Teknős és teknősbéka

Teknős, teknősbéka és teknősbéka: mi a különbség? Minden teknős, teknősbéka és teknősbéka hüllő. A tudósok gyakran cheloniáknak nevezik őket, mivel a Chelonia nevű rendszertani rendbe tartoznak (a görög teknősbéka szóból). Mindegyiknek pikkelyei vannak, tojásokat raknak, és ektotermikusak; méretük a tenyérbe illőtől a 817 kilogrammig (1800 font) terjed. A teknősök a sivatagoktól az óceánokon át a háztáji patakokig mindenhol élnek. Akkor miért vannak különböző nevek? Ezek a közös nevek általában arra utalnak, hogy a hüllők hol élnek, és hogyan használják az élőhelyüket. Íme néhány általánosan elfogadott különbség a cheloniák típusai között:

Teknős: Életének nagy részét a vízben tölti. A teknősöknek általában úszóhártyás lábuk van az úszáshoz. A tengeri teknősök (Cheloniidae család) különösen alkalmazkodtak a vízi élethez, hosszú, uszonyokat alkotó lábaikkal és áramvonalas testformájukkal. Ritkán hagyják el az óceánt, kivéve, amikor a nőstények partra szállnak, hogy lerakják tojásaikat, bár néhányan, mint például a zöld tengeri teknős, kijönnek a zátonyokra és a partokra sütkérezni. Más teknősök édesvizekben, például tavakban és tavakban élnek. Úsznak, de ki is másznak a partra, fatörzsekre vagy sziklákra, hogy sütkérezzenek a napon. Hideg időben előfordulhat, hogy beássák magukat az iszapba, ahol nyugalmi álomba merülnek, amíg a tavasz újra meleg időt hoz.

Teknősök: Földlakó, amely alacsony növésű bokrokat, füveket, sőt még kaktuszokat is fogyaszt. A teknősöknek nincsenek úszóhártyás lábaik; a szárazföldön való járáshoz a lábuk kerek és csonka. A forró, száraz élőhelyeken élő teknősök erős mellső végtagjaikat használják az üregek ásására. Aztán, amikor túl meleg van a napon, a föld alá bújnak.

Terrapin: Szárazföldön és vízben egyaránt tölti idejét, de mindig víz közelében, folyók, tavak és tavak mentén él. A terrapinák gyakran találhatók brakkos, mocsaras területeken. A “terrapin” szó az algonquiai teknőst jelentő szóból származik.

A teknősök és teknősök a hüllők nagyon régi csoportját alkotják, körülbelül 220 millió éves múltra tekintenek vissza. A gerinccel rendelkező vadon élő állatok közül a teknősök az egyetlenek, amelyeknek páncéljuk is van, amely 59-61 csontból áll, és amelyet a körmeinkhez hasonlóan keratinból készült lemezek, úgynevezett csontlemezek borítanak. A teknős nem tud kimászni belőle, mert a páncél állandóan a gerinchez és a bordakosárhoz van rögzítve. A páncél tetejét páncélnak, az alját pedig plasztronnak nevezik. A teknősök a páncéljukon keresztül érzik a nyomást és a fájdalmat, ahogyan te is érzed a körmödön keresztül.

Néhány teknős képes a fejét, lábát és lábát a páncéljába húzni; ezeket a teknősöket “rejtett nyakú teknősöknek” nevezik. Ahhoz, hogy helyet csináljanak a páncéljukban, néha ki kell fújniuk a levegőt a tüdejükből, ami sziszegő hangot ad. Más teknősök nem tudják a lábukat vagy a fejüket behúzni a páncéljukba. Némelyiküknek hosszú a nyakuk, és úgy védik a fejüket, hogy oldalra behúzzák a páncélba. Őket “oldalnyakú teknősöknek” nevezik. A teknősök páncélja nem olyan nehéz, mint gondolnánk. A páncél sok apró légkamrát tartalmaz, ami egy kicsit könnyebbé teszi azt.

A páncéljukat lekerekített, lapított páncéllal rendelkeznek, és az egész páncélt kemény, bőrszerű bőr borítja, amelyet apró csontok támasztanak alá. A páncél csontos elemei csökkennek, így a páncél rugalmas az úszáshoz és a búvárkodáshoz. A bőrhátú teknősök akár 900 méter mélyre is merülhetnek az óceán felszíne alá; ebben a mélységben a hihetetlen víznyomás összezúzna egy nehéz páncéllal és kevésbé rugalmas testtel rendelkező teknőst.

A teknősöknek és teknősöknek nincs fülük, mint nekünk, de érzékelik a rezgéseket és a víznyomás változásait, amelyek jelzik számukra, hol lehet táplálék vagy ragadozó. Jó szaglásuk van, ami segít nekik megtalálni az élelmet. A teknősök, különösen a szárazföldi teknősök bőre bőrszerűnek és keménynek tűnhet, de valójában nagyon érzékeny. A San Diego-i állatkert állatgondozó szakemberei megállapították, hogy a galápagosi teknősök úgy tűnik, élvezik, ha megdörzsölik a nyakukat.

Úgy tűnik, egyes teknősöknek olyan érzékeik vagy ösztöneik vannak, amelyeket nem teljesen értünk. A nyomkövető berendezések azt mutatják, hogy egyes tengeri teknősök több ezer mérföldet (kilométert) vándorolnak a tengeren keresztül rendszeres útvonalakon, és két-háromévente visszatérnek ugyanazokhoz a partokhoz, hogy lerakják tojásaikat.

A vízi teknősöknek van néhány egyedülálló képességük, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a víz alatt maradjanak. Némelyikük képes vizet be- és kipumpálni a száján és a torkán keresztül, ahol az erek gazdag bélése közvetlenül a vízből veszi fel az oxigént. Egyes teknősök napokig képesek a víz alatt maradni azáltal, hogy a kloákájukon keresztül vizet mozgatnak ki és be, hogy oxigénhez jussanak; Ausztráliában “fenéklégzőként” ismerik őket. A nagy, úszóhártyás, evezőszerű lábak lehetővé teszik a vízi teknősök számára, hogy könnyedén tolják a vizet. A Fly River teknős az egyetlen édesvízi teknős, amelynek az óceánban élő teknősökhöz hasonló valódi uszonyai vannak.