam, hogy ő egy jó kutya, de fogalmam sem volt, hogy mit csinálok.
Amellett, hogy én egy érzelmi roncs voltam, az osztály Riley számára is nehéz volt, mert nem szerette a kutyákat. Egyáltalán nem. Az emberek az állatvédőknél azt mondták, hogy az előző otthonában bántalmazták; egy újabb ok, amiért tudtam, hogy minél előbb be kell vinnem a kiképzésre. Az óra nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbált rám mászni, hogy elmeneküljön a többi kutyától. A kezdő óra nagy részét azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk kitalálni, hogyan lehet más kutyák közelében lenni egy félig zárt térben.
A tanfolyam végére Riley kézmozdulatokkal le tudott ülni és le tudott menni. Sokkal magabiztosabb volt a többi kutyával, és a végére még az osztály néhány kutyájával is összebarátkozott. Láttam, hogy előbukkant a játékos oldala.
**Azt is szeretném megemlíteni, hogy hetente 1-2x elküldtem őt a PetSmart napközis táborába, hogy más kutyákhoz is hozzászoktassam egy ellenőrzött környezetben. Azt hiszem, ez mindent megváltoztatott.
Petsmart Intermediate Training
Ez volt az első óra, ahova apukám is csatlakozott. Rájöttem, hogy rajtam kívül ő volt az, aki a legtöbb időt töltötte Rileyval, és ezért tudnia kellett, hogy min dolgozunk, és miért csináltuk őket.
Ez az óra olyasmire összpontosított, amit nem igazán értettem: a sarokra. Időt töltöttünk azzal, hogy megtanultuk, hogyan kell “sarkon” lenni, és különböző parancsokat tanultunk sarkon állás közben, mint például balra és jobbra fordulni vagy leülni, amikor megállunk. Ez az óra tele volt olyan parancsokkal, amelyek nagyon királyak voltak, de én személy szerint nem használnám olyan gyakran. Az edzőnknek van egy kutyája (nem túl meglepő módon), aki minden parancsot tud, és fantasztikus látni, hogy egy kutya hogyan tudja megtanulni a parancsokat és végrehajtani őket, de nem töltöttünk minden hetet azzal, hogy mindent gyakoroljunk; csak azokkal töltöttünk időt, amelyeket fontosnak éreztünk.
Petsmart haladó képzés
Ez az óra az előző két órán tanult dolgok megerősítéséről szólt, és végső soron az American Kennel Club Canine Good Citizen vizsgára való felkészítésről. Sok parancsot gyakoroltunk időtartammal, figyelemeltereléssel és távolsággal, hogy emlékeztessük a kutyát, hogy minden esetben csak azt tegye, amit mondunk.
Az óra végére le is tettük a CGC-t, de sajnos nem mentünk át elsőre. A legfurcsább az volt, hogy az a rész, amin megbuktunk, a séta volt. Riley elkezdte harapdálni a vádlim, amit még SOHA nem csinált, és a kiképző arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg ideges vagyok, és ő ezt megérezte. Még két órával később sem vizsgáztunk újra, de szeretném, ha valamikor átmenne, mert ez sokkal hivatalosabb, mint a PetSmart által kiadott bizonyítványok!
Trükkoktatás
Ez volt az abszolút kedvenc óránk. Nagyon jó volt látni, hogy mennyi mindent meg tudtam tanítani Riley-nak, és ő is képes volt megtanulni! Nem volt semmilyen nyomás ezen az órán – ha soha nem tudta volna, hogyan kell átugrani egy karikán, az nem befolyásolta volna az általános viselkedését.”
A tanfolyamot úgy kezdtük, hogy egy listáról kiválasztottuk azokat a trükköket, amelyeket meg akartunk tanulni, és minden héten az oktatónk átbeszélte, hogyan kell megtanítani az adott trükköt. Elég nehéz volt minden egyes megtanult trükköt gyakorolni, mert minden órán 2-3 trükköt tanultunk, és az volt a cél, hogy csak azokon dolgozzunk, amiket igazán szeretünk.
Az óra végére Riley tudta, hogyan kell patty cake-et csinálni (jobb, bal és mindkét mancsot adni), átugrani a hulahoppkarikán, (úgymond) chillelni vagy bumm, (úgymond) csengetni, és olyan dolgokat is megerősített, mint a le/ül, csak hangutasítással.
Terápiás tréning
Ez volt az az óra, amire mindig is szerettem volna Rileyt bevinni. Néhány hónapnyi ismeretség után tudtam, hogy annyi örömet okoz az embereknek. Olyan mosolygós arca van, és nagyon megnyerő, mivel nem ugat. Tudtam, hogy előbb-utóbb szívesen elvinném őt időseket meglátogatni otthonokba vagy gyerekeket kórházba (imádja a gyerekeket, így valószínűleg az utóbbit részesítené előnyben)!
Ez az óra főként arról szólt, hogy te, az ember, hogyan lépsz kapcsolatba az emberekkel, akik kapcsolatba lépnek a kutyáddal, és hogyan reagál a kutyád a különböző helyzetekre. Sok időt töltöttem azzal, hogy elvittem Rileyt különböző helyekre, ahol még nem járt, és megnéztem, hogyan reagál. Elvittem az irodámba, különböző éttermekbe és kutyabarát boltokba, mint a Michaels és a Home Depot.
Végső gondolatok
A végén nem vagyok benne biztos, hogy készen áll még, mert még elég fiatal és izgatott, de szerintem néhány év múlva, ha megnyugszik, nagyszerű kis barát lesz, akit körbe lehet vinni és meglátogatni az embereket. Nagyon örülök, hogy részt vettünk ezen az órán, mert tényleg rávilágított arra, hogyan kell az emberekkel kapcsolatba lépni, hogy sikerre készítsem őt.
A képzéssel kapcsolatos záró gondolataim: nem tettem volna másképp! Minden ismerősömnek azt mondom, hogy vegyen részt legalább 1 órán a Petsmartban, mert tudom, hogy ez hatalmas változást hozott nekem és a kutyámnak. Sok embernek más a véleménye a kutyakiképzésről, de én mindig szerettem, hogy minden héten volt 1 óra, amit neki szenteltem és együtt dolgoztunk valamin. Most már nagyon jól érezzük magunkat, amikor megmutatjuk, hogy milyen dolgokat tud!
A te kutyád is járt már tréningre? Mik voltak a tapasztalataitok és megérte? Nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy kérlek látogass el az Instagramomra és oszd meg velem!