tejfűgyilkos poloska – Zelus longipes Linnaeus

közönséges név: tejfűgyilkos poloska (javasolt köznév)tudományos név: Zelus longipes Linnaeus (Insecta: Hemiptera: Reduviidae)

A Zelus longipes Linnaeust általában tejfűgyilkos poloskának nevezik, mivel nagyon hasonlít a tejfűgyilkos poloskára, Oncopeltus fasciatus (Dallas). Hosszúlábú gyilkos poloska és Zelus gyilkos poloska néven is ismert (Bogárkalauz). A Zelus nemzetség tagjai a Harpactorinae alcsaládba tartoznak és nappali életmódot folytatnak. Generalista ragadozók, akik a kertben és a szántóföldeken puhatestű zsákmányállatok széles skálájával táplálkoznak, például szúnyogokkal, legyekkel, földigilisztákkal, uborkabogarakkal és hernyókkal (őszi páncélosférgek, gyökérgiliszták stb.).

1. ábra. Felnőtt tejfűgyilkos poloska, Zelus longipes Linnaeus, hosszú lábai és csőre (stylet), csemegekukorica bojtján ülve. Fotó: Megha Kalsi, University of Florida.

Elterjedés (Vissza a tetejére)

A Zelus longipes széles körben elterjedt Észak-Amerika déli részén (az Öböl-parti és dél-atlanti államok; Dél-Kalifornia és Arizona délnyugati része az Egyesült Államokban), Közép-Amerikában, Dél-Amerikában (Chile kivételével) Közép-Argentínáig és a Nyugat-Indiákon (Hart 1986, Melo 2005, Wolf és Reid 2001, Cogni et al. 2000).

Leírás és életciklus (Vissza a tetejére)

Ez a faj nagy méret- és színváltozatosságot mutat, ami a múltban zavart okozott a helyes fajmeghatározásban. A legnagyobb színváltozatosság a nyugat-indiai populációkban figyelhető meg, ahol az egyedek narancsbarna, barnásfekete, sőt teljesen fekete színűek is lehetnek (Hart 1986). Az Egyesült Államok populációi jellegzetesen narancssárga és fekete színűek. A kifejlett egyedeknek és a nimfáknak körte alakú fejük, összeszűkült nyakuk és hosszú szőrös lábuk van. Szúró és szívó szájszerveik három szegmensből álló csőrrel rendelkeznek, amely nyugalmi állapotban meghajlik, és a mellkas alatt egy barázdában tartják.

Felnőttek: A hímek kisebbek, mint a nőstények. A kaliforniai és arizonai populációkban a hímek átlagosan 16,1 mm, a nőstények 18,4 mm hosszúak, míg az Öböl-menti populációkban a hímek és nőstények átlagosan 16,8 mm, illetve 18,2 mm hosszúak. A nőstényeknél a végső hasi szegmens tányérszerű vagy lapított, míg a hímeknél csészeszerű vagy lekerekített (Hart 1986). Ismeretes, hogy a kifejlett egyedek telelnek.

A kifejlett Zelus longipes a következő morfológiai jellemzők alapján különböztethető meg a többi Zelus-fajtól:

A pronotumon a felkarszögek fegyvertelenek és lekerekítettek,

A rovar hátfelülete barnásvöröstől a barnásfekete színig terjed,

A paramerek (vagy a hímivarszerv oldalsó lebenyei) hengeresek és hosszúak, meghaladják a középső lebenyek hosszának 1/4-ét.

2. ábra. Felnőtt nőstény tejfűgyilkos poloska, Zelus longipes Linnaeus, csemegekukorica bojtján ülve. Fényképezte: Megha Kalsi, University of Florida.

3. ábra. Felnőtt tejfűbogár, Zelus longipes Linnaeus, párzás csemegekukorica-mezőn. Fotó: Megha Kalsi, University of Florida.

Tojások: A tojások hengeres és hosszúkás alakúak, nem díszítettek, barna színűek, világosbarna, sapkaszerű szerkezettel (az úgynevezett operculummal), amelynek középen egy tölcsér alakú nyílással ellátott pórus található. A tojás két részre osztható: az operculumra (amely a tojás elülső pólusához kapcsolódik) és a fő tojáshéjra vagy chorionra (Wolf és Reid 2000). Az egyes tojások teljes hossza 2,0-2,3 mm, míg a függelék 0,5 mm hosszú (közismerten a leghosszabb a poloskák között). A fő tojáshéj többi része 1,5 mm hosszú. A fő tojáshéj a hátsó pólusnál a legszélesebb (0,53 mm), és az elülső pólus közelében keskenyedik (0,32 mm). Az elülső pólus lapos, és az elülső függelékhez egy határozott, derék alakú csomópontban csatlakozik. Oldalirányban nézve a tojáshéj oldalirányban lapítottnak tűnik, enyhén befelé görbülve (Wolf és Reid 2000).

4. ábra. A Zelus longipes Linnaeus-féle tejfölös gyilkos poloska tojásai, amelyeken látható a központi pórus (a) az egyik tojás operculumában, és a nyálkás réteg (b), amely a fő tojáshéjat körülveszi, de az operculát nem. Fényképezte: Megha Kalsi, University of Florida.

5. ábra. A Zelus longipes Linnaeus-féle tejfölös gyilkos poloska tojásának oldalnézetéből látható az operculum (a), a fő tojáshéj (b), a derékszerű elágazás (c) és az egyik oldalon enyhén befelé görbült, lapított tojás (d). Fényképezte: Megha Kalsi, University of Florida.

A fő tojáshéj sima felületű. Az elülső függelék belsőleg rendkívül változatos felépítést mutat, ha SEM (pásztázó elektronmikroszkóp) alatt vizsgáljuk. Az elülső függelék hengeres külső rétegét fátyolnak nevezzük, amely folytonos a fő tojáshéjjal és nagyjából azonos átmérőjű. A fátyol az elülső pólusnál befelé hajlik, kettős réteget alkotva, és ezen belül számos méhsejt-szerű struktúra található. A fátyol feladata a fejlődő embrió páratartalmának szabályozása. A fátyol részleges eltávolítása feltárja az elülső függelék fontos összetevőinek topográfiai elrendezését, amelyek a mikropílusok (a fátyol tövében) és az operculum. A mikropílusok segítik a gázcserét, míg az operculum egy lemezszerű szerkezet, amely a tojás elülső részéhez kapcsolódik, és a keléskor felemelkedik. A tojások 15 vagy több tojásból álló csoportban rakódnak le, a tövüknél bebetonozva és viszkózus anyaggal borítva (kivéve az elülső függeléket, mivel annak az a feladata, hogy megvédje az aeropyleket az eltömődéstől) (Wolf és Reid 2000) (Wolf és Reid 2000).

6. ábra. A Zelus longipes Linnaeus-féle tejfölös gyilkos poloska nyálkás réteggel körülvett és egy csemegekukorica-levél alsó felületére lerakott tojástömege. Vegyük észre, hogy a peték operculái nincsenek befedve. Fotó: Megha Kalsi, University of Florida.

7. ábra. Egy kifejlett nőstény tejfűgyilkos poloska, Zelus longipes Linnaeus, petéket rak egy ketrecben. Fényképezte: Megha Kalsi, University of Florida.

Nimfa: A Zelus longipes öt nimfapusztuláson megy keresztül, mielőtt kifejletté fejlődik.

Első ivarérés: A test hosszúkás, differenciált nyakkal, világosbarna színű, 2,61 mm hosszú. A fej pirisz alakú, 0,80 mm hosszú és 0,50 mm széles, ritkás szőrszálakkal. A kiemelkedő vörösesbarna szemek 0,22 mm szélesek (az okulárok hiányoznak). Az antennák szálasak, szarusak és 3,98 mm hosszúak. A lábak sötétbarna színűek, kivéve a coxa-t, amely világosbarna. A has sötétbarnától a narancssárgáig terjedő színű, kerek formájú, az utolsó szegmenseken néhány szőrszállal. Ebben a stádiumban nincsenek szárnypárnák (Melo et al. 2005).

8. ábra. A Zelus longipes Linnaeus, a tejfölös gyilkos poloska első lappangó nimfái, amint kikelnek a tojásból, és lassan kinyújtják lábaikat. Fotó: Megha Kalsi, University of Florida.

9. ábra. A Zelus longipes Linnaeus (Zelus longipes Linnaeus), a tejfűgyilkos poloska első lárvája, dorzális nézet (balra és középen) és ventrális nézet (jobbra). Fényképezte Megha Kalsi, Floridai Egyetem.

10. ábra. A Zelus longipes Linnaeus, a tejfölös gyilkos poloska első lappangó nimfáinak tömege kikel a csemegekukorica levelére rakott petékből. Fotó: Megha Kalsi, University of Florida.

11. ábra. A Zelus longipes Linnaeus (Zelus longipes Linnaeus), a tejfű gyilkos poloska első életszakaszának nimfája, amint az Orius insidiosus (Say), az apró kalózpoloska nimfájával táplálkozik. Fényképezte: Megha Kalsi, University of Florida.

Második életszakasz: A test most már megnyúltabb, 4,26 mm hosszú, halványbarna színű és narancssárga árnyalatú (Melo et al. 2005). A fej szintén megnyúltabb, 1,08 mm hosszú és 0,67 mm széles, mint az előző petefészekben. A lábak feketék, világos színű coxákkal. A has pedig lekerekített és szetózus, halványan látható verejtékmirigyekkel. A szárnypárnák már jelen vannak, sötétbarnától a feketéig terjedő színűek és 0,35 mm hosszúak.

12. ábra. A Zelus longipes Linnaeus, a tejfű gyilkos poloska második stádiumú nimfájának elülső nézete (a) és az exuviája (b). Fényképezte: Megha Kalsi, University of Florida.

Harmadik példa: A test megnyúlt és 5,73 mm hosszú ( Melo et al. 2005). A fej 1,56 mm hosszú és 0,78 mm széles. Egyenletesen narancssárga, szetákkal borított. Az antennák 7,5 mm hosszúak, színük és sávozásuk az előző póratesthez hasonló. A lábak és a szárnypárnák színe megegyezik az előző példányéval. A szárnypárna hossza most átlagosan 0,84 mm. A has lekerekített, szetákkal és látható illatmirigy-nyílásokkal.

13. ábra. A Zelus longipes Linnaeus, a tejfüves gyilkos poloska harmadik stádiumú nimfája és exuviája (betét) hátulnézetből. Fényképezte: Megha Kalsi, University of Florida.

14. ábra. A Zelus longipes Linnaeus, a tejfűgyilkos poloska harmadik stádiumú nimfájának oldalnézete. A fej jobbra van, és a (nyugalmi helyzetben hátrafelé mutató) fullánk a fej alatt látható. Fényképezte Megha Kalsi, University of Florida.

Negyedik példa: A teljes testhossz 7,14 mm (Melo et al. 2005). A fej szélessége és hossza 0,97 mm, illetve 2,05 mm. Az antennák hossza már 10,23 mm,míg az antennák fekete színűek és az első szegmensen két distalis halvány sáv (világosbarna) található. A második és harmadik antennaszegmens szetózus. A lábak feketék, három halvány sávval, egy az elülső combcsonton és kettő a középső és a hátsó combcsonton. A szárnypárnák feketék, szetózusak és 1,37 mm hosszúak. A has hosszúkásabb és szarusabb, mint az előző pólyáknál, 2,67 mm hosszú és 0,65 mm széles. A hátsó rész sárga színű, a VI. és VII. szegycsonton feltűnő fekete háti foltokkal.

Ötödik példa: A narancssárga test megnyúlt, 11,29 mm-es (Melo et al. 2005). A fej hossza és szélessége 2,77 mm, illetve 1,26 mm. A szemek feltűnően feketék. A 14,56 mm hosszúságú antennák a szín, a sávmintázat és a szőrszálak tekintetében hasonlóak az előző példányokhoz. Az antenna második szegmense öt trichobothria (hosszúkás, nem csúcsos szőrszálak), míg a fennmaradó három szegmens bőséges szőrszálakkal rendelkezik. A szárnypárnák 3,54 mm hosszúak, szedánszerűek és feketék. A has narancssárga színű, szettás, 4,97 mm hosszú és 1,77 mm széles. A has oldalsó szélein vékony fehéres-sárga csíkok láthatók.

Gazdasági jelentősége (Vissza a tetejére)

A Zelus longipes általános ragadozó, de fontos gazdasági kártevők ragadozója is, mint például a Spodoptera frugiperda (Cogni et al. 2000), a Diaphorina citri (Hall 2008) és az Uresiphita reversalis Guenée (Carrel 2001).

Bár az emberre nem jelent veszélyt, de ha nem megfelelően kezelik, a Zelus longipes csípése égő érzést és duzzanatot okozhat, amely több napig is eltarthat.

Táplálkozási viselkedés (Vissza a tetejére)

A Zelus longipes stratégiája, amellyel zsákmányát elkapja, a “ragadós csapda stratégiája” néven ismert. Mint sok más lesből támadó poloska, a Zelus longipes is megtámadja a zsákmányt, miután a levegőbe emelt mellső lábaival a lombok belsejébe bújt. A Zelus longipes mellső lábait viszkózus anyag borítja, amely ragasztóanyagként viselkedik, és csapdába ejti a zsákmányt. A Zelus longipes ezután gyorsan megbénítja zsákmányát azáltal, hogy fullánkjait a gazdatestbe szúrja, és felkészül a táplálkozásra a szájon kívüli emésztés révén. Az extraorális emésztés az emésztés olyan módja, amikor a ragadozó enzimeket juttat a zsákmányába, hogy feloldja a gazdaszövetet, majd a feloldott folyadékot szívószálként használva a fullánkját felszívja (Wolf és Reid 2001). A Zelus longipes akár hatszor akkora zsákmánnyal is képes táplálkozni, mint a saját mérete. A zsákmány méretének növekedésével azonban a Zelus longipes kezelési és táplálkozási ideje is megnő, így sebezhetővé válik más ragadozókkal szemben (Cogni et al. 2000).

15. ábra. Felnőtt tejfűbogár, Zelus longipes Linnaeus, rejtőzködő vagy lesben álló viselkedés. Megha Kalsi felvétele, Floridai Egyetem.

16. ábra. Felnőtt tejfűgyilkos poloska, Zelus longipes Linnaeus, lesben állva (az árnyékban balra fent), felemelt mellső lábakkal, mielőtt megtámadná zsákmányát, egy kukoricalepkét, Euxesta stigmatias Loew, (jobbra lent). Fényképezte: Megha Kalsi, University of Florida.

17. ábra. Felnőtt nőstény tejfűgyilkos poloska, Zelus longipes Linnaeus, amint bénítja zsákmányát, egy kukoricalepkét, Euxesta stigmatias Loew, a fullánkok behelyezésével. Fotó: Megha Kalsi, University of Florida.

18. ábra. Felnőtt nőstény tejfűgyilkos poloska, Zelus longipes Linnaeus, kukoricalégy, Euxesta stigmatias Loew táplálkozása. Fényképezte: Megha Kalsi, University of Florida.

19. ábra. A Zelus longipes Linnaeus-féle tejfűgyilkos poloska nimfája Euxesta annonae Fabricius kétszárnyú legyön táplálkozik. Fotó: Megha Kalsi, University of Florida.

Válogatott hivatkozások (Vissza a tetejére)

• BugGuide. (2009. október). Zelus longipes faj – Milkweed Assassin Bug. BugGuide.net. http://bugguide.net/node/view/4832 (2018. augusztus 21.).
• Carrel JE. 2001. A ragadozó ízeltlábúak válasza az Uresiphita reversalis (Guenée) (Lepidoptera: Pyralidae) pyralid moly kémiailag védett lárváira. Journal of the Kansas Entomological Society 74: 128-135.
• Cogni R, Freitas AVL, Filho FA. 2000. A zsákmány méretének hatása a Zelus longipes L. (Het., Reduviidae) predációs sikerére. Journal of Applied Entomology 126: 74-78.
• Hall DG. (2008). A Diaphorina citri biológiai védekezése. Concitver. http://www.concitver.com/huanglongbingYPsilidoAsiatico/Memor%C3%ADa-8%20Hall.pdf (2018. augusztus 21.).
• Hart ER. 1986. A Zelus Fabricius nemzetség az Egyesült Államokban, Kanadában és Észak-Mexikóban (Hemiptera: Reduviidae). Annals of the Entomological Society of America 79: 535-548.
• Melo MC, Coscaron MC, Filho BA. 2005. A Zelus longipes (Heteroptera: Reduviidae, Harpactorinae) éretlen stádiumai. Transactions of the American Entomological Society 31: 101-110.
• Ralston JS. 1977. Tojásőrzés a Zelus nemzetséghez tartozó hím gyilkos poloskák (Hemiptera: Reduviidae) által. Psyche 84: 103-107.
• Wolf KW, Reid W. 2000. Az elülső függelék felépítése a Zelus longipes (Hemiptera: Reduviidae) orgyilkos poloska tojásában. Arthropod Structure and Development 29: 333-341.
• Wolf KW, Reid W. 2001. A lábak felszíni morfológiája a Zelus longipes gyilkos poloska (Hemiptera: Reduviidae) esetében: Pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálat, különös tekintettel a szőrökre és a pórusokra. Annals of the Entomological Society of America 94: 457-461.