The Bias Beneath: Two Decades of Measuring Implicit Associations

Az elmúlt 20 évben emberek milliói használtak online tesztet olyan attitűdök vizsgálatára, amelyekről nem is tudtak.

Az 1998-as online debütálása óta az Implicit Asszociációs Teszt (IAT) lehetővé tette az emberek számára, hogy felfedezzék a tudatosságuk alatt megbúvó potenciális előítéleteket – amelyeket a kutatók ezért nem találnának meg a résztvevők önbevallásán keresztül.

Az IAT lényegében arra kéri a résztvevőket, hogy a képernyőn megjelenő szavakat vagy képeket kategorizálják egy billentyűzet bizonyos gombjainak megnyomásával. Az idő, amely alatt a résztvevők különböző inger-kombinációkra reagálnak, feltehetően fényt derít az általuk létrehozott mentális asszociációkra, még akkor is, ha nincsenek tudatában azoknak.

Az IAT az APS William James Fellow Anthony Greenwald (University of Washington) ötlete, és az APS korábbi elnökével, Mahzarin Banajival (Harvard University) és az APS Fellow Brian Nosekkel (University of Virginia) az 1990-es évek közepén kezdett együttműködve dolgozni rajta. Az idő múlásával az eszköz az emberek tudattalan és automatikus gondolkodási folyamatainak vizsgálatához vezetett különböző kontextusokban, beleértve a munkáltatókat, rendőröket, esküdteket és szavazókat.

Az implicit előítéletesség talán legmarkánsabb példái a faji és a nemi előítéletességgel kapcsolatosak a különböző tudományos perspektívákban. Elizabeth Phelps, az APS korábbi elnöke jelentős mértékben együttműködött Banajival a funkcionális MRI (fMRI) segítségével végzett IAT-vizsgálatokban, hogy feltárja az agy szerepét a faji csoportok tudattalan értékelésében. Fejlődéskutatók módosították az IAT-ot gyermekekkel való használatra, hogy felfedezzenek néhány, az élet legkorábbi éveiben kialakuló csoportközi asszociációt. (Lásd a kapcsolódó cikket a 15. oldalon.) A Project Implicit adatai pedig azt mutatják, hogy az IAT-ot kitöltők 75%-a a férfiakat erősebben korrelálta a munkahelyi szerepekkel, a nőket pedig erősebben a családi pozícióval. Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy azok a felvételi menedzserek, akiknek az IAT-on elért pontszámai nemi előítéletet jeleztek, a felvételi döntéseik során hajlamosak voltak előnyben részesíteni a férfiakat a nőkkel szemben.

Az IAT azonban az életkorral, testtömeggel, politikai beállítottsággal, fogyatékossággal és sok mással kapcsolatos implicit előítéletekkel kapcsolatos kutatások sokaságát is inspirálta.

Az IAT-ról alkotott vélemények vegyesek. A teszttel kapcsolatos viták nyilvánvalóak voltak az APS ösztöndíjasai, Fred Oswald és Phillip E. Tetlock és munkatársai által készített 2013-as metaanalízisben. Ők gyengébb korrelációt találtak az IAT pontszámok és a diszkriminatív viselkedés között, mint Greenwald, Banaji és munkatársaik egy 2009-es metaanalízisben.

Amíg a kutatók továbbra is vizsgálják, hogyan használják és értelmezik az IAT eredményeit (egy új, nagyobb metaanalízis készül a közzétételre), nem kérdés, hogy a teszt alakította a fajról és a diszkriminációról szóló nyilvános vitákat. Hillary Clinton a 2016-os elnökválasztási kampány egyik vitája során beszélt az implicit előítéletességről. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma (DOJ) az implicit előítéletességgel kapcsolatos megállapításokat beépítette a több mint 28 000 DOJ-alkalmazottnak szóló képzési tantervekbe, a bűnüldöző ügynökök és ügyészek körében tapasztalható implicit előítéletesség elleni küzdelem egyik módjaként. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága pedig egy 2015-ös, a méltányos lakhatással kapcsolatos történelmi jelentőségű döntésében hivatkozott az implicit előítéletekre egy olyan ítéletében, amely lehetővé teszi a szövetségi fellépést az olyan lakáspolitikák ellen, amelyeknek nemcsak nyíltan diszkriminatívak, hanem egyenlőtlen hatásuk is van.

“Mahzarin, Tony és munkatársaik kutatásai megváltoztatták a rasszizmusról, szexizmusról, klasszicizmusról és az előítéletesség más formáiról szóló nemzeti, sőt nemzetközi beszélgetéseket, méghozzá nagyon pozitív irányba” – mondja John Jost, az APS munkatársa, a New York-i Egyetem Társadalmi és Politikai Viselkedés Központjának társigazgatója, Banaji egykori tanítványa.

A Figyelő e számában az IAT debütálásának 20. évfordulóját ünnepeljük, példákat hozva azokból a tanulmányokból, amelyeket az IAT a pszichológiai tanulmányok számos területén eredményezett.

Elhízás

A tanulmányok az IAT segítségével azt vizsgálták, hogyan hatnak a túlsúlyos vagy elhízott emberekre a súlysztereotípiák. Egy 2011-es pszichológiai terepkísérletben például a svédországi Linnaeus Egyetem tudósai bizonyítékot találtak a súlyosabb egyénekkel szembeni diszkriminációra a felvételkor. A kísérletezők fiktív pályázatokat küldtek ki nagyszámú, ténylegesen meghirdetett álláslehetőségre. A pályázók mindegyike fényképet mellékelt, és ugyanazokkal az igazolásokkal rendelkezett, de a fényképek némelyikén az álláskeresők elhízottnak, másokon pedig normál testsúlyúnak látszottak. A kutatók ezután összehasonlították a normál súlyú és az elhízott jelentkezők által kapott visszahívások számát. Később a jelentkezéseket fogadó felvételi menedzsereket felkérték, hogy végezzenek el egy elhízási IAT tesztet, valamint mérjék le a kifejezett felvételi preferenciáikat. A kutatók azt találták, hogy azok a toborzók, akik a legtöbb implicit versus explicit negatív asszociációt mutattak az elhízással kapcsolatban, a legkisebb valószínűséggel hívtak meg egy túlsúlyos jelentkezőt interjúra.

A súlyra vonatkozó előítéletek szerepet játszhatnak abban is, ahogyan az orvosok a betegeikre tekintenek – derül ki egy multidiszciplináris kutatócsoport eredményeiből, amelynek tagja volt az UVA-s Nosek is. A tudósok közel 400 000 résztvevőt vizsgáltak, köztük több mint 2000 orvost. Azt találták, hogy az orvosok ugyanolyan elfogultak az elhízással szemben, mint a közvélemény. Konkrétan az orvosok arról számoltak be, hogy mind az explicit, mind az implicit attitűdöket mérve erősen előnyben részesítik a vékony embereket a túlsúlyosokkal szemben. Az IAT-eredmények azonban azt mutatták, hogy a férfi orvosok lényegesen erősebb implicit előítéletet mutattak a túlsúlyos személyekkel szemben, mint női társaik. A tudósok szerint az eredmények további vizsgálatot igényelnek a súlyra vonatkozó szolgáltatói előítéletek és a betegek által az egészségügyi ellátásuk során tapasztalt súlybeli diszkriminációról szóló jelentések közötti kapcsolat feltárására.

Szuicidkockázat

A tapasztalt klinikai ítéletalkotók is gyakran nem veszik észre az öngyilkossági gondolkodás jeleit. Ennek eredményeképpen az öngyilkossági szakértők régóta remélik és keresik az öngyilkossági kockázat viselkedéses markerét. Banajival Matthew Nock harvardi pszichológus és más klinikai kutatók úgy döntöttek, hogy adaptálják az IAT-ot, hogy megvizsgálják, a teszt felfedezheti-e az öngyilkossági kockázat implicit jeleit.

Nock és munkatársai 157 pszichiátriai beteget vizsgáltak, köztük olyanokat, akik öngyilkossági kísérlet után kerültek kórházba. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy az IAT meg tudja-e különböztetni azokat, akik megpróbálták megölni magukat azoktól, akik nem tettek ilyet.

A sürgősségi osztályon a betegek gyorsan osztályozták az “én” (pl. én, én) és a “nem én” (pl. ők, ők), valamint az “élet” (pl. túlélni, élni) és a “halál” (pl. halott, haldokló) szavakat. A kutatók azt vizsgálták, hogy a betegek milyen gyorsan kapcsolták össze az identitással kapcsolatos szavakat az életre vagy halálra vonatkozó szavakkal. Azt találták, hogy azok a betegek, akik a felvételt megelőzően öngyilkosságot kíséreltek meg, gyorsabban reagáltak az önmagukat és a halált összekötő szópárokra, mint más szópárokra, ami arra utal, hogy az önmaguk és a halál közötti tudattalan asszociáció ezeknél a betegeknél erősebb volt.

Nock 6 hónapig követte a betegeket, és azt találta, hogy azok, akik a kórházban viszonylag erős ön-halál asszociációt mutattak, később jelentősen nagyobb valószínűséggel kíséreltek meg öngyilkosságot, mint azok, akik gyengébb ön-halál asszociációt mutattak. Az IAT-ra adott válaszok az általánosan használt előrejelző tényezők, például a depressziós diagnózis, a korábbi öngyilkossági kísérletek vagy a kezelőorvos megérzései hatásán túlmenően előre jelezték az öngyilkossági kísérleteket.

Romantikus kötődés

A párkapcsolati sikerrel kapcsolatos kutatások nagy része önbevallásokra támaszkodott, de néhány tudós kifejlesztett IAT-szerű eszközöket a romantikus partnerek implicit értékelésének felmérésére. Egy 2010-ben ismertetett tanulmányban például a Rochesteri Egyetem kutatói, köztük Harry Reis, az APS munkatársa, 222 romantikus kapcsolatban élő önkéntest toboroztak. Minden önkéntes megadta partnerének keresztnevét és két másik szót, például egy háziállat nevét vagy egy jellegzetes tulajdonságot, amely a partnerre vonatkozott. Ezután egy monitoron figyelték, ahogy egyenként háromféle szót mutattak be – “jó” szavakat (például béke, nyaralás vagy megosztás), “rossz” szavakat (például halál, tragédia és kritizálás), valamint a partnerrel kapcsolatos szavakat (például nevek vagy jellemvonások).

A teszt egyik fajtájában az önkéntesek megnyomták a szóköz billentyűt, amikor a jó vagy a partnerrel kapcsolatos szavakat látták. A másikban akkor reagáltak, amikor rossz szavakat láttak partnerrel kapcsolatos szavakkal párosítva. Az elvárás az volt, hogy azok a résztvevők, akiknek általában pozitív asszociációik voltak a partnerükkel, könnyebben teljesítsék az első feladatot, mint a másodikat.

Az eredmények azt mutatták, hogy azok az önkéntesek, akik viszonylag gyorsan reagáltak a rossz szó-partner párosításokra, és viszonylag lassan a jó szó-partner párosításokra, nagyobb valószínűséggel váltak el a partnerüktől a következő egy év során. Ráadásul a teszteredmények erősebb előrejelzője voltak a későbbi szakításnak, mint az önkéntesek saját értékelései a kapcsolatuk minőségéről.

A tipikus IAT során az ember egy számítógép képernyőjén ül, és egy sor szót és képet néz meg. Azt mondják neki, hogy nyomja meg az I billentyűt a billentyűzeten, amikor egy pozitív szót lát, mint például boldog vagy kellemes, és az E billentyűt a negatív szavaknál, mint például veszélyes vagy tragikus. A személynek ezután azt mondják, hogy nyomja meg az I billentyűt, amikor egy fekete férfi arcát látja, és az E billentyűt, amikor egy fehér férfi arcát látja. Ezután megnyomja az I billentyűt, amikor egy pozitív szót vagy egy fekete arcot lát, és az E billentyűt, amikor egy negatív szót vagy egy fehér arcot lát. Ezután a folyamat megfordul: fekete arc/negatív szó kontra fehér arc/pozitív szó. A számítógép mindeközben rögzíti a személy reakcióidejét az egyes ingerekre, és a teszt végén ezek alapján kiszámítja az IAT pontszámot.

A szexualitással kapcsolatos attitűdök

A kutatók az IAT-adatokat arra is fel tudták használni, hogy nyomon kövessék a csoportok közötti implicit attitűdök időbeli változásait, beleértve a homoszexualitással kapcsolatos attitűdöket is. A közvélemény-kutatások azt jelezték, hogy a meleg férfiak és nők elfogadása nőtt, ahogy egyre több törvényes jogot és védelmet kaptak, de ezek a felmérések csak az explicit attitűdöket rögzítik. Az IAT társalkotója, Nosek és Erin Westgate, az UVA pszichológusa, valamint Rachel Riskind, az észak-karolinai Guilford College munkatársa azt vizsgálta, hogyan változtak a melegekkel szembeni implicit előítéletek.

A tudósok a Project Implicit weboldal közel 684 000 látogatójának tesztadatait vizsgálták 2006 februárja és 2013 augusztusa között. A résztvevők 80 százaléka heteroszexuálisnak vallotta magát.

Az IAT kitöltésekor a résztvevőknek a pozitív szavakat (pl. szép, jó) a “jó” kategóriába, a negatív szavakat (pl. rossz, szörnyű) pedig a “rossz” kategóriába kellett sorolniuk. Ezt követően ugyanezt a fajta szétválogatást végezték el a melegekkel kapcsolatos szavak és képek (pl. azonos nemű esküvői tortadíszek képei vagy a homoszexuális szó) és a heteroszexuálisokkal kapcsolatos szavak és képek (pl. a heteroszexuális szó) esetében. Azok a résztvevők, akiknek negatív implicit asszociációik voltak a melegekkel kapcsolatban, lassabban reagáltak, amikor pozitív szavakat párosítottak a melegekkel kapcsolatos szavakkal, mint azok, akiknek pozitív implicit asszociációik voltak a melegekkel kapcsolatban.

A kutatók megállapították, hogy nemcsak a heterók explicit preferenciája csökkent 26%-kal a melegekkel szemben a 7,5 éves időszak alatt, hanem az implicit preferenciák is több mint 13%-kal csökkentek ugyanezen időszak alatt. Ez a változás a fiatalabb, fehér vagy spanyolajkú és liberális emberek körében volt a legnagyobb. De a minta szinte minden demográfiai csoportja a szemléletváltás jeleit mutatta.

Politikai preferenciák

A szavazók egyre inkább elkerülik a demokrata és a republikánus címkét, és inkább függetlenként azonosítják magukat. Nosek és Carlee Beth Hawkins, az UVA pszichológusa azonban úgy döntött, hogy az IAT segítségével feltárja a függetlenek elméjében kavargó asszociációkat.

Az egyik vizsgálatban több mint 1800 önkéntesből álló véletlenszerű minta vett részt a Project Implicit weboldalon, ahol egy látszat újságcikket olvastak el, amelyben két egymással versengő jóléti javaslatot hasonlítottak össze. Az egyik terv nagyvonalú volt a juttatások tekintetében, a másik sokkal szigorúbb. Az önkéntesek egy része olyan cikket olvasott, amelyben az állt, hogy a demokraták a bőkezű tervet, a republikánusok pedig a szigorúbbat támogatják. Más résztvevők ugyanezt a cikket olvasták, de a pártok felcserélődtek.

A kutatók ezután megkérték az önkénteseket, hogy jegyezzék fel, melyik javaslatot részesítik előnyben, és írják le politikai ideológiájukat és pártidentitásukat; a Független pártot választókat megkérdezték, hogy a két nagy párt valamelyike felé hajlanak-e. Ezután az önkéntesek kitöltötték az IAT egy olyan változatát, amelyet a pártidentitás és a politikai preferenciák mérésére terveztek.

A függetlenként azonosított résztvevők nagyon eltérő implicit asszociációkat mutattak, és ezeknek az implicit asszociációknak megfelelően hoztak politikai ítéleteket. Azok a függetlenek, akik implicit módon a demokratákkal azonosultak, a liberális jóléti tervet részesítették előnyben, míg azok, akik implicit módon a republikánusokkal azonosultak, a szigorú tervet részesítették előnyben. Továbbá, azok a függetlenek, akik a republikánus politikát támogató implicit asszociációkat mutattak, jobban preferálták a republikánusok által javasolt terveket – függetlenül a terv alapjául szolgáló értékektől -, mint a demokraták által javasolt terveket. Ugyanez volt igaz azokra is, akik implicit preferenciát mutattak a demokraták iránt.

Az eredmények arra utalnak, hogy az önazonosított függetleneket a jelek szerint az ideológia és a pártállás egyaránt befolyásolja – állapították meg a kutatók.

Agerström, J., & Rooth, D. O. (2011). Az automatikus elhízási sztereotípiák szerepe a valós felvételi diszkriminációban. Journal of Applied Psychology, 96, 790-805. doi:10.1037/a0021594.

Banaji, M. A., & Greenwald, A. G. (2013). Vakfolt: A jó emberek rejtett elfogultságai. New York, NY: Delacorte Press.

Greenwald, A. G., & Banaji, M. R. M. (1995). Implicit társadalmi megismerés: Attitűdök, önértékelés és sztereotípiák. Psychological Review, 102, 4-27.

Greenwald, A. G., Banaji, M. R., & Nosek, B. A. (2015). Az implicit asszociációs teszt statisztikailag kis hatásai társadalmilag nagy hatással lehetnek. Journal of Personality and Social Psychology, 108, 553-561.

Greenwald, A. G., McGhee, D. E., & Schwartz, J. L. (1998). Az implicit megismerés egyéni különbségeinek mérése: Az implicit asszociációs teszt. Journal of Personality and Social Psychology, 74, 1464-1480.

Greenwald, A. G., Poehlman, T. A., Uhlmann, E. L., & Banaji, M. J. (2009). Az implicit asszociációs teszt megértése és használata: III. A prediktív érvényesség metaanalízise. Journal of Personality and Social Psychology, 97, 17-41. doi:10.1037/a0015575.

Hawkins, C.B., & Nosek, B.A. (2012). Motivált függetlenség? Az implicit pártidentitás előrejelzi a politikai ítéleteket az önjelölt függetlenek körében. Personality and Social Psychology Bulletin, 38, 1441-1455, doi: 10.1177/0146167212452313.

Lee, S., Rogge, R.D., Reis, H.T. (2010). A kapcsolatok bomlásának magvainak felmérése: Implicit értékelések használata a kiábrándulás korai szakaszainak felismerésére. Psychological Science, 21, 857-864. doi.org/10.1177/0956797610371342

Nock, M.K., Park, J.M., Finn, C.T., Deliberto, T.L., Dour, H.J., Banaji, M.R. (2010). Az öngyilkos elme mérése: az implicit kogníció előrejelzi az öngyilkos viselkedést. Psychological Science, 21(4), 511-517, doi:10.1177/0956797610364762.

Oswald, F. L., Mitchell, G., Blanton, H., Jaccard, J., & Tetlock, P. E. (2013). Az etnikai és faji megkülönböztetés előrejelzése: Az IAT kritériumvizsgálatok metaanalízise. Journal of Personality and Social Psychology, 105, 171-92. doi:10.1037/a0032734.

Sabin, J. A., Marini, M., & Nosek, B. A. (2012). Implicit és explicit zsírellenes elfogultság az orvosok nagy mintája körében BMI, faji/etnikai hovatartozás és nem szerint. PLoS ONE, 7(11), e48448. doi: 10.1371/journal.pone.0048448.

Reuben, E., Sapienza, P., & Zingales, L. (2014). Hogyan rontják a sztereotípiák a nők tudományos karrierjét. Proceedings of the National Academy of Sciences, 111, 4403-4408. doi:10.1073/pnas.1314788111