Terhességi kor
Fogalmak a születési súly és a terhességi kor kapcsolatáról
A terhességi kor a terhesség időtartamát jelzi, az utolsó menstruáció első napjától számítva, míg a születési súly a csecsemő végleges súlya a terhesség befejezésekor. A terhességi kor becslése a terhességek jelentős részénél kétséges lehet, akár az utolsó menstruáció időpontjának bizonytalansága, akár a magzat terhesség alatti növekedési rendellenességek miatt, akár azért, mert az anyák későn vagy egyáltalán nem vesznek részt a terhesgondozáson. Bár a terhességi kor a terhesség során folyamatosan növekszik, a konvenció szerint a terhességi korra gyakran úgy hivatkoznak, hogy a terhesség első, második vagy harmadik trimeszterében van, ahelyett, hogy az egyes heteket befejezettként jelentenék.
Míg a születési súly könnyen mérhető, a terhességi kor pontos meghatározása sokkal nehezebbnek bizonyult. Csak a huszadik század elején a finn gyermekorvos, Arvo Ylppö javasolta először, hogy a születéskor kicsi csecsemőket koraszülöttnek minősítsék, 2500 g vagy annál kisebb születési súly alapján (Ylppö, 1919).
A terhesség alatti magzati növekedést kezdetben közvetett módon, az anyai testsúly, a méh fundális magasságának és a haskörfogat sorozatos mérésével értékelték. A magzat érettségének és jóllétének értékelésére különböző anyai hormonális és biokémiai paramétereket, valamint magzati röntgenfelvételeket használtak.
A magzat közvetlen láthatóvá tétele csak az 1960-as években vált lehetővé, amikor a fejlődő klinikai ultrahang technikát először alkalmazták terhes nőknél. A magzati koponya biparietális átmérőjének mérését nagyszámú olyan terhes nőnél végezték el, akiknek menstruációs ciklusa rendszeres és normális időtartamú volt, és akiknél az utolsó menstruáció időpontja megbízhatóan ismert volt. A terhesség egymást követő szakaszaiban végzett méréseket ezután olyan populációs értékek meghatározására használták fel, amelyek alapján a terhességi életkor megbízhatóan megállapítható volt. Mivel az ultrahangot a terhesség korai szakaszában biztonságosan lehetett használni, ezután időközönként sorozatos méréseket lehetett végezni annak megállapítására, hogy a magzat növekedési mintázata normális-e vagy sem.
A születési súly százalékos táblázatokat vezették be annak értékelésére, hogy egy ismert születési súlyú és terhességi korú egyedi csecsemő megfelelően nőtt-e (Lubchenco, 1976). Az olyan kifejezések, mint a “small-for-dates” és a “large-for-dates” kifejezéseket széles körben kezdték használni azon csecsemők leírására, akiknek születéskori mérete eltért a normális értéktől, különösen azokéra, akiket növekedésben korlátozottnak ítéltek.
Ezzel párhuzamosan egyre inkább felismerték, hogy az alacsony születési súlyú/koraszülött csecsemők nem homogén csoportot alkotnak, hanem olyan csoportot, amelyben egyesek koraszülöttként, mások pedig a rossz magzati növekedés miatt alacsony születési súlyúak (Gruenwald, 1974).
Akik kevésbé ismerik a fogantatástól a mintegy 270 nappal későbbi terminális születésig tartó növekedéssel kapcsolatos fogalmakat, jobban megérthetik a magzati növekedést, ha ezt összevetik az újszülöttek születés utáni növekedésének jellemzőivel a születéstől a felnőttkori méretig és érettségig. Itt az egyén fejlődése könnyebben megfigyelhető közvetlenül, és a magasság, a súly, a fejkörfogat és más mutatók változásai sorozatosan mérhetők, majd összehasonlíthatók az ugyanabban az életkorban kapott populációs normál értékekkel. Amíg ezeket a fogalmakat nem értjük jól, addig a magzat főként láthatatlan növekedése sokak számára rejtélyes marad!
A születés utáni élethez hasonlóan a méhen belüli növekedés során a növekedési sebesség változása vagy az alacsonyabb percentilisre való visszaesés gyakran utal kedvezőtlen kimenetelre. Például egy magzatot, amely a terhesség alatti sorozatos mérések során következetesen a 75. percentilisben van, a terhesség harmadik trimeszterében fellépő anyai hipertónia kedvezőtlenül befolyásolhatja, és születési súlya jóval alacsonyabb, mondjuk az 50. percentilisben lesz. Az ilyen csecsemő általában nem tekinthető növekedési zavarral küzdőnek, mivel a születési súlya jóval meghaladja a terhességi korhoz képest kis súlyt jelölő határértéket. Mégis, ez a csecsemő hajlamos lesz más, nyilvánvalóan növekedési zavarral küzdő csecsemők néhány kedvezőtlen kimenetelére.
Az esetleges kimenetel súlyosságát befolyásolja a kiváltó ok terhesség alatti időtartama és a magzati distressz mértéke a peripartális időszakban, ami a magzat alapvető tápanyagokkal való ellátottságának csökkenését tükrözheti.