Tegu táplálékpiramis – Complete Critter

Hús:
A hús fehérjeforrás a teguk számára, de a vadonban kevesebbet fogyasztják, mint a rovarokat (Kiefer és Sazima 2002, Sazima és D’Angelo 2013, Barraco 2015). A táplálékban található hús mennyisége a táplálkozási tanulmányok között nagymértékben eltérhet, de mindig jóval kevesebb, mint a rovar- és pókfélék fogyasztása. Barraco (2015) megállapította, hogy a táplálékminták 37%-a tartalmazott gerinceseket, 46%-a csigákat/csigákat és 5%-a rákféléket. Hasonlóképpen Kiefer és Sazima (2002) a csigákat/csigákat és rákféléket a táplálékminták 20%-ában, illetve 6,7%-ában találta. Az elfogyasztott gerincesek típusai tanulmányonként nagyon eltérőek voltak: Kiefer és Sazima (2002) a békákat, Sazima és D’Angelo (2013) a rothadó halakat, Barraco (2015) pedig a rágcsálókat találta a leggyakoribbnak. Ez azt jelzi, hogy a tegusok nagyon jól alkalmazkodnak a különböző táplálékokhoz, és opportunista módon táplálkoznak.
A gerincesek tojásai is jelentős részét képezhetik a vadon élő teguk étrendjének. A Sazima és D’Angelo (2013) által megfigyelt táplálék 32%-a madár- vagy hüllő-tojás volt. A Barraco (2015) tanulmányában szereplő táplálékminták 10%-a tartalmazott tojásokat.
A teljes zsákmányállatok a táplálkozás szempontjából legértékesebb táplálékok a teguk számára. A rágcsálók, a csibék és az egész pisztrángok nagyszerű húsválasztékot jelentenek a teguk számára. A tojás jó alkalmi választás tegu tápláléknak. Az édesvízi rákok és csigák rendkívül egészséges választási lehetőséget jelentenek a teguk számára. A sósvízi rákok és csigák mértékkel szintén etethetők. Különleges eseteket kivéve (lásd a különleges megfontolások fejezetet), az etetett húsnak egész zsákmányállatnak kell lennie. Az olyan termékek, mint a darált pulyka, közel sem olyan előnyösek a táplálkozás szempontjából, mint az egész zsákmányállatok.
Rovarok (és pókfélék):
A teguk számára a rovarok jelentik a fő fehérjeforrást. A táplálékminták 76%-ában találtak rovarokat (Barraco 2015). A legtöbb kereskedelmi forgalomban nevelt rovar több tápanyagban is hiányos, többek között kalciumban, tiaminban (B1-vitamin), A-vitaminban és E-vitaminban. A rovarokat magas kalcium- és A-vitamin tartalmú étrenddel kell etetni, mielőtt a tegut etetné. A bélbetáplálás sokkal hatékonyabb, mint a rovarok beporzása. Az etetett rovaroknak alacsony zsírtartalmúnak is kell lenniük.
A teguk a vadonban sokféle “bogarat” esznek, de a leggyakrabban fogyasztott “bogarak” a pókok és a szöcskefélék családja (Kiefer és Sazima 2002, Sazima és D’Angelo 2013, Barraco 2015).
A rovarok közé tartoznak a tücskök, a csótányok, a szarvacskák és a katona légy lárvái (reptiféreg). A zsírtartalmuk miatt takarékosabban etetendő rovarok közé tartoznak a lisztférgek , a szuperférgek és a viaszférgek.
Nézze meg néhány gyakori etetőrovar tápanyagelemzését.
Rovarok étrendje- béltöltés:
A rovarok béltöltése kritikus a leopárd gekkók számára, mivel a teljes táplálékuk rovarokból áll. A béltöltéshez a tápláléknak 20% kalciumot, 50% zöldséget, 10% vitamin/ásványi anyag kiegészítőt és 20% zöldséget kell tartalmaznia, tömegarányosan. Ezt a táplálékot legalább 48 órán keresztül kell etetni a rovarokkal. Ez lehetővé teszi a szervezet számára a tápanyagok, például az A-vitamin felszívódását. A kalciumot a rovarok nem veszik fel jól, ezért a bélterheléses táplálék etetése mellett a rovarokat kalciumporral kell beporozni.
-Kalcium (a bélterheléses étrend 20%-a):
A kalcium-kiegészítőt a vitamin- és ásványianyag-kiegészítőtől külön kell megvásárolni. Majdnem minden etető rovar kalciumhiányos, és a hüllőknél minden más ásványi anyagnál nagyobb szükség van kalciumra. A rovarokkal etetett kalcium-kiegészítőnek tartalmaznia kell D3-vitamint, hogy a rovarok fel tudják dolgozni a kalciumot.
A béltöltésre vonatkozó kalcium-ajánlások Finke (2003) tanulmányán alapulnak, amely 3-9% elemi kalciumot javasol a béltöltő étrendben, a rovarfajoktól függően. A kalcium-karbonát (a legelterjedtebb kalcium-kiegészítő) 40% elemi kalciumot tartalmaz, így 20% kalcium-kiegészítőre van szükség az étrendben. Ezt az ajánlást támasztja alá Finke és munkatársai (2005) is, akik kimutatták, hogy a 15% kalcium-karbonát kiegészítése a béltöltő takarmányhoz 0,2%-ról 1,1% kalciumra növelte a kistücsök kalciumtartalmát. Tekintettel arra, hogy a 20%-os kalcium-kiegészítés mennyisége súlyra vonatkozik, valójában nem fog annyi kalciumnak tűnni, mint amennyit várnánk. Nagyon ajánlott a bélterheléses étrend összetevőinek mérlegelése.
A friss zöldségeket tartalmazó bélterheléses étrendhez egyszerűen kalciumpor hozzáadásával kapcsolatos ízletességi problémák miatt a rovarokat etetés előtt kalciumporral is be kell porozni. Nem valószínű, hogy a rovarok elegendő kalciumot fogyasztanak a házilag készített bélterheléses étrendben.
A tegusok esetében gondoskodjon megfelelő UVB világításról. UVB nélkül a teguk nem tudják feldolgozni az elfogyasztott kalciumot.
-Vitamin- és ásványianyag-kiegészítő (a bélterheléses étrend 10%-a):
A rovarok etetésekor elengedhetetlen a vitamin- és ásványianyag-kiegészítő, hogy a tápanyagok ne hiányozzanak, azonban a piacon elég sokféle kiegészítő van. Amikor az itt vázolt egészséges bélterhelési tervhez keresünk kiegészítőt, van néhány kulcsfontosságú tápanyag, amit figyelembe kell vennünk. A legtöbb rovar alacsony magnézium-, vas-, jód- és E-vitamin-tartalommal rendelkezik. Győződjön meg róla, hogy a táplálékkiegészítő biztosítja ezeket a tápanyagokat, valamint bőséges mennyiségű B-vitamint. Gyakran a jodidot hínárral, mint összetevővel biztosítják. Az A-vitamin szintén egy olyan tápanyag, amely gyakran hiányzik a kereskedelmi forgalomban nevelt rovarokból. Vitamin- és ásványianyag-kiegészítővel növelhető az A-vitamin-tartalom a bélterheléses étrendben, de ha a bélterheléses étrendben a megfelelő zöldségekkel etetik, erre nincs szükség.
Zöldségek:
A zöldségek erőteljes tápanyagforrást jelentenek a teguk számára. Tömeget és vitaminokat is biztosítanak a bélterhelő étrendhez. A zöldek általában három kategóriába sorolhatók, az alapélelmiszerek, az alkalmi ritka és a sohasem eleségek közé. Ahhoz, hogy egy zöld minden napos zöld legyen, gazdagnak kell lennie tápanyagokban, például kalciumban, alacsony foszfortartalommal és alacsony antitápanyagtartalommal, például oxalátokban és goitrogénekben. Az alkalmi zöldségek tápanyagokban gazdagok, de túl magas oxalát- vagy goitrogéntartalommal rendelkeznek ahhoz, hogy minden nap fogyaszthatóak legyenek. A ritka zöldségek nagyon magas oxalát- és goitrogéntartalmúak. Ezeket kerülni kell. A soha nem zöldségek magas foszfortartalmúak, alacsony kalciumtartalmúak és néha magas oxalát tartalmúak.
Az egyszerű zöldségek közé tartozik az escarole, az endívia, a lucerna és a gyermekláncfű zöldje.
Az alkalmi zöldek közé tartozik a bok choy, a gallérzöld, a mustárzöld, a répazöld, a vízitorma
A ritka zöldek közé tartozik a kelkáposzta, a sötét saláták, a petrezselyem, a mángold, a spenót
A sosem zöldek közé tartozik a jégsaláta, a káposzta
Zöldségek:
Ez az a része a tegu étrendjének, amely a tápanyagok és ízek változatosságát hozza be. A vadonban a tegukról ismert, hogy alkalmanként virágokat esznek (Kiefer és Sazima 2002). A zöldségek kritikusan fontosak a bélrakás szempontjából is, mivel béta-karotin forrásként szolgálnak, amelyet a rovarok retinollá dolgoznak fel, az A-vitamin egy olyan formájává, amelyet a teguk fel tudnak használni. A jó zöldségek gyakran világos színűek, és nem tartalmaznak túl sok oxalátot és foszfort. Néha a legegészségesebb ételek egyben a legkülönösebbek is, mint például a tüskés körtelevelek és a hibiszkuszvirágok.
A legjobb zöldségek közé tartozik a makk tök, a butternut tök, a paprika, a fügekaktusz levelei, a hibiszkusz, a közönséges gombák, az okra és a sütőtök.
A többi jó zöldség közé tartozik a spárga, a brokkoli, a kelbimbó, a sárgarépa, a zöldbab, a cukorborsó, a paradicsom, a sárga tök és az uborka.
Nézze meg a zöldségek tápanyagelemzését.
Gyümölcs:
A legtöbb növényi anyag, amelyet a tegu a vadonban fogyaszt, gyümölcs. A teguk táplálékmintáinak 16,7%-a, illetve 50%-a tartalmazott gyümölcsöt. Ezek különféle gyümölcsökből álltak, köztük bogyós gyümölcsökből és pálmafélékből (Kiefer és Sazima 2002, Barraco 2015). A vadonban a gyümölcsök a táplálék mennyiségének akár 30%-át is kitehetik (Kiefer és Sazima 2002). A gyümölcs nem követelmény a vadon élő állatok táplálkozásában, mivel Sazima és D’Angelo (2013) nem figyeltek meg gyümölcsökkel vagy más vegetatív anyagokkal való táplálkozást. Fontos megjegyezni, hogy szinte minden boltban kapható gyümölcs erősen háziasított, és alig van köze vadon élő rokonainak tápanyagtartalmához. A tegusoknak etetett gyümölcsöket csak korlátozott mennyiségben, kizárólag magas tápértékű fajtákból kell tartani.
Az egészségesebb gyümölcsök közé tartoznak a bogyós gyümölcsök, a kantilop, a datolya, a füge, a guava, a kivi, a mangó, a narancs, a papaya és az ananász.
Források:
Barraco, Liz Anne, Risk Assessment of the Nonnative Argentine Black and White Tegu, Salvator merianae, in South Florida. Kiadatlan szakdolgozat, Florida Atlantic University. (2015).
Finke, Mark D., Gut Loading to Enhance the Nutrient Content of Insets as Food for Reptiles: A Mathematical Approach. Zoo Biology. 22(2):147-162 (2003).
Finke, Mark D., Shari U, Dunham and Christabel A. Kwabi, Evaluation of Four Dry Commercial Gut Loading Products for Improving the Calcium Content of Crickets, Acheta domestics. Journal of Herpetological Medicine and Surgery. 15(1) 7-12 (2005).
Kiefer, Mara Cintia és Ivan Sazima. Juvenilis tegu gyík Tupinambis merianae (Teiidae) étrendje Délkelet-Brazíliában. Amphibia-Reptilia 23: 105-108 (2002).
Sazima, Ivan és Giulia B. D’Angelo, Range of Animal Food Types Recorded for the Tegu Lizard (Salvator merianae) at an Urban Part in South-Eastern Brazil. Herpetology Notes. 6 427-430 (2013).