Te és a hormonjaid

A luteinizáló hormon alternatív nevei

Intersticiális sejtstimuláló hormon; luteinizáló hormon; lutropin; LH

Mi a luteinizáló hormon?

A luteinizáló hormon, akárcsak a tüszőstimuláló hormon, egy gonadotróf hormon, amelyet az elülső agyalapi mirigy sejtjei termelnek és bocsátanak ki. Férfiaknál a herék, nőknél a petefészkek működésének szabályozásában játszik döntő szerepet.

Férfiaknál a luteinizáló hormon a herék Leydig-sejtjeit tesztoszteron termelésére serkenti, amely helyileg hatva támogatja a spermatermelést. A tesztoszteron az egész testben is kifejti hatását, hogy olyan férfi tulajdonságokat hozzon létre, mint a megnövekedett izomtömeg, a gége megnagyobbodása a mély hang létrehozása érdekében, valamint az arc- és testszőrzet növekedése.

Nőknél a luteinizáló hormon különböző szerepet tölt be a menstruációs ciklus két felében. A ciklus első és második hetében a luteinizáló hormonra azért van szükség, hogy a petefészekben lévő petefészek tüszőket a női nemi hormon, az ösztradiol termelésére serkentse. A ciklus 14. napja körül a luteinizáló hormon szintjének emelkedése hatására a petefészek tüsző elszakad és egy érett petesejtet (petesejtet) bocsát ki a petefészekből, ezt a folyamatot nevezzük ovulációnak. A ciklus hátralévő részében (a harmadik-negyedik héten) a petefészek tüsző maradványai sárgatestet alkotnak. A luteinizáló hormon serkenti a sárgatestet a progeszteron termelésére, amely a terhesség korai szakaszának támogatásához szükséges, amennyiben megtörténik a megtermékenyülés.

Hogyan szabályozzák a luteinizáló hormon működését?

A luteinizáló hormon kiválasztását az elülső agyalapi mirigyből a hipotalamusz-hipofízis-gonád tengelynek nevezett rendszer szabályozza. A gonadotropin-releasing hormon a hipotalamuszból szabadul fel, és az elülső agyalapi mirigy receptoraihoz kötődve serkenti a luteinizáló hormon (és a tüszőstimuláló hormon) szintézisét és felszabadulását. A felszabaduló luteinizáló hormon a véráramba kerül, ahol a herékben és a petefészkekben lévő receptorokhoz kötődik, hogy szabályozza azok hormonkiválasztását és a spermiumok vagy petesejtek termelését.

A hormonok felszabadulása az ivarmirigyekből elnyomhatja a gonadotropin felszabadító hormon, és ezáltal a luteinizáló hormon kiválasztását az elülső agyalapi mirigyből. Amikor az ivarmirigyekből származó hormonok szintje csökken, ennek fordítottja történik, és a gonadotropin felszabadító hormon és ezáltal a luteinizáló hormon szintje emelkedik. Ezt nevezzük negatív visszacsatolásnak.

Férfiaknál a tesztoszteron gyakorolja ezt a negatív visszacsatolást, nőknél pedig az ösztrogén és a progeszteron gyakorolja ugyanezt a hatást, kivéve a menstruációs ciklus közepén. Ekkor a petefészek magas ösztrogénkiválasztása az agyalapi mirigy luteinizáló hormonjának megugrását serkenti, ami kiváltja az ovulációt.

A luteinizáló hormon felszabadulásának finomhangolása létfontosságú a termékenység fenntartásához. Emiatt a gonadotropin felszabadító hormon, a luteinizáló hormon és a tüszőstimuláló hormon hatását utánzó vegyületeket használnak a gonádok működésének serkentésére az asszisztált fogamzási technikák, például az in vitro megtermékenyítés (IVF) során. A vizeletben jelen lévő luteinizáló hormon szintjének mérése felhasználható a nők luteinizáló hormonhullámának és ezáltal az ovulációnak az időzítésére. Ez az egyik módszer, amelyet a teherbe esni vágyó párok által használt ovuláció-előrejelző készletekben alkalmaznak.

Mi történik, ha túl sok luteinizáló hormonom van?

A túl sok luteinizáló hormon meddőségre utalhat. Mivel a luteinizáló hormon kiválasztását a hipotalamusz-hipofízis-gonád tengely szorosan szabályozza, a véráramban lévő luteinizáló hormon magas szintje a herék vagy a petefészkek csökkent nemi szteroid termelésére utalhat (például korai petefészek-elégtelenség esetén).

A policisztás ovárium szindróma a nők körében gyakori állapot, amely a luteinizáló hormon magas szintjével és csökkent termékenységgel jár. Ebben az állapotban a luteinizáló hormon és a tüszőstimuláló hormon közötti egyensúlyhiány serkentheti a tesztoszteron nem megfelelő termelését.

A genetikai állapotok, például a Klinefelter-szindróma és a Turner-szindróma szintén magas luteinizáló hormonszintet eredményezhetnek. A Klinefelter-szindróma kizárólag férfiakra jellemző rendellenesség, és egy plusz X kromoszóma hordozásából ered (így a férfiaknak nem XY, hanem XXY kromoszómájuk van). Ennek következtében a herék kicsik, és nem választanak ki megfelelő mennyiségű tesztoszteront a spermatermelés támogatásához. A Turner-szindróma egy csak nőkre jellemző rendellenesség, amelyet az egyik X kromoszóma részleges vagy teljes deléciója okoz (így a nőknek XX helyett XO kromoszómájuk van). Az érintett betegeknél a petefészek működése károsodott, ezért a luteinizáló hormon termelése fokozódik, hogy megpróbálja serkenteni a petefészek működését.

Mi történik, ha túl kevés luteinizáló hormonom van?

A túl kevés luteinizáló hormon szintén meddőséget eredményez mind férfiaknál, mind nőknél, mivel a herék vagy a petefészek működésének támogatásához a luteinizáló hormon kritikus szintje szükséges.

Férfiaknál például a luteinizáló hormon alacsony szintje esetén a Kallmann-szindróma, amely a hipotalamuszból történő gonadotropin-releasing hormon szekréció hiányával jár.

Nőknél a luteinizáló hormon hiánya azt jelenti, hogy nem következik be peteérés és a menstruáció nem jelentkezik rendszeresen. A túl kevés luteinizáló hormon okozta állapotra példa az amenorrea.

A legutóbbi felülvizsgálat: Feb 2018