The Consumer Electronics Hall of Fame: Motorola Advisor Pager

This was the first product that let you reach a doctor when you absolutely, positively needed one

In the early 1990s, when pagers were in their heyday, the Motorola Advisor was the pager of choice.

The first paging systems were introduced in the 1950s, but pagers came into widespread use only in the 1980s, when wireless technology got good enough to make them easy to use. Abban az időben a Motorola gyakorlatilag egyet jelentett a vezeték nélküli kommunikációs technológiával.

A korai csipogók sokkal kisebbek, könnyebbek és hordozhatóbbak voltak, mint az akkori mobiltelefonok, amelyeket nem véletlenül hívtak téglának. A csipogók tipikus felhasználói a csípőjükön hordták a készülékeket, és az orvostudományban, a sürgősségi ellátásban és más gyors reagálású szakmákban dolgoztak.

A korai csipogókon többnyire nem volt képernyő, ami azt jelentette, hogy egy csipogásra való válaszadáshoz két hívásra volt szükség. Amikor a készülék zümmögött vagy csipogott, a felhasználóknak keresniük kellett egy telefont, elkerülhetetlenül egy vezetékes telefont. Először fel kellett hívniuk egy csipogókészülék-szolgáltatást, hogy megkapják a hívó fél által hátrahagyott telefonszámot, majd fel kellett hívniuk a hívót.

A csipogókészülékek gyártói többféleképpen próbálták elkerülni ezt a problémát. Néhányan olyan modelleket építettek, amelyek lehetővé tették, hogy a hívók hangüzenetet hagyjanak, amelyet a csipogó tárolhatott és a felhasználó lejátszhatott. Mások apró képernyőket építettek be, amelyeken egy telefonszámot vagy egy számkódot lehetett megjeleníteni. Az emberek kódlistákat állítottak össze, amelyeket megosztottak a hívókkal és más csipogót használókkal. Ebben például a 41 azt jelenti, hogy “hívj fel”, az 53 pedig azt, hogy “köszönöm”, és így tovább.

Az 1990-es évek elejére egyes becslések szerint nagyjából 3 millió ember használt csipogót. Az új ügyfelek közül sokaknak csupán az volt a vágyuk, nem pedig az igényük, hogy folyamatosan kapcsolatban legyenek – például a vezetőknek. 1993-ban a Motorola az Advisor II felhasználói kézikönyvében megjegyezte, hogy a termék “ideális igényes üzleti környezetbe.”

Az 1990-ben megjelent eredeti Advisor az első olyan személyhívók közé tartozott, amelyek alfanumerikus üzenetküldést biztosítottak – akár négy sornyi szöveget, soronként legfeljebb 20 karakterrel. Be lehetett állítani, hogy ne csak egyéni oldalakat, hanem akár három további csoportos oldalt is fogadjon. Ébresztőóra funkciót is tartalmazott. Kompakt, 18,5 x 55 x 81 milliméteres volt, és egyetlen AA elemmel működött.

Az alfanumerikus üzenetküldés tette lehetővé a csipogó teljes potenciáljának kiaknázását. Gyakran elég információt lehetett küldeni egyetlen 80 karakteres üzenetben ahhoz, hogy ne legyen szükség visszahívásra. Utólag visszatekintve a szöveges üzenetküldés prototípusának tekinthető, ugyanazokkal a hasznosság, kényelem és rövidség előnyeivel. Az 1990-es évek közepén a készülékeket használók száma az egekbe szökött, a becslések 25 millió és 61 millió között mozogtak.

A Motorola két Advisor modellt készített, amelyek az UHF, VHF és 900 megahertzes sávok különböző kombinációin tudtak kommunikálni (a frekvencia a felhasználó által választható volt). Ezek a készülékek akkoriban 1600, 3200 vagy 6400 baud sebességű, villámgyors átviteli sebességet kínáltak. A kommunikációs protokoll egy egyirányú, Flex nevű rendszer volt; a Motorola alkotta meg, és elsősorban a csipogókhoz használták (egy későbbi, ReFlex nevű változat kétirányú volt). A Advisor felhasználói kézikönyve segítőkészen javasolta: “Tüntesse fel a csipogó számát a névjegykártyáján és az üzenetrögzítő üzenetében”. Hűha! Remember answering machines?

A few years later, smartphones—and actual text messaging—began to supersede pagers. Nevertheless, paging lives on. To this day, some doctors still use them, because their messages are more secure and their transmission is more reliable.