The Embryo Project Enciklopédia

A dizájnerbaba olyan baba, amelyet in vitro genetikailag megterveztek, hogy speciálisan kiválasztott tulajdonságokkal rendelkezzen, amelyek a csökkentett betegségkockázattól a nemek kiválasztásáig terjedhetnek. A géntechnológia és az in vitro megtermékenyítés (IVF) megjelenése előtt a dizájner babák elsősorban sci-fi koncepciónak számítottak. A technológia gyors fejlődése a XXI. század fordulója előtt és után azonban egyre inkább reális lehetőséggé teszi a dizájner babákat. Ennek eredményeképpen a designer babák a bioetikai viták fontos témájává váltak, és 2004-ben a “designer baba” kifejezés még az Oxford English Dictionary hivatalos bejegyzésévé is vált. A dizájnerbabák olyan területet képviselnek az embriológián belül, amely még nem vált gyakorlati valósággá, mindazonáltal etikai aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy a jövőben szükségessé válik-e a dizájnerbabákkal kapcsolatos korlátozások bevezetése.

A meghatározott tulajdonságokkal rendelkező gyermek megtervezésének lehetősége nem távoli. Az IVF egyre gyakoribb eljárássá vált a meddőségi problémákkal küzdő párok gyermekvállalásának segítésére, és az IVF gyakorlata lehetővé teszi az embriók előzetes kiválasztását a beültetés előtt. A preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) például lehetővé teszi, hogy az életképes embriókat az anyába történő beültetés előtt különböző genetikai tulajdonságok, például a nemhez kötött betegségek szempontjából kiszűrjék. A PGD segítségével az orvosok kiválaszthatják azokat az embriókat, amelyek nem hajlamosak bizonyos genetikai betegségekre. Ezért a PGD-t gyakran alkalmazzák az orvostudományban, amikor a szülők olyan géneket hordoznak, amelyek gyermekeiket olyan súlyos betegségek kockázatának teszik ki, mint a cisztás fibrózis vagy a sarlósejtes vérszegénység. A jelenlegi technológiai lehetőségek arra utalnak, hogy a PGD a tulajdonságok kiválasztásának valószínűsíthető módszere, mivel a tudósok nem hoztak létre megbízható eszközt az in vivo embrionális génszelekcióra.

A nemi szelekció egy korai és jól ismert esete 1996-ban történt, amikor Monique és Scott Collins a virginiai Fairfaxban található Genetics & IVF Institute orvosaihoz fordult in vitro megtermékenyítés céljából. Collinsék egy lányt akartak megfogantatni, mivel első két gyermekük fiú volt, és a pár egy lányt szeretett volna a családba. Ez volt a PGD egyik első olyan, nagy nyilvánosságot kapott esete, amikor az embrió kiválasztását nem egy konkrét betegség kezelése érdekében végezték, hanem a szülők azon vágyának teljesítése érdekében, hogy kiegyensúlyozottabb családot hozzanak létre. Collinsék döntése, hogy gyermekük nemének megválasztásával “designer babát” szeretnének, akkor került be a közbeszédbe, amikor a Time Magazine 1999-es “Designer Babies” című cikkében szerepeltek. Bár Collinsék esete csak a nem megválasztására vonatkozott, felvetette az egyéb tulajdonságok, például a szemszín, a hajszín, az atletikusság vagy a magasság kiválasztásának kérdését, amelyek általában nincsenek összefüggésben a gyermek egészségével.

A Collins családnak a gyermekük nemének megválasztására vonatkozó döntését megelőzően az Etikai és Igazságügyi Tanács 1994-ben nyilatkozatot adott ki, amelyben támogatta a genetikai szelekciót, mint a betegségek megelőzésére, gyógyítására vagy specifikus betegségek kezelésére szolgáló eszközt, de a jóindulatú tulajdonságok alapján történő szelekciót nem tartotta etikusnak. A dizájnerbabák ellenzőinek néhány etikai aggálya a preferált tulajdonságokkal rendelkező gyermekek létrehozásának társadalmi következményeivel kapcsolatos. A dizájnbabák elleni társadalmi érv az, hogy ha ez a technológia reális és hozzáférhető orvosi gyakorlattá válik, akkor megosztottságot hozna létre azok között, akik megengedhetik maguknak a szolgáltatást, és azok között, akik nem. Ezért a gazdagok megengedhetnék maguknak a kívánatos tulajdonságok kiválasztását utódaikban, míg az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetűek nem férnének hozzá ugyanezekhez a lehetőségekhez. Ennek eredményeképpen a gazdasági megosztottság genetikai megosztottsággá nőhet, és a társadalmi különbségek elválaszthatják egymástól a feljavított és a nem feljavított egyedeket. A Gattaca című sci-fi film például ezt a kérdést járja körül, amikor egy olyan világot ábrázol, amelyben csak a genetikailag módosított egyének vehetnek részt a társadalom felsőbb rétegeiben.

Más bioetikusok azzal érvelnek, hogy a szülőknek joguk van a születés előtti autonómiához, ami jogot biztosít nekik arra, hogy döntsenek gyermekeik sorsáról. George Annas, a Harvard Egyetem Egészségügyi Jogi, Bioetikai és Emberi Jogi Tanszékének vezetője támogatását fejezte ki a PGD és az ennek eredményeként létrejövő dizájnbabák, mint olyan fogyasztási cikkek mellett, amelyeket a piaci szabályozás erőinek nyitva kell hagyni. Emellett a dizájnerbaba-technológiák mellett szóló egyéb érvek azt sugallják, hogy a szülők már most is nagyfokú kontrollal rendelkeznek gyermekeik életének kimenetele felett a környezeti döntések formájában, és hogy ez feloldja a genetikai szelekcióval kapcsolatos etikai aggályok egy részét. Például azok a szülők, akik szeretnék, hogy gyermekeikben kialakuljon a zenei érzék, beírathatják őket zeneórákra vagy rendszeresen elvihetik őket koncertekre. Ezek a döntések befolyásolják a gyermek érését, hasonlóan ahhoz, ahogyan az a döntés, hogy bizonyos géneket kiválasztunk, hajlamosítja a gyermeket arra, hogy a szülők által előre meghatározott kívánatos módon fejlődjön.

Az embriók ellenőrzésének és manipulálásának megnövekedett képessége számos lehetőséget kínál a gyermekek egészségének javítására a prenatális diagnosztika révén, de ezek a lehetőségek olyan lehetséges társadalmi visszahatásokkal párosulnak, amelyeknek negatív következményei lehetnek a jövőben. Végső soron a dizájnerbabák nagy lehetőséget jelentenek az orvostudomány és a tudományos kutatás területén, de továbbra is számos etikai kérdéssel kell foglalkozni.