Természettörténet
TERMÉSZETTÖRTÉNET
Savannai elefánt } Loxodonta africana
CSALÁD: Elefántfélék
LEÍRÁS: A szavannaelefánt a két afrikai elefántfaj közül a nagyobbik. Vastagabb, ívesebb agyaruk, háromszögletesebb fülük és eltérő formájú koponyájuk is van. Mindkét elefántfaj nemi dimorfizmust mutat: a hímek nagyobbak, mint a nőstények, szélesebb agyarakkal, kerekebb homlokkal és kevésbé görbült gerinccel rendelkeznek.
HABITAT: A szavannaelefántok Afrika Szaharától délre fekvő területeinek szavanna-, füves- és sivatagi ökoszisztémáiban élnek.
TERÜLET: A szavannaelefántok a Szaharától délre fekvő Afrikában élnek, kis populációkban fordulnak elő Nyugat- és Közép-Afrikában, beleértve az országokat is: Szenegál, Mauritánia, Mali, Guinea, Burkina Faso, Ghána, Togo, Benin, Niger, Nigéria, Kamerun, Csád és a Közép-afrikai Köztársaság. Nagyobb populációkban fordulnak elő Kelet- és Dél-Afrikában, különösen Kenyában, Ruandában, Tanzániában, Ugandában, Angolában, Botswanában, Mozambikban, Namíbiában, Dél-Afrikában, Zambiában és Zimbabwében, valamint kisebb populációkban Szudánban, Dél-Szudánban, Eritreában, Etiópiában, Szomáliában, Dél-Szudánban, Malawiban és Szváziföldön.
Nemesítés: Az erdei és szavannai elefántok tenyésztési stratégiája feltételezhetően nagyrészt azonos. A szaporodási sebességet mindkét faj esetében az egyik leglassabbnak és leginkább energiaigényesnek tartják. Optimális körülmények között az elefántok 6 százalékos arányban szaporodhatnak. Az elefántoknál a leghosszabb a vemhességi idő, 22 hónap, és az ikerszülés ritka, bár előfordul. Az elefántok 14-17 éves korukig nem érik el az ivarérettséget, a legtöbb hím azonban többnyire sikertelenül párosodik, amíg jóval idősebb nem lesz, a nőstények pedig csak három-kilenc évente eshetnek teherbe.
ÉLETCIKLUS: A szavannaelefántok akár 70 évesek is lehetnek.
TÁPLÁLKOZÁS: A szavannaelefántok a szavannaelefántok életciklusa során akár 70 évig is elélhetnek: A szavannai elefántok generalisták, akik képességeiktől függően fákkal, bokrokkal, füvekkel, gyógynövényekkel és gyümölcsökkel táplálkoznak. Napjaik 70-90 százalékát táplálkozással töltik, és 100-300 kilogramm táplálékot fogyasztanak el. A táplálék változatossága a szavannaelefántok esetében kisebb, mint az erdei elefántoknál, de ez főként a hozzáférhetőségnek köszönhető. Ez különösen a namíbiai és mali sivatagi elefántoknál figyelhető meg. Az erdei elefánthoz hasonlóan a szavannaelefántok magszórása és bozótirtása fenntartja a szavannás tájat, és elősegíti a növényi és állati sokféleséget az elterjedési területükön.
VESZÉLYEK: A szavannaelefántokat a gyorsan terjedő orvvadászati válság, az ember-elefánt konfliktus és az élőhelyük elvesztése, a vízforrások kimerüléséhez vezető éghajlatváltozás és a mozgásuk akadályozása fenyegeti.
Népesedési tendencia: A szavannaelefántok populációjának csökkenését az egész területre vonatkozóan dokumentálták, és egyes régiókban a csökkenés nagyobb mértékű, mint máshol. Körülbelül 30 év alatt a szavannaelefánt-populációk Nyugat-Afrikában 33 százalékkal, Közép-Afrikában pedig 76 százalékkal csökkentek. A kelet-afrikai populációk legalább 20 százalékkal csökkentek, a dél-afrikai populációk pedig erősek voltak egészen a közelmúltig, amikor az orvvadászat mértéke 2010-ben meghaladta a születési arányt. A feltételezések szerint körülbelül 400 000 egyed maradt, bár sok természetvédő szerint ennél kevesebb. Ahogy az orvvadászat nyomása keletre és délre terjed, és a falusiak továbbra is küzdenek az ember-elefánt konfliktus következményeivel, még a legerősebb populációk is egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve, amint azt Tanzánia, az egyik legnagyobb, több mint 109 000 elefántpopulációval rendelkező ország is bizonyítja, ahol az elefántok száma mindössze öt év alatt 60 százalékkal csökkent a 43 000-re.